Óriási felbolydulás, hatalmas devizapiaci átrendeződések, nem várt reakciók, kétes gazdaságpolitikai célok és eredmények - ez a svájci jegybank mai döntésének szerény eredménye. Aligha kell bizonygatni, hogy amit ma a svájci jegybank művelt, finoman szólva sem volt professzionális. Ha egy jegybanki lépés nem csak a forint-svájci frank, nem csak az euró-svájci frank, hanem még az euró-dollár árfolyamában is lefagyást okoz, akkor ott valami nincs rendben. Ha a világ devizapiaca órákig találgatja a döntés okait, és a jegybankelnöki magyarázkodás után is csak a fejüket vakargatva nézegetik egymást a szereplők, akkor minimum az időzítés és a lépés menedzselése gyalázatos színvonalú volt. A svájci jegybank gyakorlatilag néhány perc alatt dollármillárdos vagyonokat rendezett át, feltehetően piaci szereplőket küldött padlóra és emelt égbe. Az IMF vezére, Christine Lagarde azt nyilatkozta a CNBC-nek, hogy nem figyelmeztette őt a svájci jegybank elnöke a mai lépésre, amit "egy kicsit meglepőnek" nevezett. Egyébként nem csak őt, hanem egész világot meglepték azzal, hogy -1,25 és -0,25 százalék közé vágták az irányadó kamatsávot, és egyben bejelentették a 3 éve érvényben lévő 1,2-es frank/euró árfolyamküszöb eltörlését.

Egy ilyen lépést csak az lenne képes menteni valamelyest, ha a svájci gazdaságpolitikának valami irgalmatlanul sürgős igénye támadt volna a bivalyerős frankra. Ez már csak azért sem igaz, mert a jegybank a kurta-furcsa közleményében hangsúlyozta, hogy nem szeretne túlságosan erős monetáris kondíciókat - márpedig egy 15-20%-os árfolyamsokk nyugodtan nevezhető brutális szigorításnak. Nézzük csak meg, mit látunk Svájcról innen a távolból! Adott egy gazdaság, amelynek a menedék devizája a globális válság során olyan sokat erősödik, hogy a jegybank kénytelen egy küszöbbel megállítani a nem kívánatos árfolyammozgást. A következő évek az alkalmazkodás jegyében telnek, a gazdaság nyög, de erős, és végül megtanul együtt élni az 1,2-es euró-frank kurzussal. Igen ám, de azért Svájc gazdasága ettől még egyáltalán nincs olyan kirobbanó formában, hogy egy ilyen akcióval kelljen "megsegíteni". A gazdaság 2014-ben lassult (1,2% körüli lehetett a GDP-növekedés), és maga a jegybank ismerte el decemberben, hogy (az akkori!) változatlan árfolyammal az idén defláció (igen, defláció) vár az országra. Tegye fel a kezét, aki ebből arra következtet, hogy el kell engedni a svájci frankot, hadd erősödjön! Tegye fel a kezét az is, aki együtt aggódik a svájci jegybankkal amiatt, hogy az euróval de facto rögzített frank túlságosan sokat gyengült a dollárral szemben!

Az egyetlen épkézláb gondolatmenet, ami magyarázatul szolgálhat, a következő: Svájc versenyképes gazdaságának köszönhetően a frank hosszú távon felértékelődő pályán mozog. Éppen ezért csak idő (bár meglehet, jó hosszú idő) kérdése, hogy a frank erősödjön, ennek hosszabb távon ellenállni nem lehet. Akkor meg miért harcolna az elkerülhetetlennel? Csakhogy ez az érvelés is sok sebből vérzik. Egyrészt ha tényleg igaz, hogy valamikor a jövőben felrobbanhat egy atombomba, attól még nem kell most nyomogatni a piros gombot, mert az nem megoldás. Akkor inkább érdemes megpróbálni szétszerelni a szerkezetet: mondjuk érdemes olyan konstrukción törni a fejünket, ahol az árfolyam erősödése kontrolláltabban, kisebb kilengésekkel valósul meg. Másrészt az indokoltnál gyengébb árfolyam elsősorban az infláción keresztül okozna költséget a gazdaságnak, az pedig erős "understatement", hogy ennek semmi nyoma az országban. Vagyis az sem biztos, hogy van atombomba.

Éppen ezért a svájci jegybank döntéshozóinak a mostani lépés után azért kell küzdeniük, hogy a történelemkönyvek évek múltán ne az ő arcképüket mutogassák a recesszió és a defláció felelőseiként.

Frissítések: http://www.20min.ch/finance/news/story/Kunden-stehen-Schlange-fuer-billigen-Euro-28422104