“Foreign affairs: Nyugatnak nem fog sikerülni Oroszország és Kína megosztása” címmel megjelent cikk kapcsán emlékeztetnünk kell arra, hogy léteznek – a személyes barátságokhoz hasonlóan – olyan országok közötti baráti kapcsolatok is, melyeket nem a pénzügyi haszon motivál első sorban.
A nyugat jelenleg is azon “dolgozik”, hogy ezeket a kapcsolatokat megbontsa. Momentán számára a legveszélyesebb Kína és Oroszország baráti együttműködése, ez több okból is nagyon piszkálja főként az USA illetve az USA pórázát kézben tartó globális bankoligarchia csőrét.
Ennek több oka is van, egyrészt mert ez a baráti szövetség valójában a világ két legerősebb birodalmának összefogását jelenti, másrészt ők együtt képesek összefogni a Nyugat által kisemmizett országokat több szervezetben is (pl. BRICS, SCO, stb.) melyek mind katonai-, mind pénzügyi- és gazdasági téren a nyugat számára kivédhetetlen ellenérdekelt pólust jelentenek.
Így nem csoda, hogy az USA és irányítói minden alkalmat megragadnak, hogy a neki nem tetsző különböző szervezetek tagjai, vagy más együttműködő országok közé éket verjenek, most leginkább Kína és Oroszország közé.
A dollár letörésén túli sok példa közül csak egyet had említsünk. Az amerikai űrprogramok gyors egymásutánban két katasztrófát is kénytelenek voltak elkönyvelni, mivel hordozó rakétái lezuhannak; a Moszkvával megromlott kapcsolat okán az eddig használt orosz rakétákat nem kapják meg, illetve nagyon drágán, ezért elkezdtek gazsulálni a Pekingnek hátha onnan sikerül megfelelő rakétához jutni.
Persze a nyugati pénzoligarchia orrára nem csak az eddig lenézett és támadott országoktól mint pl. Irán, érkezik fricska, hanem saját szövetségeseitől is.
Az említett cikkben elég félreérthetetlenül fogalmaz a cikkíró, bár nem valószínű, hogy ettől észre térnek, végül is a nyugat sem képes átlépni a saját árnyékát. Akik számára, minden kapcsolat, szövetség netán “barátság” alapja az aktuálisan megszerezhető profit, sosem értik meg, hogy más értékrend szerint is lehet együttműködni.
“A Nyugat tévesen értelmezi az okokat, amelyekből kifolyólag Oroszország és Kína fejlesztik együttműködésüket. Moszkva és Peking közeledése nem annyira anyagi érdekekkel magyarázható, mint inkább az identitás közös érzésével – írja Gilbert Rossmann professzor a The Foreign Affairs folyóirat hasábjain.
Az 1990-es években a nyugati politikusok úgy vélték, hogy a viszony Oroszország és Kína között „érdekházasságra” emlékeztet, és szükség esetén a nemzeti érdekek, beleértve a jó kapcsolatokat Nyugattal felülkerekednek. A nyugati országok képtelenek voltak megérteni, hogy Moszkva és Peking sajnálják, hogy feszült volt köztük a viszony a hidegháború éveiben – jegyzi meg a szerző. A mostani hatalom mindkét államban nem akarja megismételni a múlt hibáit és nem akarják fölényüket fitogtatni egymás előtt, hogy elérjék közös céljukat: minimumra csökkenteni Nyugat befolyását a számukra fontos térségekben – vélekedik Rossmann. …
Ezenkívül mindkét állam meg van győződve, hogy a 2008-as globális pénzügyi válság arról tanúskodik, hogy a nyugati politikai és gazdasági modell az összeomlás szélén áll.
Oroszország és Kína abban is sikereket értek el, hogy közös álláspontra helyezkedjenek a nemzetközi vitákban. …
Csalódás vár azokra az országokra – köztük Japánra a mostani miniszterelnök Abe Sindzo vezetésével –, amelyek e két ország megosztására számítanak. Számos nehéz kérdésben, többek között Észak-Koreával, Iránnal és másokkal kapcsolatban – Nyugatnak fel kell készülnie a konkurenciára Oroszországgal és Kínával – összegezi a cikk szerzője.”
