Az ember mintegy 5500 évvel ezelőtt háziasította a lovat, és egy ősi, illetve modern lovak génjeit szemügyre vevő nemzetközi tanulmány fényt vet ama jellegzetességekre - többek között a sebességre, az életerőre és a tanulási képességre -, amelyeket az ember értékesnek tartott.

A kutatók többek között felfedezték, hogy a vadlovak egyik régen eltűnt és korábban ismeretlen populációja nagyszámú gént hagyományozott a modern lovakra – áll a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmányban.

Ludovic Orlando, a kutatás vezetője elmondta, legalább 125 olyan gént azonosítottak, amelyek az ókori és modern lovak közötti időtartományban módosultak. „Ezek a háziasítást elősegítő génjelöltek, avagy olyan gének, amelyeket az ember válogatott ki a domesztikáció és tenyésztés során” – magyarázza.

Funkciójuk a mozgással, élettannal és viselkedéssel áll kapcsolatban.

Természetesen a rómaiaknak és hettitáknak, akik több ezer éve a harci szekerek vonására, illetve a lovasság szolgálatára szelídítették meg a lovakat, sejtelmük sem volt az általuk manipulált speciális génekről. A kutatók azonban ma már meg tudják állapítani, hogy a háziasított lovak párosítása vadon élőkkel a domesztikált állat génállományának legalább 15, valószínűleg 60 százalékáért felel.

Azt is kimutatták, hogy azok a vadlovak, amelyeknek genetikai jellegzetességei fennmaradtak a modern lovakban, nem álltak rokoni kapcsolatban a ma élő egyetlen vadlófajtával, a Przsevalszkij-lóval. (Az alfaj Mongóliában őshonos és veszélyeztetett.)

Orlando csapata, mely 2013 dekódolta egy körülbelül 700 ezer éves ló genomját, ez alkalommal 16-43 ezer éves tartományból – jóval a háziasítás előtti időszakból - származó DNS-t vett szemügyre. 

Az oroszországi Tajmir-félszigeten fellelt, megkövesedett csontokat elemeztek, mert az ott uralkodó fagyos körülmények lehetővé teszik, hogy a DNS jó állapotban maradjon fel. A genetikai anyagot aztán összehasonlították a modern lovak DNS-ével.

Beth Shapiro, a vizsgálat társszerzője szerint munkájuk hosszú listát ad ama jelölt génekről, amelyeket az emberek a lovak háziasítása után előnyben részesíthettek. A listát lenyűgözőnek tartja, mivel igen sok olyan gént sorol fel, amelynek szerepe van az izmok és csontok fejlődésében. „Valószínűleg ama géneket is felfedi, amelyek elősegítették a lovak alkalmazását teherhordóként” – magyarázza. Emellett a modern lovaknál káros genetikai mutációk magas számarányát mutatták ki őseikhez képest, amelyek valószínűleg a beltenyészet során halmozódtak fel. Míg az információ talán nem segíti elő a lovakra leselkedő betegségek új kezelési módjainak kidolgozását, Orlando szerint tökéletesebb képet festhetnek vele a lovak, az ember és az evolúció történetéről, emellett javíthatják vele a néhány még élő vadló sorsát. A Przsevalszkij-lóval végzett hasonló vizsgálatok segíthetnek a populáció nyomon követésében, és információkkal láthatják el a biológusokat a védelmükhöz szükséges legjobb genetikai útvonalakról.

Tóth János gyűjtése