„A palesztinok az összetűzést választották, de nem fogunk ölbe tett kézzel ülni” – jelentette ki Benjámin Netanjahu miniszterelnök az izraeli kormány vasárnapi szokásos ülésének kezdetén.
„Nem hagyjuk, hogy a hadsereg katonáit és tisztjeit a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elé citálják” – indokolta a kormányfő a Palesztin Hatóságnak járó vám- és adóbevételek folyósításának felfüggesztését, Izrael válaszát a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbírósághoz benyújtott pénteki palesztin csatlakozási kérelemre.
“A Palesztin Hatóság vezetőit kell elszámoltatni, mert szövetségre léptek a Hamász háborús bűnöseivel” – tette hozzá Netanjahu a jeruzsálemi közszolgálati rádió értesülése szerint.
Avigdor Liberman külügyminiszter szintén vasárnap Izrael “cserbenhagyásával” vádolta az európai országokat a külföldre akkreditált izraeli nagyköveteknek tartott előadásán.
„Az Európai Parlament vitáján elhangzott hazugságok Cion bölcseinek jegyzőkönyvére emlékeztetnek”- állította Liberman, aki ezáltal antiszemitizmussal bélyegezte meg az európai politikusokat, a huszadik század eleji, zsidó világuralmi törekvéseket hangoztató antiszemita pamflet-hamisítványra utalva.
Az izraeli diplomácia vezetője kiemelte Svédországot és Írországot, ahol a törvényhozások a Palesztin Állam elismerését sürgették. Lépéseiket az 1938-as helyzethez hasonlította, amikor Nagy-Britannia és Franciaország a háború megelőzése érdekében – mint utóbb bebizonyosodott, tévesen – kiegyezett a náci Németországgal. „Svédország és Írország viselkedése irányunkban ahhoz hasonlítható, ami Csehszlovákia feldarabolásához vezetett”- fogalmazott Avigdor Liberman.
A külügyi tárca vezetője az európai szövetségesek fontosságát is hangsúlyozta beszédében. Bejelentette, hogy szerinte „2015-ben nem a palesztinok, Irán vagy az arab államok a mi nagy kihívásunk, hanem a nyugat-európai országok”.
(MTI)
Bal-Rad komm: “Izrael nem hagyja…”
Pedig nem árt a minilatorállamnak tudomásul vennie, hogy változnak az idők-és azzal együtt a szokások is! Ennélfogva nem árt ha Izrael szoktatja magát a gondolathoz, hogy nem biztos hogy az ő akarata érvényesül mindig. Jobb a rosszra fölkészülni!