A Demokratikus Koalíció nevű radikális atlantista párt elfogadhatatlannak tartja és diktatórikus eszköznek nevezi a "gyülekezési jog korlátozását", amivel a harmadik Orbán-kormány megakadályozná, hogy a parlament környékén tüntetésektől függetlenül is állandó sátrazás alakuljon ki. A DK szerint a kormány korlátozza az emberek szabadságát azzal, hogy nem sátrazhatnak állandó jelleggel az országgyűlés épületének környékén.

A már-már életvitel szerű tiltakozó sátrazás szintén az Ukrajnában történtekre emlékeztet, feltételezhetően a kormány is emiatt szigorítja a gyülekezési törvényt.

Ukrajnában 2013 novemberében kezdődött meg az ország destabilizálása: a kormány a lakosság több mint felének tiltakozására nem írta alá a társulási szerződést az Európai Unióval. Azt követően egyik napról a másikra EU-párti tüntetések szerveződtek, ami Kijev központjában állandó jellegű sátrazássá alakult. Az állandó sátortáborban igen hamar megjelentek különböző bűnözői elemek - állandósultak a rablások, a sátortábor utcai bűnelkövetők központjává vált. Egyetlen hónap alatt több mint 120 rablás történt a környéken fényes nappal, aminél az elkövetőt lehetetlen volt előkeríteni, mivel rendszerint pillanatok alatt eltűntek a sátortáborban. A munkába járó állampolgárok emellett tömegesen panaszkodtak a téren elviselhetetlenné váló tömény húgyszagra, ami megkeserítette a mindennapok reggeli ingázását.

A Kijevben felállított sátortábor ugyan békésen és rendezetten kezdődött, idővel azt látszólag önszerveződő, közelharci fegyverekkel felszerelt csoportok kezdték védeni, és elkezdték szűrni, ki haladhat át a téren és ki nem léphet be oda. A rendőrök egy a sátortáboron végrehajtott rajtaütés során bizonyító erejű dokumentumokat találtak: a sátortábor szerű központban zajlott a nyugatról pénzelt szélsőjobboldali csoportok kifizetése.

A sátrazás kezdete Kijevben - a Jobb Szektor vörös-fekete zászlajával

Egy rajtaütés során megtalálták azt a naplót, ami a külföldről fizetett szélsőjobboldali kapcsolatháló egy részének elérhetőségeit, és a kifizetett juttatásokat rögzítette. Az ukrán jobboldali szervezetek és szurkolói közösségek tagjai készpénzes kifizetéseket kaptak, cserébe azért, hogy a rendőrökkel összecsapásokat provokáljanak ki, és minél nagyobb volt az okozott sérülés, annál nagyobb kifizetést kaptak a nyugat "civiljei".

A "gyülekezési jog korlátozása" valójában nem a gyülekezési jogot korlátozza. Az emberek kimehetnek és szabadon tüntethetnek a kormány ellen, a rendőri erők eddig sem oszlatták fel azokat a tüntetéseket, melyek nem hajlottak agresszióba. Az igazság az, hogy ezek a tüntetések nem sok embert érdekelnek: a december 16-ra meghirdetett, eddigi legnagyobbnak beharangozott kormányellenes tüntetésre alig néhány száz ember ment el. A sátortáborozás azonban magában hordozza annak kockázatát, hogy megismétlődhet, ami Kijevben történt. Tüntetések eddig is voltak és ezután is lesztek: de mivel ezek a látszólag civil tüntetések továbbra sincsenek betiltva, aligha beszélhetünk a gyülekezési jog valós korlátozásáról.