Miközben a világ számos pontján ezrek halnak meg (javarészt a nyugati világ által szított) háborúkban, polgárháborús konfliktusokban, a világmédia továbbra is a párizsi eseményeket ragozza. Egyebek mellett úgymond a tragédia okaira keresik a magyarázatot. Nem sok sikerrel. Segítünk kicsit.
A sajnálatos, de cseppet sem meglepő események okaiként két fő pontot lehet megjegyezni.
Az egyik az Európát sújtó, mértéktelen bevándorlás. Az olcsó munkaerő, és nem utolsó sorban a multikulturális népességtervezés (fajkeverés) érdekében a nyugati világ felelős irányítói bevándorlók tömegét szabadították Európára. Akiknek - ha tetszik, ha nem - más a kultúrájuk, más az értékrendjük, más a vérmérsékletük. Egy részük beilleszkedik, más részüknek eszükben sincs. Nem egészséges tendencia, idő kérdése, hogy mikor lesznek ebből óriási problémák. (Még nincsenek...!)
A másik ok hogy a kulturális katyvasz urai nemcsak faji, de szellemi szinten is valami jellegtelen, homogén masszát képzelnek el. E cél szerint igazgatják a "rendet", sőt, úgy viselkednek, mintha ez az állapot már fenn is állna. Nincsenek értékek, pláne nem különböző értékek, mindent lehet, semmi sem szent. Így nem kell tiszteletben tartani a különböző értékeket, a vallást, stb. A massza azonban még eléggé heterogén. És teljes egészében soha nem is lesz ez másként, bár a "Je suis Charlie" tömeges idiotizmusa efelé mutat.
Tehát a bevándorlás és az értéktisztelet hiánya az egyenes okozói a katasztrófának. (Nem a párizsi eseménynek, mert az csak egy epizód. A java még ezután jön!) Összességében: a liberalizmus! Mely történetesen Franciaországban született...
A párizsi eseményeket illetően a (nyugati és hazai) szélsőjobb egy részének sikerült átesni a lovon. Bár a problémát részint jól látják, azonban az ok-okozati összefüggéseket szem előtt tartva, nem ártana elvakultság nélkül, magasabb szellemi síkról megközelíteni a kérdést.
Nevezett körök a párizsi történéseket ugyanis, bár az áldozattá vált szennylappal ugyan nem vállalnak közösséget, és el is utasítják azt, a történéseket az iszlám térhódításra hegyezik ki, szinte keresztes hadjáratot hirdetnek.
Fenti megközelítés, bár valós problémákat feszeget (és nyugati viszonylatban taktikailag valahol érthető is), nem a lényeget fogja meg.
Mondani sem kell, hogy a más vallású, más fajtájú tömegek megjelenése csupán okozata a mesterségesen kialakított, multikulturális világrendnek. Amit mellesleg sokkal inkább megjelenít a figyelem középpontjába került másik fél: az istentelen, vallásgyalázó szennylap. Tehát a kettő közül sokkal inkább ennek a szegmensnek kellene célkeresztbe kerülni.
Annál inkább, mert elég visszás képet ad, mikor valaki, emezek eltakarítása után (még ha őket sebtében elítélve is), amazok ellen hirdet keresztes háborút! Az eltakarítók ellen. Akik eltakarították, amit ők nem...
Arról nem is beszélve, hogy a nagy buzgóságban (ami Charliék ellen nem mutatkozott) elfelejtik megkülönböztetni a bevándorlás és az iszlám kérdését (még ha azok között fedés is van). Így a bevándorlás jogos kritikája helyett a "keresztes hadjárat" olykor kifejezetten a keleti tradicionalitás ellen irányul.
Az istentelenek, a kereszténység és az iszlám közös ellenségei, a sátán szolgái pedig csak egy kávét kérnek...
Szomorú, hogy akinek kellene, azoknak sem sikerül felismerni a történelem mozgatórugóit, átlátni a világ történéseit, helyén kezelni (pl. a tradicionalista útmutatásokat szem előtt tartva) a szellemi erőket, vagy csupán megérteni az ősök üzenetét.
"Minden felesleges érzelgősség nélkül megállapítható, hogy gyenge nép számára mindaz veszedelmet jelent, amivel nem tud megbirkózni. Életképes, erős nép tudja, hogy veszedelem mindig van és hogy ellene egyedül életereje, életakarása védi és menti meg. (...) Ellenben ugyancsak minden felesleges érzelgősség nélkül és ridegen, de tudomásul kell vennünk a tényt, hogy abban az esetben,ha az európai nem fogja tudni beállítani a szükséges nacionalista szocialista rendszerét, mert erre képtelen, úgy ne csodálkozzék, ha földgömbünk másik két nagytere fog nálunk rendet teremteni. Ahogyan a nagytéren belül sem tűrhető az állandósult vagy életképtelenségből származó bármely vonatkozású zűrzavar, éppúgy nem tűrhető az egyetlen nagytérben sem."
Bánfalvi Béla
