Néhány napja Varga Mihály gazdasági miniszter még áldásnak nevezte a gyenge forint-árfolyamot, mivel szerinte az jót tesz a turizmusnak. Most vélhetően már nem annyira boldog, hisz akár az államcsőd rémével is fenyegethet a forint beszakadása a dollárral szemben. Minden az amerikaiakon múlik most.

 

Még tegnap este is kijelentette Varga Mihály gazdasági miniszter a köztévében, hogy a gyenge forintot a turizmus szempontjából áldásnak tartja, ugyanis felmérések szerint Thaiföld után ár/érték-arányban Magyarország a legkedveltebb célpontja a nemzetközi turizmusnak. Ezen ugyan tovább javít a beszakadó magyar fizetőeszköz – ám egyéb hatásai miatt akár az államcsőd réme is felmerülhet, ha nem csillapodnak a kedélyek, elsősorban a forint-dollár relációban, de többi keresztárfolyamnak is bőven akadnak vesztesei.
Mindenek előtt a devizahitelesek a kárvallottjai a mai eseményeknek. A tavaly elfogadott forintosítási törvény értelmében a lakáscélú és a szabad felhasználású jelzáloghiteleket, illetve a pénzügyi ingatlanlízing szerződéseket már nem érinti az árfolyam-mozgás, mivel azokat a korábban meghatározott szinten – frank esetén 256,5, euró esetén 309,5 forinton – számítják át. A jelzálogfedezettel nem rendelkező, praktikusan gépjármű- és személyi hitelesek azonban most foghatják a fejüket. Ugyan egyetlen napnyi árfolyam-katasztrófától még nem száll el a törlesztő-részletük, de semmilyen jel nem mutat ebben a pillanatban arra, hogy rövid távon érdemben visszanyerné az erejét a forint.
A gazdasági minisztérium legfrissebb közleményében a tárca roppant büszke is magára: “Mindez megerősítette annak a kormányzati döntésnek a megalapozottságát, amellyel múlt év decemberében a jelzálogalapú devizahitelek törlesztési árfolyamát a kormány rögzítette.” Tegyük azonban hozzá: senki nem sejtette előre a svájci jegybank mai, a lavinát elindító lépését. Az alpesi ország jegybankjának alelnöke, Jean-Pierre Danthine ugyanis még hétfőn is kijelentette: az euróval szembeni árfolyamküszöb továbbra is a monetáris politikájuk központi eleme marad. Ehhez képest érte a piacokat villámcsapásként a ma délelőtti bejelentés a küszöb eltörléséről.
A forint-katasztrófa továbbra is erősíti az exportra termelő vállalatokat, hisz az euróban kapott, de forintban elszámolt bevételeik folyamatosan emelkednek az árfolyamváltozásoknak köszönhetően. Azonban azok a termelő üzemek, amelyek külföldről szerzik be a gyártáshoz szükséges nyersanyagokat, már el is bukják az esetleges elszámolási nyereségüket. Szintén rezeg a léc ilyen dollár-árfolyam esetén a további benzinár-csökkentés alatt. Bár a nyersolaj ára tovább esik a nemzetközi piacon, idehaza egyre több forintot kell adni egy dollárért – e két folyamat kiolthatja egymást.
A legnagyobb veszélyt azonban nem ezek a piaci folyamatok jelentik, és nem is elsősorban a svájci frank erősödése akár a forinttal, akár az euróval szemben. Amiről viszonylag kevés szó esik, az a dollár hihetetlen ütemű felértékelődése az egységes, európai devizával és ezzel párhuzamosan a forinttal szemben is. Egy évvel ezelőtt még 220 forintot kértek átlagosan azért a zöldhasúért, amiért ma 277-et kell adni. Korábbi cikkünkben már jeleztük: a magyar államadósság legnagyobb finanszírozója, az amerikai Templeton befektetési alap már 2014 nyarán kénytelen volt 850 millió dolláros (235,5 milliárd forintos) veszteséget elkönyvelni az akkor még “csak” 245-ig csúszó árfolyam miatt. A templeton esetében a folyamat nagyon hasonló a magyar exportcégekéhez – csak épp fordított. A forintért vásárolt magyar államkötvények egyre-egyre kevesebb dollárt érnek az otthoni elszámolásnál.
Bár piaci hírek szerint a Templeton vezetősége igen jó viszonyt ápol Orbán Viktor miniszterelnökkel, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a befektetési alap nem a saját pénzét kockáztatja, hanem befektetői vagyonát hivatott gyarapítani. Amennyiben tartós marad – márpedig, jelezzük újra, semmi nem utal a helyzet konszolidációjára – a jelenlegi árfolyam-trend, úgy a Templeton kénytelen lesz felülvizsgálni magyarországi kitettségét. Márpedig jelen pillanatban ez a vállalat a teljes magyar adósságállomány 12 százalékát tulajdonolja.
Amennyiben a befektetési alap szabadulni szeretne a magyar papírjaitól – veszteségei minimalizálásának érdekében – akkor olyan piaci folyamatokat indukálna, amelyek a magyar állam csődközeli helyzetét eredményeznék. Az amerikai cég hozzávetőleg 3640 milliárd forintot kölcsönöz jelen pillanatban Magyarországnak – a teljes nominális hitelállomány 25 ezer milliárd körül alakul. A központi költségvetésnek nincs lehetősége e kötvény-mennyiséget (a kamatokat még nem is számoltuk) visszavásárolni, ha a cég ezt kezdeményezné. Ez technikai csődöt jelentene Magyarország számára.
Amennyiben a Templeton a másodlagos kötvénypiacon szabadulna a magyar papírjaitól, úgy a kamatok szállnának el, és térnének vissza a 2008 őszi, ugyancsak államcsőd közeli szintre. (Nem jelez sok jót azt sem, hogy a mai napon alig volt kereslet az Államadósság Kezelő Központ által meghirdetett kincstárjegyekre. A 60 milliárd forintnyi, megvételre kínált állampapírnak kevesebb, mint a fele talált vevőre.) A helyzet ez esetben a 2011 novemberi állapotokat reprodukálná, amikor a magyar állam csődkockázata elérte történelmi csúcspontját, az Orbán-kormány pedig csak az IMF-tárgyalások felújításának ígéretével tudta elkerülni a tényleges összeomlást.
(Abba már bele sem merünk gondolni, mekkora zsarolási potenciált jelent a kialakult helyzet az Orbán-kormánnyal jelen pillanatban nem szimpatizáló Washington kezében. Az amerikai kormány bármikor képes lehet informális nyomást gyakorolni egy amerikai befektetési alapra, a számára éppen politikailag kedvező piaci folyamatok beindítására.)
(sztarklikk)