Frank Pergande, a Frankfurter Allgemeine Zeitung publicistája szerint a keletnémet lakosságra általánosságban véve igaz, hogy hősként tekint Vlagyimir Putyinra és érthetőnek tartja Oroszország által a NATO terjeszkedésére tett ellenlépéseket. A szerző szerint a berlini fal leomlása után 25 évvel még ma is jelentős különbségek vannak a keletnémet és nyugati lakosság közt, ami elsősorban a világpolitikai események megítélésében mutatkozik. A keletnémet lakosság általánosságban véve szimpatizál az orosz kormány politikájával, egyfajta "egységes véleményű" mintaországként tekint Oroszországra, és gyakran hallani, hogy "a köztereken, kávézókban, vagy akár a családi ebédnél is" Vlagyimir Putyinról beszélnek az emberek. Az újságíró szerint mostanra egyértelművé vált, hogy Putyinra hősként tekint a keletnémet lakosság, és a nyugati nyomásgyakorlással szembeni ellenállás szimbólumának tartják.

Pergande szerint ugyanakkor ez nem egyfajta oroszbarátság kifejeződése: a keletnémet lakosságot főként nem Oroszország vagy Putyin személye érdekli, hanem a nyugattal szembeni politika. "Oroszország kiváló alkalmat ad arra, hogy az emberek kifejezzék a nyugattal szembeni bizalmatlanságukat" - írja. "A NATO-t, a nyugati katonai szövetséget hibáztatják azért, amiért keletre terjeszkedik. Putyin megítélését nem rontja, hogy erre reakciót ad, hanem épp ellenkezőleg. Ukrajna esete pedig egyenesen árulás". Pergande szerint a keletnémet lakosság általánosságban véve nyugatellenessé vált, a nyugati értékeket azok is megkérdőjelezik, akik már az új rendszerben nőttek fel. Ugyanakkor az Oroszország által képviselt értékeket az egyetlen alternatívának tartják a nyugati eszmerendszerrel szemben.

Amit a Frankfurter Allgemeine Zeitung publicistája kifejt, az egyáltalán nem egy egyedi jelenség Európában. Épp ellenkezőleg, ez a jelenség egész Európában jelentkezik, és igen elkeserítő képet alkot a mai politikáról. Kelet-Európában az emberek szintén kiábrándulnak abból, amit a rendszerváltás idején "amerikai álomnak" neveztek. Putyin támogatottsága azért magas a nyugati országokban, mert a nyugati országokban nincsenek politikusok. Az orosz államfő által folytatott politika azért az egyetlen alternatíva, mert a nyugati országokban nincs belpolitikai alternatíva. Az emberek ugyan elmehetnek választani, de nem választhatnak értékek, ideológiák, eszmerendszerek közt, kelet és nyugat közt. A választásokon csak és kizárólag atlantista pártokra lehet szavazni, akik mérsékelt vagy radikális formában, de mind ugyanazt az értékrendet képviselik.

A nyugati országokban előállt egy olyan helyzet, hogy nincs választási lehetőség. A liberalizmus, és annak geopolitikai vetülete, az atlantizmus olyan mértékben rátelepedett a nyugati országok belpolitikájára, hogy az emberek ösztönösen más országok politikusai felé fordulnak, ha alternatívát akarnak. Mindez nem csak Vlagyimir Putyin sikerességét mutatja, hanem a nyugati politikai rendszer egészének sikertelenségére mutat rá.