Annak ellenére, hogy Kijev megvonta a kifizetéseket és nem biztosítja tovább a szükséges felszerelések utánpótlását, a bányaterületeket pedig folyamatosan ágyúzza az ukrán hadsereg, tovább folytatják a mindennapi munkát a donyecki bányászok.

A jelenleg a Donyecki Népi Köztársaság fennhatósága alá tartozó bányaterületek munkásai hónapokon keresztül nem kaptak fizetést, - amit a kijevi kormány feladata lett volna kiutalni, mivel a bányák ukrán állami tulajdonban voltak. Kijev úgy akart nyomást gyakorolni a munkásokra, hogy ha hozzá akarnak jutni a bérükhöz, ne folytassák a kitermelést, ameddig a felkelők ellenőrzése alatt vannak a szénben gazdag területek.

Jelenleg a Donyecki Népi Köztársaság fennhatósága alá tartoznak azok a bányaterületek, melyekről a kijevi kormány a háború kezdetén egyszerűen megfeledkezett, vagy zsarolással akarta megtartani azokat. Összesen 24 szénbánya és több mint 250, a hálózathoz tartozó energetikai cég működik ezeken a területeken, tehát Kijev több tízezer ember megélhetéséről "feledkezett meg", ameddig volt elég szén a hőerőművek működtetéséhez.

Porosenko egyetlen tollvonással elrendelte a bányák bezárását, miután a munkások hónapokon át üres gyomorral, fizetés nélkül folytatták a kitermelést. Mindegyikük 2-3 gyermekes családapa, akik több hónapi bérmegvonás után a tegnapi napon kaptak 200 hrivnya összegű juttatást (az alig több mint 3 ezer forint). A bányarégió ellátása a donyecki kormánynak is gondot okoz, mivel az ukrán csapatok folyamatosan ágyúzzák a kérdéses területet. Nincs biztos megélhetés, éhség van csak és állandó életveszély, ennek ellenére mégis tovább zajlik a kitermelés.

Miért folytatja a donyecki bányász a munkát, amikor haza is mehetne, vagy egyszerűen átutazhatna Nyugat-Ukrajnába más állást keresni? Csak és kizárólag azért, mert Ukrajnában még nem vetette meg a lábát a liberalizmus. Ha az egyéni megélhetés lenne a fontosabb, már mindannyian ott hagyhatták volna a bányákat. Harcolhatnának a függetlenségért is - Donyeck függetlenségéért is otthagyhatnák a bányákat, de nagyon sokan nem teszik. Azért nem teszik, mert ezekben az emberekben még ott van az hivatástudat, ami a nyugati társadalmakból mára kiveszett. Tudják, hogy a munkájuk miért fontos. 45 millió ember fűtése és két ország áramellátása múlik azon, hogy az ágyúzás és éhség közepette is tovább folytatják-e a munkát, vagy inkább elhelyezkednek valamelyik McDonald's-ban.

A donyecki népfelkelők azért harcolnak, hogy ez a hivatástudat, a társadalomért végzett munka fontosságába vetett hit egy méltóbb államvezetéstől megbecsülést és megfelelő javadalmazást kaphasson. Akire a bányában van szükség, a bányában dolgozik. Akire a fronton van szükség, a fronton van. Ők a mindennapok hősei. Emlékezni kell majd erre az önfeláldozásra akkor is, ha az ukrán háború már véget ért. A nyugati társadalmakban már csak a mesében van ilyen, - és lassan már ott sem.