– A következmények hosszú távon lehetnek igazán súlyosak.
– Megoldások csak részproblémákra vannak – már ha egyáltalán akadnak.

„Magyarország az utolsó pillanatban van” – ez a Népesedési Kerekasztal álláspontja az országot fenyegető demográfiai katasztrófa felismerését és kezelését illetően, melyet a gyermekvállalást ösztönző nyugdíjrendszer-tervezet ismertetése kapcsán fogalmaztak meg. Kétségtelenül igazuk van, hiszen a fenti számok is azt mutatják, rohamosan fogyunk, csak a megoldás tekintetében tévedtek – ahogy arra az elmúlt héten több szakember is rávilágított. Érdemes azonban ennek a demográfiai mélyrepülésnek feltárni a jellemzőit, hogy megfelelő válaszok szülessenek az egyre égetőbb kérdésekre.

Az 1975–78 között született, utolsó nagy létszámú korosztály néhány éven belül kikerül a szülőképes korból. Ők azok a bizonyos Ratkó-unokák, akiktől azt várták a szakértők, hogy egy újabb nagy „szülési hullámmal” valamennyire felduzzasztják a magyar lakosság lélekszámát. Úgy tűnik, ez nem történik meg – egyre kevesebb baba születik és egyre kevesebb van tervbe véve, melynek összetett okai vannak.

Mióta a felsőoktatás kapui már szélesebb réteg számára nyitottak, a továbbtanulás a lehetőség mellett részben kényszer is a mai fiataloknak. Mindemellett – és ez a nyugati világ egészére jellemző – egyre inkább halogatják az elköteleződést, gyermeket is sokkal később vállalnak, mint korábban. Beszédes adat, hogy egyre nő azon fiatalok száma, akik ilyen vagy olyan okokból, de nem élnek párkapcsolatban. A szülőképes korú nőknél másfélszeresére, ezen belül a gyermekvállalást illetően legfrekventáltabb korú 30–39 éves nők körében több mint kétszeresére emelkedett az egyedül élők aránya 2001 óta.

A 2012-es Magyar Ifjúság-kutatás szerint a 15–29 éves korosztály 85 százalékának nincs gyermeke. A fiatalok esetében azt látjuk, hogy igenis van összefüggés a házasság és a gyerekvállalás között, míg az élettársi kapcsolatban élők 34 százalékának van gyermeke, a házasságban élőknél ez 71 százalék. A kutatás azonban olyan tendenciákra is rámutat, amelyek joggal aggasztják a demográfusokat.

Az összes megkérdezett 11 százaléka ugyanis azt mondta, soha nem szeretne gyereket vállalni, ez a vélemény pedig a kor előrehaladtával egyre erősödik, a 25–29 éveseknek már 18 százaléka nyilatkozott így. Ennek eredményeképpen nemcsak az összes születést összegző termékenységi arányszám, hanem az átlagos tervezett gyermekszám is alacsonyabb, mint ami a népesség reprodukciójához szükséges lenne.

Mindeközben sokan azok közül, akik gyermeket vállalnának, a családalapítást biztosabb gazdasági környezetben képzelik el, ezért elhagyják az országot.

„Pótlásukra” azonban nem számíthatunk a hozzánk érkező bevándorlók személyében, hiszen Magyarország továbbra is inkább tranzitországnak számít, azaz nem célállomása a saját szülőhazájukat elhagyóknak – ők is oda tartanak, ahova a mieink.

Hogy a népességfogyás nem olyan drámai ütemű, mint ahogy azt a születési számok eredményezhetnék, annak az az oka, hogy az átlagélettartam viszont egyre nő, és ez a jövőben is így lesz: míg a kilencvenes évek elején a 65+ évesek száma még 1,4 millió volt, 2013-ban már elérte az 1,7 milliót, és 2060-ban nagyjából 2,4 millióan lesznek, ami a magyar lakosság körülbelül 30 százalékát jelenti majd. A várható élettartam is növekszik majd: míg tavaly a születéskor várható átlag a férfiaknál 72 év, a nők esetében pedig alig valamivel kevesebb, mint 79 év volt, addig 2060- ra a férfiak 82,6, a nők pedig 88,8 életévre számíthatnak.

Érzelmi kérdés

„Manapság a nemzetek nagyságát nem a katonafiak száma és a hadsereg létszáma adja, hanem a nemzetek jóléte teszi naggyá az országokat. Irigykedve nézünk például a hozzánk képest körülbelül feleakkora Dániára vagy Finnországra, ahol a népesség száma és a gazdaság állapota egyensúlyban van. Valamennyire tehát inkább érzelmi kérdés az, hogy hányan vagyunk. Nem az a baj, hogy csökken a lakosság száma, hanem az, hogy mindeközben a gazdasági mutatóink sem lendülnek fel – mutat rá Krémer Balázs szociológus. – Lehetnénk kevesebben, ha emellett a foglalkoztatás arányaiban nőne, vagy ha kiszámíthatóbb lenne az emberek életútja. Azzal viszont senkit sem lehet szülésre ösztönözni, ha elvont ajánlatokat teszünk neki. Elsősorban a bölcsődei ellátás, a közoktatás színvonalának emelése, a kiszámítható életút, a nők munkaerő-piaci helyzetének javulása – ezek lehetnének ösztönző erők. Az olyan, elvont intézkedések, mint az egykulcsos adórendszer vagy ez a nyugdíjjavaslat semmit sem érnek. Pénzen nem lehet ugyanis gyereket venni, viszont a garancia arra, hogy a születendő gyermek jól vagy legalábbis jobban tud majd élni, már adhatna okot a bizakodásra, s így a gyermekvállalásra.”

Hasonlóan vélekedik a kérdésről Andor László az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős volt biztosa is. Tapasztalatai szerint változó mértékben és jelleggel, de minden európai országot feladat elé állítanak a demográfiai változások.

A kutatások szerint az európai népesség továbbra is nő, ennek azonban a bevándorlási hullám a legfőbb oka. És még ha el is kezd majd csökkenni Európa népessége – ezt a szakemberek 2040 utánra jósolják –, akkor sem lesz meredek a visszaesés. A társadalmak elöregedése a komolyabb kihívás, de az aktív időskort segítő intézkedésekkel – például a rugalmas munkavégzés lehetőségének megteremtésével és jobb munkakörülmények biztosításával – ennek a hatása is tompítható lenne.

„Az biztosnak tűnik ugyanakkor, az európai gazdaság jövőbeli növekedéséhez elengedhetetlen, hogy többen dolgozzanak, a foglalkoztatási ráta Európa-szerte emelkedjen, és egyben a munkaerő termelékenysége is javuljon. Utóbbi kulcsa egy olyan oktatási és képzési rendszer fejlesztése, amely a munkaerőpiac igényeihez a lehető legjobban illeszkedik.

Ami az aktív időskort illeti, fontosnak tartunk minden olyan kezdeményezést, amely megkönnyíti a munkavállalóknak, hogy hosszabb ideig legyenek képesek dolgozni. Ilyen eszköz lehet a rugalmas munkavégzés, a csökkentett heti munkaidőben folytatott munka vagy a szakképzési lehetőségek biztosítása az idősebb munkavállalók számára is. Az aktív időskort segítő intézkedések azért is fontosak, mert – a növekvő élettartam okán – szükséges lehet a nyugdíjkorhatárt a várható élettartam alakulásához kötni.

Ami pedig a magyar helyzetet különösen nehézzé teszi, az az alacsony születési ráta mellett a nagyon alacsony foglalkoztatottság, különös tekintettel az idősebb korosztály és a nők aktivitására” – véli a közgazdász.

1981
Magyarország lakossága 10 millió 710 ezer fő, ez a mai országterületen a valaha volt legnagyobb érték, a szám azóta folyamatosan csökken.

1992
az egyetlen év az elmúlt több mint három évtizedben, amikor a népesség száma nőtt az előző évihez képest – nagyjából ezer fővel.

2011
Magyarország lakosságának száma 10 millió alá csökken, illetve ebben az évben született a legkevesebb gyermek, szám szerint:
88 049

Ez csak néhány szám, amelyek jól példázzák, mi történik jelenleg Magyarországon. De ha nem szeretnénk a múlt bűvöletébe esni, érdemes egy kicsit a jövőt is megnézni.

2060
Magyarország lakossága a legoptimistább becslés szerint is 8 millió 590 ezer fő. A pesszimista variáció 6 millió 920 ezer lakossal számol, a kettő közti, a Népességtudományi Kutatóintézet által végzett számítás alapváltozata pedig 7 millió 920 ezerre teszi a magyarok számát.

A szakemberek számításai szerint ahhoz, hogy a magyar népesség reprodukálódjon, 2,05-nek kellene lennie az úgynevezett teljes termékenységi arányszámnak, vagyis átlagosan ennyi gyermeket kellene vállalnia egy férfinak és egy nőnek. Ez a szám azonban itthon már 1999 óta 1,3 körül mozog, vagyis szinte teljesen biztos, hogy az alacsony születésszám miatt csökken majd a népesség. Ráadásul nem minden tervezett gyerek születik meg, bár átlagban 1,94 gyermeket szeretnének az emberek, a 2012-es adatok szerint végül mégis csak 1,24 a termékenységi arányszám. A csökkenő gyermekszám nem választható el attól, hogy a nők első gyermeküket átlagosan 28 éves koruk környékén szülik meg, míg az 1970-es években 21-22 évesen már anyává váltak. Minél magasabb egy nő iskolai végzettsége, annál később szül, a diplomások átlagosan 30,8 évesen vállalnak gyermeket.



Diószegi-Horváth Nóra, Nagy B. György, Szabó Kata

http://www.vasarnapihirek.hu/nyomtatas?cikk=/fokusz/hova_fogy_magyarorszag