Az utóbbi napokban szó esik az elfogult, nyugatbarát sajtóorgánumokban az ukrán haderő hatalmas "elfekvő" készleteiről, arról, hogy ezekkel képes lenne ellenállni egy -nem csak a média szintjén vizionált- Oroszországi Föderáció területéről indított offenzívának. A feltételezést is kerülik, hogy valójában a valamivel több, mint 20 ezer fős haderővel rendelkező Új-Oroszország lett volna képes arra az offenzívára, mely összezúzta az ukrán terrorellenes művelet Donyecktől délre fekvő frontját. Az összeomlás pedig a július elején megindított ukrán támadások során felhasználásra (elpazarlásra) került tartalék egységek és haditechnika miatt is történhetett meg. Miért nem pótolták például ezen utóbbi veszteségeket, ha papíron ezres nagyságrendű tartalékeszközzel rendelkeznek?
Porosenko katonai tanácsadója Juri Birjukov a következő képi és szöveges üzenetével szemléltetnénk az utánpótlási helyzetet:
A tanácsadó üzenetének számunkra legérdekesebb része:
"Miért nem adnak páncélost az önkéntes zászlóaljaknak - mert egyáltalán nincs belőle"
A képen is jól látszik maga a BTR páncélozott szállító harcjármű, kívülről még talán javítható kinézettel, belülről azonban már jelentős hiány mutatkozik a szükséges berendezésekben, alkatrészekben. Az M-zárolt (Mozgósítás esetén használható, azaz hadiállapot esetére készletezett hadianyagok) készletek jelentős része nincs olyan állapotban, amilyennek papíron lennie kellene. A konzerválás sok esetben annyit jelentett, hogy kiállították valamelyik raktárbázison a harcjárműveket a szabad ég alá, aztán ott hagyták rohadni negyed évszázadot. Ezek a hadigépek valószínűleg hamar a gyárkapun belüli pótlólagos felhasználás áldozatai lettek - ami használható volt belőlük és eladható, azt kiszerelték és értékesítették. Tehát a Szovjetuniótól megörökölt ukrán haditechnika állományból kivont, vagy M-zárolt részére úgy tekintettek az érintettek, mint ahogy a római Colosseumra a Szent Péter Bazilika kora újkori építői - "bányaként".
Harkovban a szabad ég alatt tárolt, alkatrészek és karbantartás híján harcképtelen T-72-es harckocsik.
Az origo.hu a mai, ukrán veszteségekkel foglalkozó cikkében a következőket közölte:
"Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának egyetemi docense beszélt arról is: az ukrán haderő sokszor korszerűtlen eszközeit használja, mert csak azokat tudja üzemeltetni. Jellemzően a 30 éves T-64-eseket üzemeltetik, az újabb T-80-as és T-72-es harckocsikat pedig mostanáig raktárakban tartották, mivel ezekhez orosz alkatrészek kellenének. Ezeket jelen helyzetben az oroszok sem adnák oda."
Az égető alkatrészbeli hiány olyan helyzeteket is szült Ukrajnában, mint amiről a korrespondent.net számolt be három nappal ezelőtt. Cikkük szerint az észak-ukrajnai Szumi városában az afganisztáni harcoknak emléket állító haditechnikai eszközökből szereltek ki alkatrészeket, hogy javítani tudják a terrorelhárító műveletben megrongálódott harcjárműveiket az ukrán erők.
Szumi város Afgán háborús hősi emlékművei, mint ukrán alkatrészforrás
Tehát jelentős az alkatrészhiány melynek enyhítése rövid időn belül nem lehetséges. Ennek eredményeként a hadiállapot esetére készletezett ukrán hadieszközök nem bevethetőek. El lehet képzelni, hogy micsoda üzleti lehetőséget jelent ez azoknak az európai cégeknek, melyek a hadrendből kivont, szovjet típusú harcjárművekkel vagy azok alkotórészeivel valamilyen módon kereskednek.
Az ukrán hadsereg páncélos technikája közül pedig, ami mozgósítható volt, azt a nyári hónapok során a frontvonalba küldték a gyorsan szaporodó ukrán veszteségek pótlására. Ez utóbbi ukrán haditechnikai eszközök pedig hamar a felkelők kezén végezték zsákmányként, amennyiben javíthatónak bizonyultak.
Trélerrel együtt hátrahagyott ukrán T-64-es harckocsi, mely az utóbbi napokban került zsákmányként a felkelőkhöz
http://www.hidfo.net/2014/08/30/az-ukran-haditechnikai-utanpotlas-csodje
