Moszkva úgy látja, s ezzel teljesen egyet értünk mi is, hogy saját népességének megmentése nem szerepel Kijev prioritásai közt.
Ha a nyugat nem fordul vissza az eddigi útról, akkor ebben a gázháborúban még sokan fognak elvérezni épp úgy, mint azon törekvésükben, mely a majdan eszkalálásával a következő világháborúba kényszeríti bele Európa népeit.
Igen is, nem is
A folytatás rosszabb, mint a kezdet. Még áprilisban jártuk körül ezt a témát a „Gázháború – csak a kezdet?” – című cikkünkben.
Azóta mondhatni többször fordulni látszott a kocka, több tekintetben is.
Vagyis a nyugati politikusok össze-vissza hazudoztak, mindenfélét, majd ugyanannak az ellenkezőjét is ígérték, javasolták.
Ilyen volt az ukrán puccsista kormány „fizetünk-nem fizetünk”, „belépünk az EU-ba, NATO-ba, Eurázsiai Unióba, de mégse lépünk be”, „belépünk, de majd ekkor, vagy akkor”. Tűzszüneteket hirdettek, melyeket sosem tartottak be.
Fico hol megtagadta, hol pedig megígérte a reverz gázszállítást a puccsista ukrán vezetésnek,
Párizs hol leszállítja, hol meg nem a Mistral-okat Oroszországnak.
Merkel föl-le szaladgált, fontoskodott, és persze hazudozott, hogy az amerikaiak által az ukrán-eu-s viszonyban támasztott elvárásoknak is megfeleljen, de közben ki is hátrálhasson, úgy hogy a német gazdaságot ért kárt a minimálisra csökkentse.
Orbán hintapolitikája pedig egyenesen lovat adott a hazai baloldali és európai liberálisok alá, akik a budapesti majdant-t készítették elő, és a megfelelő alkalmakra vártak, amit rendre meg is adott nekik. Miközben az oroszok bizalmát megingatta, aközben a cionista bankárkaszt vezette Nyugat által font köt kötelet pedig segített a magyar nép nyakába rakni. Már csak annyi van hátra, hogy kirúgják alólunk a széket.
Intermezzo
Ha már Orbánnál és a Fidesznél tartunk, pár szót érdemes ejteni a kialakult helyzetről és az ide vezető intézkedés sorozatokról.
A Fidesz egysége láthatóan felbomlott, mégpedig belső támadások miatt. Rossz tanácsadók rosszabbnál-rosszabb javaslatai miatt még a jó szándékú, a magyar nép érdekeit szolgáló intézkedések is fordítva sültek el. A rezsicsökkentés, és „megtakarítások” a lakosságon nem segítettek különösebben, hiszen nem onnan vették el rá a pénzt illetve ahonnan kellett volna, így a fogyasztóknál nem érvényesülhetett értékelhető módon a látszat segítség, melynek kincstári kommunikálása vélhetően fel is emésztette a haszon jó részét.
Az amúgy hasznosnak ígérkező paksi megállapodást is sikerült a nekünk kevéssé előnyös feltételekkel tető alá hozni. A stadionépítések és még sorolhatnánk a rengeteg csupán a „családi- baráti kör” zsebét megtömő, teljesen felesleges milliárdos beruházások, még az amúgy a valódi gazdasági mutatókat nem tükröző GDP-n sem segítettek. Az úgynevezett államosítási kísérletek sem azok, aminek látszanak, ráadásul a maga után sok kívánnivalót paksi szerződéshez hasonlóan szintén dilettáns módon intézték. Még sorolhatnánk a rengeteg elkövetett hibát, de ez most nem ennek a cikknek a témája.
Nabucco_and_South_Stream
Helyzetkép gázfronton
A gázháború folytatása során a bolgárok is remekeltek, Szófia washingtoni nyomásra hol támogatta, hol ellenezte a Déli-Áramlat vezetékének tervét, mely mellett egyedül az osztrákok álltak ki konzekvensen. Az ukránokat elkerülő vezeték egyik előnye lehetne, egyebek mellett, hogy ebből az ukrán pénzoligarchák nem tudnának lopni.
Most azonban új szakaszba lépett a jelenlegi gázszállítás ügye. Az oroszok ismét jóindulatukról tettek tanúbizonyságot, az ukrán zsidó oligarchák a tőlük megszokott módon viselkednek (vagyis a lényeget összefoglalva nekik minden jár, annyit lopnak, amennyit akarnak, fizetni nem hajlandóak, helyettük fizessenek az EU tagállamok állampolgárai) az EU meg aggódik kezét tördelve se igent, se nemet nem mer mondani, az USA pedig fenyeget és az irányítása alatt álló NATO-val katonailag megszállta Európát.
Bár úgy tűnik, végül a Maradék-Ukrajna mégis gázhoz meleghez juthatna a télre, csakhogy a bökkenő az, hogy időközben az energia hordozók ára, valamint a közüzemi díjak a többszörösére nőttek, a fizetések és nyugdíjak viszont lefeleződtek, a munkaképes férfiak egy részét pedig a háborúban feláldozták. Vagyis nem tudni kik és miből tudják a télen megfizetni a fűtést Maradék-Ukrajnában.
A legújabb fejleményt a minap történt; a Naftogaz több mint 5milliárd USA-dollárral tartozik a Gazpromnak az orosz földgázért, Kijev azonban ebből csak 3 milliárdot ismer el. E kérdésben a Stockholmi Döntőbíróság hoz döntést.
A bizalmat csak egyszer lehet elveszíteni
A rizikó az, hogy noha most úgy tűnik a hátralék első részének törlesztéséhez lenne az ukrán kormánynak pénze, ám a második rész törlesztésére nincs, sőt várhatóan nem is lesz. Mivel az Európai Bizottság csak közvetítőként írta azt alá az újabb szerződést, így csupán Oroszország és Ukrajna vállal kötelezettséget. Ráadásul, noha az ukrán vezetés arra számít, hogy az év végéig két részletben kap pénzt az EU-tól, azonban semmi garancia nincs rá, hogy Kijev az adóssága törlesztésére vagy pedig valami másra használja fel ezt a pénzt, igaz arra sincs garancia, hogy az EU ezt a pénzt mikor, milyen feltételek mellett hitelezi meg. Mert az egyértelmű, hogy nem karitatív szándékról, hanem kőkemény feltételek mellett nagy nyereség reményében nyújtott hitelről van szó, mint rendesen; a „segítő” bankok pénzt csak így adnak, már ha adnak. Mivel az ukrán országló oligarchák eleddig egyetlen egy ígéretüket sem tartották meg, úgy gondoljuk, nem pusztán rizikót rejt ez az újabb szerződés, hanem biztos átverés a részükről. Ez annak fényében különösen valószínű, hogy Kijev kinyilvánította, miszerint a 385 dolláros gázárat ugyan elfogadja, de nem hajlandó kifizetni. (??? – és ezt a zsidón oligarchák üzletnek nevezik)
Mindennek tetejében, fenti véleményünket alátámasztja még az a tény, hogy Európa nem kíván felelősséget vállalni Oroszország és Ukrajna gázviszonyáért, az európaiak nem fogadják el az ukrán vezetés javaslatát, hogy az orosz-ukrán határon vásárolják meg a gázt és aztán adják el azt Ukrajnának, vagyis az Európába soha el sem jutó gáz árát, amit az ukránok mindig ellopnak, az európaiaknak esze ágában sincs kifizetni. Moszkva úgy látja, s ezzel teljesen egyet értünk mi is, hogy saját népességének megmentése nem szerepel Kijev prioritásai közt.
Oroszország bizalmatlansága nem alaptalan, és itt nem csupán az ukrán oligarchákkal szembeni bizalmatlanságról van szó, mert, mint megfogalmazták a probléma az, hogy Oroszország némely partnerei korábban nem tartották be ígéreteiket, ezért Moszkva most sem lehet nyugodt megbízhatóságukat illetően.
Zsákutcában
Azokról az aprócska tényről pedig nem szabad elfelejtkeznünk, hogy a kijevi vezetés nem csak Oroszországnak tartozik, hogy a pénz és emberélet pocsékoló háborút továbbra sem áll szándékukban leállítani, vagyis az ukrán államcsőd bekövetkezett, csak még nem jelentették be.
Az ukránok a zsákutca a végére értek, ahogy a gázháborút is elvesztették.
Ha a nyugat nem fordul vissza az eddigi útról, akkor ebben a gázháborúban még sokan fognak elvérezni épp úgy, mint azon törekvésükben, mely a majdan eszkalálásával a következő világháborúba kényszeríti bele Európa népeit.
Márpedig önként nem fognak visszafordulni, a globális bankárkaszt érdekeit ez nem szolgálja, tehát kényszeríteni kell őket, ám ezt a nyugat korrupt, kollaboráns vezetői nem teszik meg, erre csak népei képesek, de csak akkor, ha összefogva, összehangoltan lépnek fel és nem dőlnek be az őket megosztó önjelölt lefizetett vezetőknek.
