Az életminőség romlásához és a hazai össztermék (GDP) csökkenéséhez vezethet a képzett, fiatal munkaerő elvándorlása azokban az EU-hoz 2004 óta csatlakozott országban, ahonnan a munkaerő a nyugati társállamokba áramlik - ezt mutatta ki egy német tanulmány.

A bonni Munka Jövője Kutatóintézet (Forschungsinstitut zur Zukunft der Arbeit - IZA) adatai szerint a 2004 óta csatlakozott kelet-közép-, és kelet-európai európai országok (a balti államok, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, illetve a 2007 óta tag Románia és Bulgária) állampolgárai közül jelenleg 5 millióan élnek a nyugati uniós tagországokban.

Kimutatták, hogy a kivándorlás nagy munkanélküliség közepette ,,szelepként" hat, a 2004-ben csatlakozott országoknál hosszú távon csökkenti a munkanélküliséget, de csupán 0,05 százalékponttal. Ugyanakkor emeli a bérszínvonalat, például Lengyelországban 2,4 százalékkal, Magyarországon például 0,6 százalékkal, Csehországban 0,3 százalékkal.

A képzett munkaerő távozott

Kérdés azonban, hogy a kedvező hatások kiegyenlítik-e a jellemzően fiatal és képzett munkavállalók elvándorlásának megatív következményeit - emelte ki hétfői összeállításában a Handelsblatt című üzleti lap, rámutatva, hogy az IZA adatai szerint a nyugati társállamokba kivándorolt munkavállalók 83 százaléka közép- vagy felsőfokú végzettségű.

Különösen Romániában okoz szerkezeti feszültségeket az elvándorlás. Jelenleg 2 millió román él más EU-tagországban, köztük sok kutató, informatikai szakember, orvos és ápoló. ,,Ha nem sikerül megállítani az agyelszívást, akkor a folyamat hátrányosan befolyásolhatja a hazai lakosság egészségi állapotát és életminőségét" - figyelmeztetnek az IZA kutatói, akik Lengyelország, Szlovákia és más országok esetében is tapasztaltak az agyelszívásra , vagyis a legmagasabban képzett rétegnek a kibocsátó országban negatív folyamatokat kiváltó elvándorlására utaló jeleket.

Nehezebben talál munkát, aki hazatér

Egy másik tanulmány, a tallinni egyetem és a The Other Canon Foundation nevű közgazdasági kutatói hálózat új elemzése szerint a képzett munkaerő elvándorlása az egykori szocialista EU-tagállamokból hozzájárul az ipari termelőbázis leépüléséhez. A folyamat révén keletkezett ,,gazdasági gondokra azonban a munkaerő-migráció a válasz az ipar fejlődését elősegítő szerkezeti feltételek javítása helyett" - vélik a kutatók, rámutatva, hogy az ipar visszaesése a csökkenő bérek és gyengülő termelékenység lefelé tartó spiráljába lökheti az EU-t.

Ugyanakkor az EU-n belüli munkaerő-vándorlást optimistán szemlélők szerint a kivándorlók előbb-utóbb hazatérnek, méghozzá új szakmai tudással, tapasztalatokkal gazdagodva, ami élénkíti a foglalkoztatást és növeli a termelékenységet. Az IZA kutatása szerint viszont a 2004 óta csatlakozott országok térségéből nyugatra vándoroltak többsége a képzettségi szintje alatti munkát végez, és így az uniós munkavállalás ,,korlátozott mértékben járul hozzá a képességek fejlődéséhez".

Ráadásul nem tapasztalható tömeges méretű hazavándorlás, és aki visszaköltözik hazájába, nem lesz automatikusan sikeres. Lengyelország esetében éppen ennek az ellenkezőjére utalnak az IZA adatai, amelyek szerint a visszatérők a nyugat-európai tapasztalattal nem rendelkező munkavállalókhoz képest ötször nagyobb valószínűséggel válnak állástalanná. Képzettségi szintjük ugyan meghaladja az otthon maradottak képzettségi szintjét, de tudásukat nem tudják kamatoztatni - mutatták ki a bonni kutatók, akik szerint az adatok azt mutatják, hogy ,,a migrációs tapasztalat a lengyel munkaerőpiacon nem előny, hanem inkább teher".

Várhegyi Kálmán összeállítása