Sokunkban felvetődött már, hogy az emberiséget irányítani szándékozó háttérhatalom aljas eszközökkel igyekszik az embert szellemileg visszafogni, visszafejleszteni, vagy abszurd esetben teljesen lebutítani állatias rabszolga szintre, a kontrollálás érdekében. Ennek jelei az élet szinte minden területén tetten érhetőek.
A teljesség igénye nélkül csak néhány példa:
- szellemi visszafejlesztés a média segítségével (elhallgatott hírek, buta műsorok, stb.)
- tudatmódosítás („oktatás", erős manipuláció a reklámokban, hírekben, HAARP stb.)
- élelmiszermérgezés (azok vagyunk, amit megeszünk, sok-sok E betűs szám...)
- immunrendszer mérgezés (gyógyszermaffia, oltások, fogkrém fluor-idegméreg, stb.)
- anyanyelvtörlés (latin, később angol, majd még később „windows" világnyelv erőltetése)
- történelemhamisítás
Fentiek már vélhetően nem szorulnak különösebb bizonyításra, elég csak szétnéznünk az életünkben, viszont „uraink" sajnos még mindig tartogatnak meglepetéseket. A fentieken túl ugyanis egy egyre inkább elterjedt vélemény szerint létezik egy még ezeknél is alattomosabb, észrevehetetlen fegyver, amit bevetettek ellenünk, mégpedig a frekvenciamódosítást.
Ugyanis az a helyzet emberek, hogy mi mind félre vagyunk kollektíve hangoltatva.
Idézek egy, a témába vágó cikkből:
„A modern társadalomban élők egyre kevésbé fogadják el az ő személyes megítélésük felett álló és attól független szabályok létezését. Persze ez nem fog azon változtatni, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk a természet törvényeit, biztos mi húzzuk a rövidebbet. A zene mostanában már csak egy fogyasztási cikk, ömlesztik is ránk tonnaszám, szinte elmenekülni sem lehet előle.
A baj mindössze annyi, hogy ezt is teletömik mindenféle „E" számokkal, térfogatnövelővel, állagjavítóval, adalékanyagokkal, hogy tetszetős legyen, és ezért azt gondoljuk róla, hogy jó zene még akkor is, ha teljesen üres, vagy ami még ennél is rosszabb, ha tele van a személyiségünket pusztító dolgokkal.
Az ókori görögök számára a helyesen megkomponált zene, amelyben minden egyes hangnak önálló értéke és tartalma volt ezzel szemben nagyon komoly erkölcsi értékkel rendelkezett, mert képes volt arra, hogy a hallgató jellemét fejlessze. A középkor óta elterjedt zenei felfogás szerint viszont a zene hatását mindössze a hangok egymáshoz való viszonya határozza meg, nem pedig a megszólaló hangok magassága önmagában.
Részben ennek a megközelítésnek volt az eredménye, hogy a normál „A" hang annyiszor és olyan tág határok között változott a történelem folyamán. Néhány példa erre: az 1720-ból származó angol hangolósíp a normál „A" hangot 380 Hz-en határozza meg, ezzel szemben azok az orgonák, amelyeken Johann Sebastian Bach játszott Hamburgban vagy Weimarban 480 Hz-es normál „A" hanghoz voltak hangolva. A tizenkilencedik század elején erős tendencia alakult ki a normál "A" fokozatos emelése irányában. Ezt a folyamatot végül az énekesek tiltakozásának hatására 1859 február 16-án a francia kormány egy törvény kibocsájtásával állította meg, amelyben a normál "A" hangot 435 Hz-en rögzítették, és diapason normal néven vált ismertté Franciaországon kívül is. Ebből a normál "A" hangból egy 258.65 Hz-es "C" hang származik, aminek egy alternatívája az úgynevezett filozófus hangolás, amelyben ez a "C" hang 256 Hz. Ehhez a "C" hanghoz egy 432 Hz-es "A" hang tartozik. 1884-ben Giuseppe Verdi írt egy levelet az Olasz Állami Zenei Bizottságnak, amelyben kéri tőlük a normál "A" hang 432 Hz-en történő rögzítését, amit matematikai okok miatt tartott szükségesnek és annak ellenére, hogy nem járt sikerrel a kérése, ő saját maga ezt a 432 Hz-es hangolást használta. Ezt a hangolást azóta is Verdi-hangolásként ismerik. Ez utóbbi hangolás nagyon kényelmes hiszen a 256 a kettes szám nyolcadik hatványa, ezért minden oktávban egész szám a "C" hang frekvenciája, de erről a hangolásról később részletesen is beszélek.
A normál "A" hang története persze folytatódott.
Anélkül, hogy ebből a cikkből a titkos Illuminati körök világuralmi törekvéseit leleplező írás kerekedne talán érdemes megemlíteni azt a konferenciát 1939-ben, amelyiken a normál "A" hangot 440 Hz-re módosították. Az egyik szervező és a módosítás javaslója is Joseph Goebbels náci propagandaminiszter volt. A javaslatot több tízezer zenész tiltakozó petíciója ellenére elfogadták és 1955 óta ISO szabvány.
Felmerül a kérdés, hogy van-e egyáltalán jelentősége annak, hogy milyen hangmagasságot választunk referenciaként. Ha van ennek valamilyen hatása, akkor az milyen és hogyan vizsgálható? A következőkben egyrészt néhány figyelemreméltó adatot szeretnék felsorolni, ezenkívül egy különleges kísérletet, amelyikben a különböző hangmagasságok hatását értékelték.
Az agy a hétköznapi gondolkodás folyamata közben 14 és 40 Hz közötti frekvencián bocsájt ki hullámokat, ez azonban csak bizonyos típusú dendritek működésének az eredménye, amelyek a domináns agyféltekében találhatók. Amennyiben a két agyfélteke működését 8 Hz-en tudjuk egymással szinkronizálni, akkor egy harmonikus működést érünk el, amelyben maximalizálni tudjuk az információ áramlást a két agyfélteke között. Erről agykontrollosok és meditációt gyakorlók tudnak a legtöbbet. Ezenkívül a DNS másolási frekvenciája és a Föld alap rezonanciája is 8 Hz. Ez utóbbit Schumann rezgésként ismerik, amelyik egy globális elektromágneses rezgés a Föld felszíne és az ionoszféra között. A zene alapvető eleme különböző hangok harmonikus összecsengése.
Amennyiben a zene alapja a korábban említett 256 Hz-es "C" hang, amelyik nem más mint a 8 Hz-es természetes frekvenciáknak öt oktávval magasabb felharmonikusa, akkor a zene amit hallgatunk, összhangban lesz ezekkel a testünket és környezetünket felépítő rezgésekkel és segíteni fog abban, hogy harmóniába kerüljünk saját magunkkal és a minket körülvevő világgal, sőt még az egészségünk megőrzéséhez is hozzájárul, ami nem más mint a testünk harmonikus működése. Ezzel szemben, ha a referenciapontunk 440 Hz, akkor függetlenül attól, hogy milyen stílusú zenét csinál, vagy hallgat valaki, mindenképpen egy disszonanciát hoz létre a zene és önmaga, valamint a természet között. Ez a hatás nem csak a zenei stílustól független, hanem még attól is, hogy milyen hangközrendszert építünk fel erre a frekvenciára. Ez a disszonancia pedig gyengít minket fizikailag és mentálisan is, aminek következtében könnyebben irányíthatóvá és kihasználhatóvá válunk. Ez megmagyarázhatja, hogy olyanok akiknek hatalom van a kezében és fizikailag valamint mentálisan is uralni akarnak minket, mint pl. a korábban említett Joseph Goebbels, miért mutatnak egyáltalán érdeklődést a hangolás kérdése iránt.
Ha körülnézünk a világban, akkor azt is láthatjuk, hogy a népi hangszerek származási helyüktől függetlenül követik a fentebb említett természetes frekvenciákat. Egy Koreából származó furulya hangjainak frekvenciái például a következők voltak: 597.2 Hz, 651.6 Hz, 716.8 Hz, 796.4 Hz, 896 Hz, 1024 Hz,1102.4 Hz, 1194.4 Hz. A furulya hatodik hangja egy "C" hang, amelyik a 256 Hz-es "C" hangnál két oktávval magasabb. Egy másik furulya alaphangja, amit Etiópiában vettek meg egy pásztorfiútól 512 Hz volt. Hasonló hangszereket találtak Görögországban vagy Közép-Amerikában is. A 256 Hz-es "C" hangra, vagyis 432 Hz-es "A" hangra történő hangolás tehát az emberi természetből adódó hangolás. Az is érdekes tény, hogy még a modern orvostudomány is sokféle diagnosztikai és terápiás céllal használ különböző hangvillákat, amelyek frekvenciája a kettes szám valamelyik hatványa, 64 Hz-től 4096 Hz-ig. A hanggal történő gyógyítás egyébként évezredek óta ismert, használhatnak hozzá hangvillákat, speciális hangolt edényeket, hangszereket vagy mantrákat. Indiában még most is élnek olyan mantra-gyógyítók, akik képesek még a kígyómarást is kezelni.
Annak megállapítására, hogy milyen módon befolyásolják a gondolkodásunkat és érzelmeinket a különböző hangmagasságok, pontosabban az hogy milyen hangmagasságot választunk a hangrendszerünk referencia pontjának, komoly vizsgálatokat végeztek az Egyesült Államokban, Olaszországban, Németországban és Svájcban összesen több ezer ember részvételével és közel húsz éven keresztül. A kísérlet maga igazán egyszerű volt. A résztvevőknek két pár különböző hangról kellett leírást adniuk. A hangok megszólaltatásához először két monokordot használtak, az egyik húr 128 Hz-re a másik pedig 130.828 Hz-re volt hangolva. Mindkét hang egy "C" hang, de az első a korábban említett filozófus hangolásban, a második pedig a 440 Hz-es normál "A" hanghoz viszonyítva. A második összehasonlításban egy 216 Hz-es és egy 220 Hz-es "A" hang szerepelt. A két hang megszólaltatását annyiszor ismételték meg, ahányszor azt a vizsgálatban résztvevő személyek kérték, a lejátszás sorrendjét pedig váltogatták. A hallgatóknak mindössze annyit mondtak, hogy két különböző hangot fognak hallani, amelyek közül az egyik magasabb, a másik pedig alacsonyabb, de a hangmagassággal nem kell törődniük, hanem próbáljanak arra összpontosítani, hogy a két hangnak van-e valamilyen belső jellege, és hogy ez a tulajdonság azonos-e, vagy különböző a két hang esetében. Ezt a kísérletet később elvégezték fuvolákkal, hegedűkkel, zongorákkal is, sőt azt is váltogatták, hogy ugyanabból a hangszerből egyszer egy tanuló kategóriájút máskor pedig egy kiemelkedő minőségűt használtak, annak érdekében, hogy kiderüljön vajon a megszólaltatás módja okoz-e valamilyen eltérést abban, ahogy a hallgatók értékelnek egy hangot. A vizsgálat sok évig tartó számtalan ismétlése után azonban a kutatók egy nagyon egységes és meglepő eredményre jutottak. Nézzük át röviden a négy hang által keltett benyomásokat és érzéseket a több ezer hallgató leírásainak összegzése után:
220 Hz-es "A" hang: 3-8 %-a hallgatóknak azt mondta, hogy szépnek és stimuláló hatásúnaknak találta, 90 % felett volt viszont azoknak az aránya, akik azt mondták, hogy kényelmetlennek, nyomasztónak, elnyomónak, irritálónak vagy agresszívnek találták. Számukra ez a hang olyan volt, ami szinte fájdalmat okoz a belső fülben és a külsődleges szépség mögött, mintha egy tőrrel döfnék meg őket.
216 Hz-es A hang: 3-8 %-a hallgatóknak azt mondta hogy személytelennek hangzott számukra, ezzel szemben 90 % felett volt azoknak az aránya akik a pontos, teljes, békés, tiszta jelzőkkel írták le. Sokan úgy fogalmaztak, hogy ez a hang elégedettséggel töltötte el őket, sőt olyanok is, akik szerint a naphoz hasonlóan fénnyel teli volt.
130.828 Hz-es C hang: 3-8 %-a a hallgatóknak ezt a hangot boldognak, dallamosnak és fényesnek írta le, de 90 % felett volt azoknak az aránya, akik a következő jelzőket használták: harapós, irritáló, kellemetlen, kissé orrhangú, olyan, mintha valaki egy táblát kaparna a körmével, beszűkít, összeszorít, egy olyan réteget tesz az ember mellkasára, amit át kell törnie, hogy lélegezni tudjon, feszültséget okoz, belefúródik az emberbe és a saját ritmusa ellen megy, idegessé tesz, vésztjósló.
128 Hz-es "C" hang a hallgatók 3-8 %-a számára kérdésekre ösztönző, kissé nyugtalanító volt azonban 90%-uk ilyen leírásokat adott: az emberi lényhez tartozik, sok teret ad, békésnek, kellemesnek és teljesnek hangzik, harmóniában van az emberrel, ezt hallva az ember kiegyenesedhet és szabadon és mélyen lélegezhet, bizalmat ébreszt, olyan mintha a szívben visszacsengene, olyan mintha mindennek az alapja lenne mégis teljesen szabadon hagyja az embert.
Ha azt is számításba vesszük, hogy sok hallgatónak nehéz volt az érzéseit szavakba foglalni a 90 % feletti hasonlóság a leírásaikban igen figyelemreméltó. Ezt az arányt nem befolyásolta sem a megszólaló hangszer fajtája, sem pedig minőségi színvonala. A kíséletek alatt azonban még egy nagyon fontos megfigyelést tettek a kutatók. Elektromosan megszólaltatott hangokkal a vizsgálatot nem lehetett elvégezni. Ez nem csak szintetizált hangokra vonatkozott, hanem még akusztikus hangszerek elektromosan erősített hangjára, vagy hangfelvételekre is, nem azért mert az így megszólaló hangok frekvenciái nem ugyanazt a hatást keltik bennünk, hanem azért, mert sokkal kevésbé tudatosíthatóvá válnak ezek a hatások. Viszont, amikor lassan, szinte kizárólag erősített zenét és felvételeket hallgatunk, mindazok a hatások, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják személyiségünket, feszültséget és bizonytalanságot keltenek bennünk, saját természetünk vagy egymás ellen hangolnak minket, vagy akár még az egészségünket is rombolják, még sokkal veszélyesebbek, ha rejtve maradnak. A zenészek felelőssége egyértelmű ebben a helyzetben, de ők azok, akik a legkönnyebben tehetnek is azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. Még a zenészeknél is sokkal nagyobb felelősség terheli azonban a zenét oktatókat, és azokat, akik az oktatási rendszereket alakítják ki, hiszen rajtuk múlik, hogy az emberek általában tudnak-e, vagy tudhatnak-e ezekről hatásokról aminek egyre nagyobb mértékben ki vannak téve. Elgondolkozhatunk azon, hogy mit is jelent jól behangolva lenni. Ez csak annyi lenne, hogy egy hangszer önmagában, vagy más hasonlóan hangolt hangszerekkel együtt nem tűnik disszonánsnak? Vagy akkor vagyunk jól hangolva, ha egy erősen megkérdőjelezhető eredetű nemzetközi szabvány szerint hangolunk be? Vagy akkor vagyunk jól hangolva, ha megismerjük a minket körülvevő és ugyanakkor bennünk is jelenlévő természetet és a zenénket úgy építjük fel, hogy ezzel legyen összhangban?" (Forrás: Gáspár Péter - Zenészmagazin)
Szóval úgy néz ki a helyzet, hogy 1939-ban a náci Joseph Goebbels ajánlásával került be a nemzetközi standardok közé a 440hz referenciapontú hangolás. Azóta a megjelenő zenék nagy része fel van erre tuningolva, lemezkiadóknak, zenészeknek kötelező! És hogy ez milyen hatást váltott ki? Nézzünk csak szét, mekkora a káosz az emberek fejében...
Ne tévesszen meg senkit, hogy itt valakik a "náci Goebels" nyakába akarják varrni ezt az ügyet, (ez nyílvánvalóan egy elterelő szál, még ha a tények szerint igaz is), hanem az itt a lényeg, hogy megint találtunk egy területet, ahol átbsztak minket a palánkon! És még csodálkozunk, hogy ekkora a káosz az emberek többségében, amikor még a pihentetésre szánt zenében sem találhatják meg a nyugalmukat, mert az azokban lévő rezgések nincsenek összhangban a dobhártyánkkal.
Komoly kutatásokat is végeztek azzal kapcsolatban, hogy a hangok hogyan befolyásolják az anyagot. A különböző magasságú hangok gyönyörű, természetes, organikus formákat alkotnak (pl. vaslemezre szórt homokkal, vagy liszttel):
David Icke is foglalkozott a témával, ebben az előadásában: Sound Vibration Creates Form
A nemzetközileg elfogadott szabvány szerint tehát minden zenei mű úgy jelenik meg ~6 évtizede, hogy az "A" hang 4. oktávja 440hz-re van hangolva a természetes 432 helyett. Ezáltal a skála MINDEN hangja feljebb lett tuningolva az egész zenei műben, olyan frekvenciákra, amelyik az emberi fül dobhártyájának nem kedves, disszonáns rezgéseket ad.
Fentiek ismeretében talán nem állunk messze az igazságtól, hogy kijelentsük: a világegyetem nagyon leegyszerűsítve nem áll másból mint energiából, ami fényből és hangból tevődik össze. Ezek után ugye nem is olyan nehéz elhinni, hogy ez a frekvencia-tuningolási ügy ugyanúgy tökéletesen beleillik a káoszteremtési tervbe, aminek sok elemét már megfejtettük? Ezek a háttérerők már minden szinten belenyúltak az emberi életbe, lebutítva, összezavarva azt, miért tettek volna kivételt a „hangokkal"?
Nincs az a "bíróság", amelyik felmenthetné ezeket a tett(v)eseket!
Lehet, hogy vannak, akik szerint ez a 432 Hz-es hisztéria egy komplett baromság, figyelemelterelés, vagy esetleg valami new age-es marhaság. Laikusok mondhatnák, hogy bármelyik zeneművet - példának okáért Csajkovszkij B-moll zongoraversenyét - a skála bármelyik hangjáról el lehet kezdeni, és egyértelmű lesz, hogy a kezdőhang a meghatározó, mert a második és az összes többi hang az elsőnek a függvénye, tekintve hogy egy zenedarab tulajdonképpen frekvenciakülönbségek együttese.
Vagyis a fent említett zeneművet akár D-ről vagy G-ről is kezdhetem, mert a további hangok az elsőhöz viszonyulnak csupán, nem? Ez éppen olyan, mintha egy léckerítést fél méterrel arrébb tesz az ember, vagyis a lécek egymás közötti távolsága semmit sem fog változni, csupán a kerítés helyzete. Vagy még sem ez a helyzet??
Tudni kell, hogy a 432Hz-es és a 440Hz-es hangolás közötti különbség nem egy egész hang, nem is egy félhang, hanem még annál is kisebb! Matematikailag egészen apró különbségről van szó! Most kérdezhetnénk joggal, hogy miért számít egy alig negyedhangnyi különbség, de inkább visszakérdezek:
Számít-e, hogy a tudatmódosító reklámokat az agyunk befogadóképességéhez közelálló frekvencián sugározzák? Számít-e az, hogy a HAARP-al sugárzott hangulatbefolyásoló hullámokat milyen amplitúdóval és milyen frekvenciával nyomatják az emberek fejére? Még szép, hogy számítanak! Ezek, a tudósaik révén tökéletesen tisztában vannak matematikailag vele, hogy az emberek fizikai testének mi esik jól és mi nem!
Nem a léckerítést tették arrébb 8 cm-el, hanem egy teljesen másik léckerítést kaptunk, mint amire vágytunk, csak nem tudunk róla!
Itt nem arról van szó, hogy a "gyári", azaz teremtett "A" (lá) hangból tuningolás után "C" (dó) hang lett, hanem arról, hogy valakiket ismét rajtakaptunk amint belebarmolnak a teremtés rendjébe. Ugyanis a régebben gyártott természetes élő (!) hangszerek mind úgy vannak finomhangolva, hogy harmóniában legyenek a természet, a Föld rezgéseivel, ezáltal az emberi érzékeléssel is. A 440hz-re hangolt és sugárzott zenék nincsenek összhangban a világegyetem rezgéseivel, sem az emberi szervezet felépítésével.
