A Jobbik médiafelülete - az alfahír - ”Oszd meg és uralkodj török módra” címmel tegnap megjelent publicisztikájában a szerző bravúros lépésként állítja be azt a történést, hogy a Davutoglu-Erdogan kabinet az észak-iraki kurd fegyveres erők török területen való átengedésével lehetőséget nyújtott arra, hogy a Kobani városát ostrom alatt tartó ISIS erők ellenében a várost védő észak-iraki kurd csapatok szorult helyzetükben jelentős támogatást kapjanak az iszlamista terrorcsoport visszaszorítására.

Az Alfahír publicistája ezzel a cikkel egy olyan kényszerlépést tüntet fel bravúros műveletnek, amelyet az az adott szituáció kényszerített ki, melybe az USA lavírozta be Törökországot.

Az USA nemzetközi kapcsolatokban irányadó tanácsszerve, az Atlantista Tanács 2008-tól kezdte el az un. Kurd Folyosó megvalósításának felgyorsítását a gyakorlatban. Az észak-iraki kurd autonóm terület önálló állammá alakulásának mielőbbi kikényszerítése, majd ehhez az államhoz hozzácsatolva az észak-szíriai kurd területeket, egy USA-Izrael barát, olajlelőhelyekben gazdag, mezőgazdaságilag önellátásra képes, kitermelt energiahordozóit egészen a Földközi-tengerig eljuttató állam kialakítása a cél a kurd szeparatista törekvéseket kihasználva. Ezzel Amerika a térség hagyományosan USA ellenes szövetségét (Irán-Szíria), ezen keresztül pedig Kínát és Oroszországot is gyengítené, és legerősebb katonai csatlósát (Törökország) is állandó nyomás alatt tarthatná. Ugyanis, ha az önálló kurd állam létrejön, a törökországi kurd területek oda bármikor becsatolhatóak, igen erős zsarolási pozíciót szolgáltatva az Egyesült Államoknak, arra az esetre, ha a török politikai vezetés az atlantista érdekek kiszolgálásán kívüli utakra merészkedne.

Nur Al Maliki volt iraki miniszterelnök éppen ilyen utak felé tartott, gondoljunk a tervezett Irán-Irak-Szíria gáz- és olajvezeték építés már megkötött szerződéseire kínai és orosz vállalatok bevonásával, vagy az észak-iraki kurd autonóm tartomány USA-izraeli befolyás alá kerülésének elítélésére.

Maliki ma már nem miniszterelnök, ellenben a helyére ültetett Haidar Al Abadi, aki angol-iraki kettős állampolgár, nem tartja elítélendőnek az Irak területi integritásának végét jelentő kurd szeparatista törekvéseket.

Az észak-iraki kurd szunnita régióban a szinte a semmiből feltűnő ISIS visszavonulása után a Peshmerga erők, felszabadulva a terrorcsoport nyomása alól, most átvonulnak az észak-szíriai területekre. A Peshmerga túlsúlyba kerülésével az észak-szíriai kurd területeken, USA nyomásra és közvetítéssel a különböző kurd frakciók kénytelenek lesznek kiegyezni, különben Amerika leállítja az ISIS ellen nyújtott támogatást (vagy megint jobban megtámogatja az ISIS-t, ez csupán értelmezés kérdése). Ezzel egyidőben nyugati politikusok már most erőteljes propagandába kezdtek egy önálló, az ENSZ által elismert kurd állam létrehozásának érdekében.

Mindamellett ez a lépés Törökország területi dezintegrációjának irányába gyakorolt újabb nyomásként hat, mivel a lépés eredményeként több ezer újabb kurd fegyveres jelent meg Törökország területén, ráadásul ezek a kurd Peshmerga erőihez tartozó fegyveresek a CIA és a Moszad támogatásának köszönhetően modern technikával vannak felszerelve. Ha a török kormány nem engedi át területén a Peshmerga alakulatait, az USA felerősíti az Abdullah Öcalan féle Kurd Munkáspárt, a PKK intenzív támogatását, melyet Amerika a szír-török határrégióban két hónapja légiszállítású fegyverutánpótlás formájában folytat.

Törökország ezekkel a lépésekkel semmiféle csatát nem nyert meg. Ezek olyan kényszerlépések, amik ugyanúgy az ország területi széthullásának irányába hatnak, de egyelőre a jelenlegi körülményeket figyelembe véve, még mindig a "kisebbik rossz " alternatíváját kínálják.

Mivel a Kurd Folyosó támogatásának (Davutoglu, Abdullah Gül) és ellenzésének (Erdogan) kérdésében a jelenlegi török politikai vezetésen belül is törésvonalak húzódnak, Törökországban a hatalmi eliten belül kibontakozó küzdelem várható.

Egy ilyen publicisztika megjelenítése, amely túlszárnyaló módon illet pozitív jelzőkkel eseményeket, melyek az USA számára kedvezőek, vagy olyan emblematikus grafika megjelenítése, melyen iráni-amerikai kézfogás látható, az atlantista érdek mentén manipulálják a közvéleményt. Kérdés, hogy ez a hiba tájékozatlanságból fakad, vagy a nyugati érdekérvényesítés beszivárgása a jobboldali médiába?