Nyalókakirály lakájmédiája hetek óta fennen hangoztatta, hogy az Ukrán Függetlenség napján már, – a felszabadított (sic! – meghódított), Donyeckben fognak parádézni az ukrán hadsereg katonái. – Nos ez a vágyuk végeredményben teljesült is vasárnap, – csak egy kicsit másképpen mint, ahogy eredetileg ezt ők gondolták.
Mert Donyeckbe eljutottak ugyan, de csak, mint hadifoglyok. És fel is vonultak a függetlenségük napján, de nem diadallal, ahogyan szerették volna, – hanem a megaláztatás vesszőfutása volt ez számukra.
Szuronyokkal a fenekükben, a dühös donyecki nép sorfala közt, – akik a képükbe vágták a véleményüket, s azt, hogy mennyire utálják őket, – mint fasiszta hódítókat.
A legyőzött ellenség bemutatása a népnek, – akik eddig a nép fiait, lányait, férjeit, szüleit gyilkolták, – már régi hagyomány az oroszoknál. De most már az internetnek és a műholdas televíziózásnak köszönhetően, a nyugat európaiak és az észak-amerikaiak is megismerkedhetnek vele.
Ezt kapják a kelet-ukrajnai orosz ajkú lakosságtól azok, akik odapofátlankodnak, hogy erőszakkal elvegyék földjüket. S ráadásul még el is kezdik gyilkolászni őket.
Minden civil, aki a sorfalban állt, gyászolt valakit. A fivérét, nővérét, férjét, gyerekét, – egész családját. Nem csoda hát, hogy elevenen akarták széttépni a felvonultatott ukrán fasisztákat, – s csak a milícia akadályozta meg őket ebben.
És még örülhetnek az ukránok, hogy nem lőtték agyon őket:
***
+ Történelem a fenti hagyományról:
Ez a régi orosz hagyomány évtizedekre, sőt évszázadokra nyúlik vissza. Célja: “Ha már itt akartok parádézni, akkor most tessék megtehetitek!” – Így hitelteleníti el saját magát az ellenség, az egész nép és a világ előtt.