Azt hiszem Önök közül is sokan tudnák a választ arra a kérdésre, hogy napjainkban melyik kategória foglalja el az autóipar divattrónját. Hát persze, hiszen a válasz egyszerű: a crossoverek. A lassan már minden gyártó palettájára beférkőző kisméretű vagy éppen kompakt „terepjárók” lassan a kisautóktól egészen a kompakt egyterűkig alternatívát jelentenek a vásárlók számára. Ezt a hatalmas potenciált pedig a Jeepnél sem hagyták figyelmen kívül, és megalkották saját kis SUV-jüket, a Renegade-et. Még mielőtt azonban valaki rázendítene a Fiat csoport tulajdonában lévő amerikai márka szapulására, gyorsan szögezzük le: az újdonság bizony ízig-vérig megőrizte a gyártóra jellemző tulajdonságokat, amit a hazai importőr az alcsútdobozi menetpróbán bizony be is bizonyított nekünk. Természetesen a Jeep autóinak messze földön híres terepjárói képességeiről beszélünk, amire bizony legkisebb modelljük esetében is kiemelt figyelmet fordítottak a mérnökök, hogy még véletlenül se érje szó a ház elejét – hiszen a legendás Wrangler kistestvéreként nem vallhat szégyent az autó.
Az olaszok tulajdonában lévő Jeep egyébként nemrég lépett a gyökeres megújulás rögös útjára. A felfrissített Grand Cherokee és a vadonásúj Cherokee pedig azóta bizonyította, jó irányba haladnak az amerikaiak, akik a Renegade-del egy újabb jelét szeretnék mutatni feléledésüknek. Ezúttal azonban a Cherokee váratlan és igencsak radikális formái után a mérnökök inkább a múltban kutakodtak némi ihlet után, amit a II. világháború legendás alakjában, az amerikai katonákat szolgáló Willysben találták meg. Még ha ez első ránézésre nem is teljesen magától értetődő a rokonság, a részletekben bizony rengeteg helyen találkozhatunk a nagy öreget idéző megoldásokkal. Ennek tudatában máris szembetűnő a Renegade négyszögletes formája és kerek első fényszóróik, melyek tökéletesen hozzák a Jeep-es hangulatot. A márka legmarkánsabb – és a Willysen is fellelhető – ismertetőjegye, a függőleges vonalakból álló hűtőrács ezúttal is nagy hangsúlyt kapott. A tervezők a katonai járművek látványával szinte egybeforró marmonkannák oldalán fellehető X motívumot használták fel az ihletet adó terepjáró felidézésére. Az első és hátsó fényszórókban megjelenő formák feldobják az amúgy sem unalmas külsőt, ráadásul utóbbiaknál még a gyártó újabban előszeretettel használt „logója” is megjelenik. A Fiat 500L alapjaira épülő, és az 500X-szel közeli rokonságban lévő autó egyébként 4236 mm hosszú, 1805 mm széles és változattól függően 1667, 1684 vagy 1697 mm magas – ezek a különbségek természetesen a hasmagasságban jelennek meg. A 2,57 méteres tengelytávval bíró szögletes kis terepjáró tehát kifejezetten látványosnak bizonyul, főleg a menetpróbán is látható narancssárga színben, a szintén a Willysre emlékeztető csillaggal az oldalán.
Az újdonság belül sem okoz csalódást, sőt! Az utastérben helyet foglalva úgy érezzük magunkat, mintha egy kategóriával nagyobb autóba csöppentünk volna. Minden irányban elegendő a hely, ahogyan a hátsó üléssor is elegendő méretű. Az üléspozíció jó, és a székek kialakítása is kellemesnek bizonyult rövid próbautunk során. A nagyobb testvérekből már ismerős részletek ezúttal is visszaköszönnek, így a UConnect rendszer működése nem rejteget meglepetéseket, habár a klímát ezúttal teljes egészében a lejjebb megtalálható panelről tudjuk csak vezérelni. A műszerfali órák között található hatalmas kijelző kifejezetten látványos és informatív, míg a fordulatszámmérő vörös zónáját jópofa módon egy odafröccsentett sárfolttal jelzi nekünk az autó. A prémiumos hangulaton egyedül a sok helyen fellelhető, gyengébb minőségű műanyagok ejtenek kisebb csorbát. A csomagtér a maga 351 literes értékével nagyjából a kategória átlagát hozza, és természetesen az ülések ledöntésével bővíthető.
Benzinesek terén egyelőre kizárólag egyféle erőforrással érhető el az autó: az 1.4 MultiAir 2 140 lóerőt és 230 Nm nyomatékot biztosít a sofőr számára, ám mindezt kizárólag hatsebességes manuális váltón és az első kerekeken keresztül. Dízelfronton két motor közül választhatunk: az 1,6 literes 120 lóerős Multijet szintén csak elsőkerékhajtással és kézi váltóval érhető el, míg a 2,0 literes 140 – illetve a Trailhawk változatban 170 – lóerős öngyulladós az előbbiekkel ellentétben már csak Jeep Active Drive összkerékhajtással vihető haza, míg igény szerint akár kilencsebességes automatát is kérhetünk hozzá. A menetpróba során egy kétliteres dízelmotorral és összkerékhajtással szerelt kézi váltós példány szegült társammá. A szokásos ismerkedés után hamar kiderült, hogy a Renegade nem árul zsákbamacskát. Kis méretei ellenére az autó egyértelműen határozottságot sugároz sofőrje felé. Az összkerékhajtással alaphangon is 1,5 tonnás test a manuális váltóval karöltve 9,5 másodperces 0-100-as sprintre képes, ami a legtöbb helyzetben bőven elegendőnek bizonyulhat. A hatgangos szerkezet egyébként minden téren átlagos tulajdonságokkal bír.
Bár a Renegade-et amellett, hogy valódi terepjárónak is kiképezték, városi használatra is ajánlják a gyáriak, amit a futómű kemény hangolása tehet kellemetlenné némileg. A rosszabb minőségű országúton bizony igencsak rázós élményben volt részünk, amit persze többféleképpen is indokolhatunk – kezdve a stabil kanyarvételtől az off-road képességekig. Azonban ha őszinték akarunk lenni, be kell látnunk, hogy még a legvadabb Renegade vásárlók is jóval többet használják majd betonon az autót, mint terepen, így a puhább hangolás bizony elvárható lenne a négykerekűtől. Mindezek a problémák persze egyből feledésbe merülnek, amint terepre tévedünk, márpedig miért ne tennénk, ha már a Renegade-et választottuk. Az esős napon tartott menetpróbán pedig volt alkalma bebizonyítania az autónak, hogy képes a nehéz helyzetekben is helytállni: a mély sártól kezdve a komoly köves-füves emelkedőkön át mindenhol követte nagyobb testvéreit a jármű – még a 100%-os emelkedőt is könnyedén megmászta. A Jeep által hangoztatott állítást – mely szerint kategóriájának legjobb terepképességeivel rendelkezik a Renegade – nem esik nehezünkre megemlíteni. Mindez persze nem is csoda, hiszen a Jeep Active Drive rendszer fejlettebb a konkurensek megoldásainál, míg az összkerékhajtással felvértezett példányok 21 fokos első és 32,1 fokos hátsó terepszögei szintén a szegmens legjobb értékei. Ha valaki még ennél is komolyabb terepre merészkedne, annak pedig a Trailhawk verziót ajánlják a gyáriak, mely csak a kétliteres, 170 lóerős dízellel és kilencfokozatú automatával érhető el. Ez a változat elöl 30, hátul pedig 34 fokos terepszögeket biztosít, míg a többi verzióban is megtalálható Selec-Terrain kapcsoló ebben az esetben az automata, a sport, a hó és a sár fokozatok mellett még egy sziklás programmal is kibővül. Az off-road képességekre kihegyezett változat alját mindenfelé védőlemezek borítják. Az automataváltóhoz egyébként nem csak a Trailhawkban, de 140 lóerős verziókban is a még potensebb Jeep Active Drive Low összkerékhajtás található, melyben már lejtmenetvezérlés is található. Térjünk vissza egy kicsit az aszfaltra: a gyáriak ígérete szerint a Renegade egyik változata sem eszik többet 6 liternél 100 kilométeren. Érdekesség ugyanakkor, hogy a többek közt a fogyasztáscsökkentéssel indokolt rengeteg sebességi fokozat az automataváltó tekintetében a Jeep által megadott adatok szerint 6 deciliteres pluszt jelent a 140 lóerős verzió esetében, ami így 5,7 litert vesz magához 100 kilométeren, ellenben a kézi váltós 5,1 literes értékével – igaz, az összkerékhajtási rendszereknél is van némi eltérés. A 0-100-as sprint esetében szintén a manuális szerkezetnek áll a zászló, hiszen a 9,5 másodperces adatára az automata csak 10,2 szekundumos eredménnyel tud kontrázni. A Trailhawk esetében ezek az értékek 5,8 liter és 8,9 másodperc.
Akármennyire is vonzó és egyedülálló lehet kategóriájában Renegade, a Jeep árpolitikája sajnos nem a hazai vásárlók zsebére van szabva – legalábbis, ha szeretnénk kihasználni a modell előnyét a terepjárási képességek terén. A legolcsóbb, elsőkerékhajtású Renegade alapára jelenleg 6,25 millió forint, melyért a 140 lóerős 1,4-est kapjuk Longitude felszereltséggel. A későbbiekben megjelenő 1,6 literes 110 lóerős benzinessel ez az összeg 5,25 millióra csökken majd. Ha mindenképp dízelt szeretnénk, akkor további 400 ezer forintot kell a kereskedésben hagynunk, de ha az összkerékhajtáshoz is ragaszkodunk, akkor máris 7.595.000 forintos árcédulával találkozhatunk – még mindig a leggyengébb felszereltségi szinten. A magasabb, Limited szintért minden verziónál 515 ezer forintot kell lecsengetnünk, de ezért már kétzónás automata klímát, nagy műszerfali kijelzőt, 17 colos keréktárcsákat és biztonsági csomagot is, mely ráfutásra valamint sávelhagyásra figyelmeztető rendszert is tartalmaz. Az automataváltó 780 ezres felára szintén kissé ijesztő lehet, még ha ezzel együtt a jobbik összkerékhajtási rendszert is kapjuk. A bevezetéskor egy darabig a szinte minden jóval felszerelt Opening Edition verzió is elérhető lesz, melyhez már a nagyobbik UConnect rendszert, navigációt, kulcsnélküli nyitást, 18 colos keréktárcsákat és bőrüléseket is kapunk. Mindezért pedig alsó hangon 7,3 milliót kérnek (1,4-es benzines), míg a legkomolyabb verzió már 8,65 millió forint (140 lóerős összkerékhajtású dízel, manuális váltóval). Aki mindenképpen terepre merészkedne annak a Trailhawk verzió maradt, mely már igencsak húzós, 9,45 milliós árcédulával ijesztgeti a vevőket, és ebben még nincsenek benne a 325 ezer forintos bőrülések, a kulcsnélküli nyitást tartalmazó 145 ezer forintos csomag, vagy az automata xenon fényszórót és sötétedő belső tükröt magában foglaló 295 ezer forintos Visibility csomag sem. Azt minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy a kategóriában nem találhatunk a Renegade-nél jobb terepjárót, ugyanakkor az olyan ellenfelek, mint az Opel Mokka, a Peugeot 2008 vagy éppen a most érkező testvére, a Fiat 500X mind-mind kedvezőbb áron kaphatóak, ami a hazai piacon bizony nagy előny lehet számukra. Azt tehát megállapíthatjuk, hogy a Jeep ismét tett egy lépést a jó irányba, és amellett, hogy a Renegade bemutatásával formailag az egyik legváltozatosabb kínálattal rendelkező márka lett, egy olyan kisautóval gazdagodott, mely minden téren egyedülálló a kategóriájában. Az autó ára sajnos ezúttal is belerondíthat az összképbe, ugyanakkor, ha valaki egy valódi terepképességekkel rendelkező kisebb járművet keres, mely a prémiumos életérzést is képes valamelyest átadni, akkor jó helyen keresgél a hazai Jeep szalonokban. Ugyanakkor a kemény futómű átlagos használat mellett nem feltétlenül fog örömet szerezni a vásárlóknak. A végső ítélet meghozatalával persze megvárnánk az első tesztpéldányokat.
