Csak 2008-tól találtunk adatokat erre vonatkozólag, de így is az látszik, hogy trendszerűen szakadnak el egymástól a szellemi és fizikai dolgozók bérei. A szellemi dolgozóké 2008-ban még csak 73,5 százalékkal haladta meg a fizikaiakét, a 2014. kilencedik havi adatok szerint viszont már 98,4 százalékkal, azaz majdnem kétszer annyit kerestek a szellemiek.

A folyamat annál is inkább figyelemre méltó, mert nagyon logikus. A gépek, automata gépsorok és robotok egyre több munkahelyet váltanak ki, de nem, vagy nem elsősorban a tanárokét, orvosokét, hivatalnokokét, hanem a gyári vagy például mezőgazdasági munkásokét. A kevésbé kreatív, mechanikus, rutinszerű, lexikális tudást igénylő szellemi munka egy részét is nemsokára gépek fogják elvégezni. Akár az ügyvédek vagy orvosok egy részénél is. A gépeken kívül a globalizáció is biztosan ludas a dologban: egy kínai vagy indiai, indonéz vagy dél-amerikai alacsony bérű munkás tud ruhát vagy autót készíteni, számítógépet összeszerelni, rizst termelni, halat tenyészteni az európaiak számára, de nem tudja elvégezni sem egy orvos, sem egy nyelvtanár, sem egy újságíró vagy adóellenőr munkáját. Inkább a fizikai munkákat lehet kiszervezni más országokba, ami azután kontinensünkön is alacsonyan tartja a béreket. Az ukrán vagy szerb feketemunkás tud Magyarországon kertet ásni, építkezésen dolgozni, almát szedni, de értelmiségi állásokba már aligha jut el. (Kivéve a magyar származású, magyarul beszélő diplomásokat, természetesen.)

Egy másik hatás, hogy a nyelveket beszélő jó szakmunkásoknak ugyanakkor nyitva áll az út a tőlünk nyugatabbra fekvő országokba, ami azt eredményezheti, hogy pont a képzettebbek mennek el, és az alacsonyabban képzett, kevésbé hatékony munkaerő marad. Amelynek alacsonyabb a bére is. Mindebből az következne, hogy nem annyira az ipart érdemes támogatni és szakmunkásokat képezni Magyarországon, hanem inkább szellemi dolgozókat, „kiművelt emberfőket” kéne előállítani a szolgáltató szektorok számára. A kormányzat viszont ennek a jelek szerint éppen az ellenkezőjét teszi, gimnáziumokat szüntetne meg, amelyek a felsőoktatás előszobái, és csökkenti a felsőoktatás támogatásait. Ugyanakkor a szakmunkásképzést tervezi fejleszteni. Talán egyre kevesebb szellemi dolgozóra lenne szükség? A jelek szerint nem így van, mert a 2,7 millió körüli számú alkalmazottnak 2013-ban is mintegy 46 százaléka volt szellemi dolgozó, és 2008-ban is, mindössze egy-két ezrelékes eltéréssel. Hat év alatt a szellemi munkakörben dolgozók létszáma 2,1 százalékkal csökkent, a fizikaiaké pedig 2,4 százalékkal. A szellemi és fizikai dolgozók közötti különbség ugyanakkor nem csak magyar jelenség. Egy tanulmány szerint például Németországban 2003 és 2007 között 2440 euró volt a fizikai dolgozók („kékgallérosok”) átlagkeresete, a szellemiek („fehérgallérosok”) pedig 3246 eurót kerestek. Ez a különbség ugyan csak 33 százalék volt, de ha a „magasan képzett” és „alacsonyan képzett” kategóriákat hasonlítjuk össze, akkor már 95 százalékos a különbség, természetesen a magasan képzettek javára (4533 euró kontra 2319 euró.)

Régen még több volt a munkás

"A vállalkozások területén alkalmazásban állók túlnyomó többsége fizikai munkakörben dolgozott. Arányuk 2001-ben 68,4%-ot tett ki, ez 62,5%-ra csökkent 2009-ben, amiben jelentős szerepet játszottak a válság hatására bekövetkezett tömeges elbocsátások". Ez és a frissebb idősor arra enged következtetni, hogy a fizikai dolgozók voltak a válság nagy vesztesei, a  válság utáni elbocsátási hullám óta nem nőtt vissza a létszámuk.

Bakta Lóránt