A Bal-Rad helyszíni tudósítói, életüket áldozták Kelet-Ukrajna, Donbassz népének szabadságáért. Ez a rövid kis anyag őnekik állít emléket.

Szveta:

Eredeti szakmáját tekintve, Harkovban végzett villamosmérnök volt. Még a háború elején, Luhanszból tudósított minket néhány hétig (telefonon, skype-on, emailben), az egyre súlyosabbá váló harcokról.

Egy délelőtt pedig úgy döntött, hogy fegyvert fog a betolakodók ellen és belépett a Milíciába.

Utolsó tudósításakor már teljes harci díszben állt. “Nem félek-voltam katona!” – mondta. – “Még a szovjet hadseregben. Úgy gondolom, hogy még maradt bennem elég tudás azokból az időkből. Hát most hasznosítom népem javára” – búcsúzott el, a Magyarországot is megjárt (Szentendrén szolgált) Szveta.

Néhány héttel később, az Izvarino mellett vívott súlyos harcokban hősi halált halt. Luhanszban temették el. 51 éves volt.

Ványa bácsi:

Azon a napon, amikor Szveta elköszönt a Bal-Radtól, megadott egy nevet, és telefonos és e-mail elérhetőséget. Annak a nevét, aki átvette helyét, és folytatta a helyszíni tudósításokat a luhanszki frontról. Ő volt Ványa bácsi. Villanyszerelő volt, s egy üzemben dolgoztak Szvetával, onnan ismerték egymást.

Néhány hétig lelkiismeretesen tudósított minket a harcokról, többek közt a Luhanszk központjára mért súlyos ukrán légitámadásokról, a rengeteg civil áldozatról, – amikor aztán egy Luhanszk melletti településre mért ellenséges tüzérségi tűzben a feleségével együtt életét vesztette. Ványa bácsi 72 éves volt.

Mindhárman, Szveta, Ványa bácsi és a felesége az Ukrán Kommunista Párt tagjai voltak és személyes meggyőződésből vállalták a Bal-Rad helyszíni tudósítói szerepét, hogy elmondják a világnak az igazságot, a Donbasszban történő eseményekről.

Személyes meggyőződésük hajtotta őket, hogy testi épségüket sem kímélve elvégezzék önként vállalt feladatukat a népük érdekében. Így érte őket a hősi halál.

Sírjaikat felkeressük, emléküket szívünkben megőrizzük.