Lehet így is...., de ez a jellemző!
Semmi sem garantálja, hogy a mindenkori nyugdíjkorhatár elérésekor megkapják a rendszeres nyugdíjukat azok, akik jelenleg aktív keresőként mozognak a munkaerőpiacon. - Véli Ferge Zsuzsa szociológus professzor, az MTA rendes tagja. Szóba került a munkanélküliség, a gyermekéhezés, az egyenlőtlenség, a létminimum és számos, a szociálpolitikát érintő kérdés tényekre, adatokra, statisztikákra hivatkozva. Ferge Zsuzsa részletesen foglalkozott a társadalmi egyenlőtlenség és a szegénység összefüggéseivel, a szegénység sokféle meghatározási lehetőségével és a jelenlegi magyar tendenciákkal. Más a mélyszegénység, más az unió szegénység meghatározása, és más, ezeknél magasabb a Központi Statisztikai Hivatal által számított létminimum. Az utóbbit helyesebb lenne szociális minimumnak nevezni, mert, definíciója szerint, biztosítja
„a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény – a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan alapvetőnek minősülő – szükségletek kielégítését”.
Fontos kormányzati cél lenne egy ilyen minimum biztosítása. Noha a kormányzat több fontos dokumentumban vállalta a szegénység csökkentését, intézkedéseinek jelentős része ellentmond ennek a törekvésnek. A szegénység helyett a szegények ellen küzd például az egységes adókulccsal, amit példátlan módon a szegényekre is kiterjesztett, a segélyek csökkentésével és szigorításával, a hajléktalanok közterületekről elűzésével. A szegénység újratermelődését a közoktatás átalakítása is inkább elősegíti, mint gátolja. A közönség kérdéseire válaszolva beszélt az időskori megélhetés problémáiról.
Az új Alaptörvény 2011-es verziója előtt a rendszerváltás demokratikus alkotmánya alapvető jogként ismerte el a szociális biztonságot. A szövegben 1989-ben rögzítették:
„A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz: öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
A Fidesz-kormány új Alaptörvényt alkotott, s a fentebb említett passzust törölte a rendelkezésekből. A jog helyébe az „állami törekvés” került: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának biztonságot nyújtson.
” A felsorolt állampolgári csoportok közül az idősek hiányoznak, rájuk más paragrafusok vonatkoznak. Az „időskori megélhetés biztosítását.. egységes állami nyugdíjrendszer “
…segíti elő”. Ferge Zsuzsa szerint az „állami törekvés” és az „elősegítés” olyannyira bizonytalan és behatárolhatatlan fogalmak, hogy semmi nem szavatolja a nyugdíjat. Ugyanakkor a nyugdíjat ma még meghatározó törvény társadalombiztosítási nyugdíjrendszerről szól. Ez tulajdonképpen akár alkotmányellenesnek is tekinthető, legalábbis nem fér össze az Alaptörvény téziseivel. Ugyancsak kérdésre felelve beszélt a professzor a feltétel nélküli alapjövedelemmel kapcsolatos nemzetközi vitákról és törekvésekről. Tanulmányokra, tényadatokra hivatkozva ismertette a változó globális feltételek miatt szerinte elkerülhetetlen intézményt. Kiemelte azt a tanulmányt, amely Magyarországon először kiszámítja, mibe kerülhet és hogyan fedezhető az alapjövedelem. A (Bánfalvi István és munkatársai által jegyzett) tervezet szerint rövid idő alatt bevezethető lenne egy olyan alapjövedelem, amely „létpénz”-ként a nagykorú állampolgárnak 50, a gyermekeknek 25 , a várandós anyáknak 75 ezer forintos havi juttatást adna. Ezek az összegek helyettesítenék a jelenlegi ellátások jelentős részét.
A feltétel nélküli alapjövedelem alanyi jogon járna. Ferge Zsuzsa szerint ha történelmileg elkerülhetetlen és gazdaságilag megoldható lenne is, itt és ma politikai és ideológiai akadályai vannak. A politika sikeresen elfogadtatta azt a tételt, hogy „nincs jog kötelezettség nélkül”, holott még a magyar alaptörvény szerint is feltétel nélküli az élethez, a méltósághoz, sőt, a szabadsághoz való jog is. Ám a közvélemény miatt még a baloldali pártok sem vállalják fel célként az alapjövedelmet. Azt hosszú demokratikus viták során lehet csak elfogadtatni. Ennél közelebbi lehet egy rosszabb, mert segély-típusú, de a mainál mégis jobb megoldás, egy olyan szociális minimum, amit azoknak a „rászorulóknak” kéne biztosítani, akik ma ez alatt élnek (legyenek dolgozó vagy nem dolgozó szegények).
Bíró Dalma összeállítása
