Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé
A luhanszki repülőtéren jó másfél hónapja körbezárt latorerő átkozottul csúfosa véget ért – szenvedett tegnap.
A lembergi hires – hirhedt neonácikból összekolompolt 95. Légiszállitású Dandár komoly ereje volt a kijevi puccsista rezsimnek.
Elsők között érkeztek Luhanszkba, de a repülőtérnél tovább nem jutottak. A dnyepropetrovszki NEM ÖNKÉNTESEKBŐL ÁLLÓ, hanem a reguláris ukrán hadsereg szervezeti állományába tartozó ejtőernyős dandárral együtt. Az LNR miliciái ott körbezárták őket – és hagyták kiéhezni – kiszáradni a társulatokat.
Jó hónapja már annak, hogy a dnyepropetrovszkiak beleuntak a tábori létbe, és némi kakaskodás után elhagyták a repülőteret, és megadták magukat a miliciának.
Nem úgy a lembergiek, akik tisztában voltak a létüket övező undorral. Ez a pribékhorda belátta, hogy ha megadják magukat, abból csúnya vég lesz. Tegnapig húzták a dolgokat. Aztán félreértették a szituációt. Úgy gondolták, hogy a Luhanszk környéki harci lárma az ő felmentésük miatt van. Nagyot tévedtek. A milicia nekifogott a Luhanszkot gyűrűbe fogó valcmanista latorerők fölszámolásához. Ezért volt a szokatlan csatazaj. Amin fölbátorodva, a tévedésbe esett 95-ösök megpróbáltak kitörni dél felé.