Oroszország a világ legnagyobb területű országa, jelentős energia- és nyersanyagforrásokkal, továbbá méretes nukleáris fegyverzettel rendelkezik. Mindez sokat ér a mai világban. Ami hiányzik az elemző szerint, az a gazdasági erő. Kérdés hogy ezt pótolhatja-e valamivel a moszkvai vezetés - kezdi a nationalinterest.org külügyi szakportálon megjelent elemzését Dmitrij Trenin, a Carnegie Moscow Center társadalomkutató intézet igazgatója. Vlagyimir Putyin a múlt hét végén Szocsiban rendezett konferencián ismét csalódást okozott a nyugati szakértőkből álló hallgatóságának. Egy hadban álló ország elnökeként lépett fel, aki meglehetős önbizalommal elutasítja az USA dominanciája alatt álló világrendet. Arról értekezett, hogy a világ legerősebb fejlett és feltörekvő országainak közösen elfogadott szabályokra alapuló rendszerrel kellene ezt felváltaniuk. Putyin szikár és egyszerű intelme a nyugati-atlantista világ felé: Tessék jól viselkedni! Beszéde összességében meglehetősen úgy hangzott, mint egy vasárnapi prédikáció, amelyben feddő hangon azt ajánlja az USA-nak, hogy nézzen magába, vegye tudomásul befolyása határait, hagyjon helyet másoknak is a világ ügyeinek intézésében és sepregessen többet a saját háza táján. Érzelmileg az ismert üzenetet küldte hallgatóinak: Oroszország rosszul viseli, hogy a Nyugat nem tiszteli, nem veszi figyelembe érdekeit. Amikor Oroszország még Szovjetuniónak hívta magát, brutális nukleáris arzenált halmozott fel, olyan vezetői voltak, mint Nyikita Hruscsov, aki a cipőjével verte az asztalt az ENSZ plénumán és rakétákat telepített Kubába, szinte látótávolságra az USA-tól, akkor - ha félelemből is, de - tisztelték Moszkvát és figyelembe vették az érdekeit. Most, amikor az oroszok levetették magukról a (zsidó)kommunizmust, átvették az egyéni hangvételű "kapitalizmust és az ellenségeik által oly sokat hangoztatott demokráciát", hagyták leválni a volt béketábor tucatnyi szatellitállamát és csupán a néhai szovjet állam keretein belül létező országokkal tartanak fenn különleges kapcsolatokat a Független Államok Közösségében, a Nyugat nincs tekintettel a mai oroszok érdekeire. Ez a diagnózis Trenin szerint alapvetően pontos, ám mélyebb elemzést igényel. Putyin nyilván tisztában van a nemzetközi kapcsolatok azon alaptételével, amely szerint az érdekek kölcsönös figyelembevételének feltétele az erőegyensúly. Pekingben jól értik ezt, legalábbis erre utal, amit a cikk szerzője a kínai fővárosban hallott nemrégiben. Egy helyi szakértő a többpólusú világról beszélt. Szerinte belátható időben nem igazán valószínű egy ilyen világrendszer kialakulása, ugyanis hiányoznak ehhez a pólusok. Valójában újjáéled a kétpólusú világrend, amelynek két ura az USA és Kína. Az összes többi államnak el kell döntenie, melyik oldalra áll. Európa és Japán az USA-t választhatja, Oroszország Kínát. Peking nem tekinti Moszkvát minden szempontból felvértezett, nagyhatalomnak. Ahogy a cikk elején kiderült: ehhez nincs meg a gazdasági ereje. Amíg ezt nem tudja pótolni, nincs más választása, mint Kína mellé állni: a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő nagy Európa helyére a Sanghajtól Szentpétervárig terjedő nagy Ázsiát állítani. Putyin - képletesen értve - éveken át az a dzsúdóst alakította, aki igyekszik helytállni a sajátjánál magasabb súlycsoportban. Lehet, hogy állami vezetőként a világ talán legtapasztaltabb és legerősebb politikusa, ám az Orosz Föderációról már nem mondhatunk ilyen szépeket. Oroszország ma független játékos a világpolitikában, ami az orosz államfő kétségtelen teljesítménye, de nem egyenrangú partnere a legmasszívabb játékosoknak, következésképpen legfeljebb betársulhat valamelyikük mellé. Mennyiségi értelemben, például a GDP nagyságát illetően nincs esélye felzárkózni az USA, Kína vagy Európa mellé - véli a szakértő. Így olyan területek minőségi javításával próbálkozhat, mint amilyen a munkaerő termelékenysége, a kutatás és fejlesztés vagy népességének életszínvonala. Ezen a terepen próbálkozhat Putyin felemelni országát vagy hagyhatja tovább süllyedni. Az előbbihez azonban jogállamra, a korrupció kiirtására, a monopóliumok leépítésére, modern állami adminisztrációra és oktatásra, összességében a teljesítmény alapján rekrutálódó elitre lenne szükség.
A kérdés az, hogy az ország legelső nacionalistája, ahogy Putyin nemrégiben nevezte magát, mire használja óriási tekintélyét. A modernizációt választja-e vagy megelégszik azzal, hogy a Kremlben ülve ellenőrzése alatt tartja a társadalmat. Vjacseszlav Volodin, az államfő vezető politikai tanácsadója azt mondta a Szocsiban tartott tanácskozás szünetében, hogy amíg Putyin az államfő, addig létezik Oroszország. Kemény szavak. Trenin reméli, hogy az orosz elnök tudja, mi következik ebből...
Hírfigyelő Szolgálat
