David Cameron brit miniszterelnök kilátásba helyezte, hogy abban az esetben, ha Brüsszel nem hajlandó keresztülvinni az általa követelt reformokat, Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból.

Cameron már korábban is ígéretet tett arra, hogy amennyiben az ő pártja nyeri a 2015-ös országgyűlési választásokat, 2017-ig népszavazást írna ki az Európai Unióból kilépésről, azonban ez mindeddig nem volt több egyszerű lehetőségnél, ami feltehetőleg nem következik be.

Ugyanakkor a brit miniszterelnök legújabb nyilatkozatában a korábbiaknál radikálisabb hangnemet ütött meg. Mindez több indokra is visszavezethető; egyrészt a Függetlenség Párt EP választásokon kiemelkedő szereplése kényszeríti Cameront a radikálisabb hangnem átvételére, másrészt a tagállamok uniós politikájában van egy olyan potenciál, amit mindeddig a politikusok nem mertek vagy nem akartak kihasználni. Az EU tagállamok politikusainak legerősebb érdekérvényesítő eszköze Brüsszellel szemben az, ha a kilépéssel fenyegetőznek - különösen olyan országok esetében, melyeknek nincs szüksége az Európai Unióra, épp ellenkezőleg, az EU-nak van szüksége a tagállam felvásárló piacára.

Mindeddig egyetlen politikus merte kormánypozícióban alkalmazni ezt az érdekérvényesítő eszközt, az emiatt botrányok közepette eltávolított Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök. Egyáltalán nem véletlen, hogy Berlusconinak távoznia kellett a hatalomból, - felismerte azt, hogy elsősorban az EU-nak van szüksége a tagállamaira, és nem fordítva. Emiatt éppen olyan hangnemet ütött meg Brüsszellel szemben, amit most Cameron is próbál alkalmazni. Vajon Cameronnal szemben milyen vádakat fognak felhozni a lejáratására? Maffia ügyek? Pedofília, vagy állami pénzen fizetett prostituáltak?

A The Times hétfői kiadása szerint Cameron uniós jogkörök visszaadását akarja elérni a tagállamok kezébe, vagyis Brüsszel központosítási törekvéseit akarja felszámolni (az akarja erre erős kifejezés, de a politikai helyzet miatt kénytelen ezt tenni). A brit miniszterelnök elsősorban az Európai Unión belüli szabad munkavállalást akarja szigorítani, elsősorban amiatt, hogy a gazdaságilag tönkretett országok fiataljai ne árasszák el a nyugati tagállamokat (pl. több mint félmillió magyar Londonban).

A letelepedés és munkavállalás tiltását elsősorban a kelet-európai országokra akarja kiterjeszteni, emellett automatikusan minden új uniós tagállamra is vonatkozna. Utóbbi kitétel fölösleges, hiszen nem lesz ilyen - az úgynevezett "Keleti Partnerség" országai az utóbbi egy évben sorban jelezték csatlakozási szándékaikat a Moszkva által életre hívott vámunióba, ami az Eurázsiai Gazdasági Unió előszobája. Ahogy az ukrán példa is mutatja, az Európai Unióba már legfeljebb katonai hatalomátvétellel, a legitim kormány megpuccsolásával tudnak új tagállamokat behúzni. Viktor Janukovics ukrán államfő szintén szándéknyilatkozatot írt alá az eurázsiai vámunióba csatlakozásról, azt követően kezdődött a nyugatról szervezett "EuroMajdan", ami fegyveres hatalomátvételbe és háborúba torkollott.