http://www.hidfo.net/2014/08/09/kivedekezett-gyozelem-helyzetjelentes-keleti-frontrol

Cтрашно pазгром! Rettenetes vereség!

Igy illették már tegnap Ukrajna szerte (de még inkább csak Kijevi “magasságos körökben”) a valcmanista erők csütörtöki dél-donbasszi katasztrofális katonai vereségét.

A történtek egyelőre csak Donbasszban forognak közszájon, meg a kijevi “udvarban”. Ukrajna népe egyelőre még nagyon keveset tud. Számukra talán a csend mondhat manapság legtöbbet. Hiszen mintegy varázsütésre-elhallgattak az ATO diadaljelentések. Az északi “katlan” történéseit eddig sem taglalta a kijevi fősodratú, viszont bőségesen tárgyalta a déli sikereket, amelyek néhány napon belüli diadalt vetitettek elő. És hirtelen nagy lett a csend!

A Bal-Rad valamivel több mint egy hónapja “Fekete Nap” névvel illette Valcmanék zsoldoshordájának vereségét. Akkor még mi magunk sem hittük, hogy lehet egy “még feketébb nap”!

Csütörtök estére kiderült: AZ A “FEKETE NAP” – AZ CSAK “SZÜRKE NAP” VOLT!

Csütörtökön Donyecktől délkeletre valami olyasmi történt, ami magyar fogalommal csak a Dony-kanyari összeomlásunkhoz hasonlitható. (Annyi különbséggel persze, hogy Valcmanéknak van még bőven mivel pótolni ezt a rettenetes veszteséget!)

ÖTSZÁZNÁL TÖBB valcmanista veszett oda csütörtökön a dél-donbasszi húsdarálóban. Három latorzászlóalj személyi állományából mindössze kétszáznegyvenöt egyed úszta meg a rettenetet, és esett fogságba. Közülük csak nyolcan nem sebesültek.

Nyolcvan darab páncélos jármű, 16 “Katyusa”, tizenöt darab vontatott löveg, húsz nehéz tehergépkocsi, nyolc tanker, és nyolc darab autóbusz lett a miliciák hadizsákmánya.

De még valamit tudni kell az esemény egyik-vélhető-mozgatórugójáról is. Nagyban kivivhatta a népi milicia dühét, hogy a csapda kialakitásakor már tudták: ellenségeik között ott van a Szlavjanszkot egy hónapon keresztül lövő, és a város szenvedéseinek okozásából oroszlánrészt vállalt 72. latorkülönitmény!

A hadihelyzet ellentmondásossága, a szembenálló felek versenyfutása egymással és az idővel, az objektív körülményekkel folytatódik.

1. Tovább szorul az ostromgyűrű a két székváros körül. Egyes hírek szerint Valcman bábelnök augusztus 24-ig – Ukrajna függetlenségi napjáig (1991) – térdre akarja kényszeríteni a felkelőket, és győzelmi díszszemlét akar a leverni remélt forradalom székvárosában, Donyeckben. Győzelme érdekében „váratlan meglepetést” ígér – olyat, ami térdre kényszeríti az ellenállást.

Mint már szó volt róla, az ellenállók kezén lévő területek rendkívül összezsugorodtak – lényegében csupán a két székváros közvetlen környékétől az orosz határ menti térségekre korlátozódnak. Viszont a két megyének ezek a területei össze vannak kötve egymással.
A JUNTA LEGFŐBB KATONAI CÉLJA EZÉRT MOST AZ, HOGY EZT AZ EGYSÉGES TERÜLETET MEGBONTSA, RÉSZEIRE SZAKÍTSA – MAJD A RÉSZEKET KÜLÖN-KÜLÖN LEHENGERELJE.

Ez egyben előfeltétele annak, hogy megindítsa általános támadását a két székváros (Donyeck, Luganszk) – de mindenekelőtt, a népi forradalom központjának számító, milliós lakosságú Donyeck ellen. A harcok, ezért, most elsősorban Donyeck megye területén folynak. Részben, hogy elvágják a két megyét összekötő utakat – illetve elvágják egymástól azokat a városokat, (Gorlovka, Sahtyorszk, Makejevka, stb.) amelyek még a népfelkelők kezén vannak, és amelyek elfoglalásával végképp bezárulna a gyűrű Donyeck körül.
(Ez utóbbi cél Luganszk esetében már megvalósult: a közel félmilliós város blokádja teljessé vált, és drámai módon bontakozik ki benne a humanitárius katasztrófa.) Mindkét város esetében rendkívül súlyosbítja a helyzetet, hogy a junta messzehordó, egyre pusztítóbb tűzerejű tüzérsége folyamatosan lövi a városokat.

KIFEJEZETTEN A LAKÓÉPÜLETEKET, KÖZMŰVEKET TÁMADVA, ROMBOLVA.

(Még akkor is, ha netán a közelben vannak a népfelkelőknek állásai. De a pusztító, a lakosság ellenállását megtörni hivatott lövetés akkor is folyik, ha a civil létesítményeknek még a közelében sincsenek állásai a népfelkelőknek.)

CÉLJAI ÉRDEKÉBEN A JUNTA IMMÁR A LÉGIERŐT IS BEVETETTE: DONYECKET SÚLYOS LÉGITÁMADÁSOK IS ÉRTÉK.

Már fény derült a junta ördögi tervére (terveire): szétbombázni a nagyvárosok környéki, vegyi anyagokkal dolgozó üzemeket, hogy azok elszabaduló mérges gázai emberek tízezreit pusztítsák el. Amellett – miután a malajziai utasszállító gép aljas lelövésével kapcsolatos provokációjukkal felsültek (ezt jelzi, hogy teljes lett a csend a gép körül – illetve a junta HADMŰVELETET TERVEZ INDÍTANI A GÉP LEZUHANÁSÁNAK SZÍNTERÉN, ami végképp megsemmisítene minden, még esetleg meglévő bizonyítékot), most újabb ördögi tervet agyaltak ki. A JUNTA ELLENŐRZÉSE ALATT ÁLLÓ TERÜLETEKRŐL LŐNÉNEK DONYECK MEGYE NYUGATI – ugyancsak a junta ellenőrzése alatt álló – körzeteiben lévő vegyi, illetve veszélyes anyagokkal dolgozó üzemeket. Ezek mérges gázai, egyrészt, ugyancsak a lakosságot pusztítanák – másrészt, ÚJABB PROVOKÁCIÓKÉNT, OROSZORSZÁGOT, A NÉPFELKELŐKET VÁDOLNÁK MEG EZEKNEK AZ ÜZEMEKNEK A ROMBOLÁSÁVAL.

2. A juntát nemcsak a maguk elé kitűzött határidő sürgeti azonban, HANEM ÁLTALÁBAN AZ IDŐ IS. A hadműveleti területek felé szakadatlanul áradó emberanyag és pusztító erejű haditechnika dacára AZ OFFENZÍVA KIFULLADÓBAN VAN.

Az ukrán hadsereg egyébként sem magas harci morálja egyre inkább hanyatlik. A kényszersorozásokkal ugyan emberek tízezreit kényszerítették be a hadseregbe, de ezek harcértéke igen alacsony. Néhány napos gyorstalpalók elvégeztetése után már küldik is a harci feladatokra minden szempontból felkészületlen újoncokat a harctérre (akik jelentős részét egészen más ürügyekkel rendelték váratlan katonai szolgálatra). Legendásan katasztrofális a hadsereg ellátatlansága: a kiéhezett katonákkal nem ritkán megvetetik még védőeszközeiket is. Már a világhálón keresztül is eljutott a közvélemény jelentős részeiig az orosz határ menti térségekben körülzárt ukrán egységek kétségbeejtő helyzete (akik az élelmiszerek és ivóvíz mellett immár lőszereikből is kifogytak). A katonák egyre nagyobb részében vált ki ellenállást az a felismerés: hozzájuk hasonló egyszerű, békés állampolgárok ellen küldték, küldik őket harcba.

Az ország mind több településén bontakozik ki tömegmozgalom a mozgósítások ellen. A kényszersorozottak felháborodott hozzátartozóinak jó pár helyen sikerült megakadályozniuk (de legalábbis késleltetniük) szeretteik frontra indítását. Az akciókban – hogyan, hogyan nem – meglehetősen kitűntek Kárpátalja magyarok lakta települései.

MINDEN ERŐSZAKOSSÁGA DACÁRA, A HARMADIK MOZGÓSÍTÁSI HULLÁM EREDMÉNYEI JELENTŐSEN ELMARADTAK A KITŰZÖTT CÉLOKTÓL.

A junta által bevallott mintegy 300 helyett valójában 4-5 ezer katona esett el már az április vége óta tartó katonai terrorhadjáratban, tízezrekre rúg a sebesültek száma. (Legfrissebb hír szerint kijevi képviselők egy csoportja nyilvánosságra hozta: az április vége óta tartó hadműveletek eddig már tízezer ember életét követelték – míg a menekültek száma, ENSZ adat szerint, meghaladja a háromnegyed milliót.) KÖZELHARCBAN A JUNTA MARTALÓCAI RENDRE ALULMARADNAK – ezért is választják a gyáva és alávaló harcmódokat, mint például a polgári célpontok válogatás nélküli pusztítását. A szívós, kitartó, hősies ellenállás végképp aláássa a junta seregének harci morálját. Ez, egyfelől, megmutatkozik a hadviselés növekvő kegyetlenségében (ami már semmivel sem marad el a német megszállók kegyetlenkedéseitől).

Másfelől pedig a tömeges dezertálásokban. Részben a harcoló alakulatoktól, de kiváltképpen az orosz határ közelében bekerített, reménytelenné vált helyzetű ukrán csapategységektől százával szöknek át orosz területre nemcsak ukrán katonák, de a közismerten a Majdan fasiszta rohamosztagosaiból felállított nemzeti gárdák tagjai is. Eddig, több hullámban, legalább hatszáz ukrán katona és (meggyőződéses fasiszta) nemzeti gárdista menekült át a határ túloldalára. Valami érthetetlen oknál fogva, az orosz hatóságok, ahelyett, hogy internálnák őket, az esetleg szükséges gyógykezelések után, lehetővé teszik számukra a visszatérést Ukrajnába. (Ezt már többen, közöttük népfelkelők is, szóvá tették.) Az ilyen menekültek között szemtanúk felismertek olyan gyilkosokat is, akik részt vettek a május 2-i borzalmas ogyesszai vérengzésben. Holott az orosz Országos Nyomozati Központ letartóztatási parancsot adott ki minden, háborús bűntettet elkövető ukrán politikus, katona ellen, tábornoktól közlegényig. Most először, a napokban az orosz hatóságok őrizetbe vettek négy, orosz területre szökött ukrán tisztet és altisztet. Nekik az orosz törvények szerint kell majd felelniük azért a háborús bűntettért, amit AZ OROSZORSZÁGI GUKOVO HATÁRÁLLOMÁS ÉS –TELEPÜLÉS CÉLTUDATOS ÉS MÓDSZERES ÁGYÚZÁSÁVAL KÖVETTEK EL. Tettükért akár húsz évet is kaphatnak. (Zárójelben jegyezzük meg: és ez hol van azoktól a rémtettektől, amit ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok saját népükkel szemben elkövettek, és követnek el, folyamatosan, nap mint nap!)

Bár más frontszakaszokon a népfelkelők helyzete rendkívül súlyos, az orosz határ mentén bekerített egységek esetében nem engednek a szorításból. Ennek egyik első eredményeként sikerült teljesen felszámolni egy lövészbrigádot. Az okozott emberveszteség mellett, a népfelkelők mintegy száz egységnyi harci technikát – páncélosok, tankok mellett gépágyúkat, sőt rakétavetőket is zsákmányoltak.

A NÉPFELKELŐK CÉLJA: BEFEJEZNI A HATÁRNÁL BEKERÍTETT UKRÁN EGYSÉGEK FELSZÁMOLÁSÁT (ezek létszáma mintegy ötezer fő), és, egyebek mellett, MEGSZEREZNI A BIRTOKUKBAN LÉVŐ, (aránylag) KORSZERŰ HADITECHNIKÁT. E cél elérését követően csoportosítanák át haderőiket – közöttük a zsákmányolt harceszközöket – a szorongatott helyzetben lévő körzetekbe. A JUNTA EGYIK CÉLJA, ÉPPEN EZÉRT, ENNEK MEGAKADÁLYOZÁSA, A NÉPFELKELŐK ERŐINEK TARTÓS LEKÖTÉSE. Mindaddig, amíg beveszik a két székváros környékét, majd magukat a városokat is.

AZ ELKÖVETKEZŐ IDŐSZAK TEHÁT A VERSENYFUTÁS FOLYTATÁSA. Egyben – a junta számára – a két székváros (mindenekelőtt Donyeck) ostromának előkészítése. A várost folyamatosan lövik, bombázzák – és, sajnos, sikerült diverzáns egységeket is bejuttatniuk, akik belülről támadják az ostromlott várost.
A Donyecki Népköztársaság eddigi miniszterelnöke, (az oroszországi illetőségű) Alekszandr Borodaj tegnap lemondott – átengedve posztját egy helyi katonaembernek, Alekszandr Zaharcsenkonak. (Ő maga a miniszterelnök első helyetteseként, utódjának tanácsadójaként folytatja munkáját.)

3. EKÖZBEN A JUNTA BELSŐ ELLENTÉTEI IS MINDINKÁBB ELŐTÉRBE KERÜLNEK.

Tegnap – közel fél év szünet után – Kijev központja, a Majdan (Nezalisznyisztyi – Függetlenség tere) ismét csatatérré vált.

Még a február 21-én, három uniós külügyminiszter ellenjegyzésével aláírt rendezési megállapodás előírta a közterületek, középületek kiürítését, a törvénytelen rohamosztagok feloszlatását. Ezt sohasem hajtották végre: a Majdan szélsőségeseinek eszük ágában sem volt mozdulni. Jelenlétük, idővel, azonban kezdett egyre terhesebb lenni az új hatalomnak – KIVÁLTKÉPPEN AZ ÓTA, HOGY VILÁGOSSÁ VÁLT: AZ ERŐSZAKOS PUCCSAL CSAK EGY DOLOG NEM VÁLTOZOTT: A RABLÓ, AZ ORSZÁGOT KIFOSZTÓ ÉS TÖNKRETÉVŐ OLIGARCHÁK URALMA. (És a Majdanon tanyázó szélsőségesek közül ez sokaknak nem tetszett. (Valahogy úgy, ahogy az SA vezérének, Röhmnek sem tetszett, hogy a győztes náci rezsim, Hitlerrel az élen, mindinkább a nagytőke eszközévé válik és vált. Balhitéért ő és csoportja az életével fizetett a „Hosszú kések éjszakáján”. A barnainges SA-t pedig felváltotta a fekete egyenruhás SS, mint a náci párt terrorosztaga.)

Sokadik hiábavaló kísérlet után – és tekintettel a NATO főtitkárának tegnapi kijevi látogatására – a junta (ismét) döntő lépésre szánta el magát: elrendelte a barikádok lebontását, a sátortábor feloszlatását. A benyomuló rendfenntartók még lőfegyvereket, robbanóeszközöket is találtak a sátorban (most megtalálták őket – hat hónapja ezeket még senki sem látta, pedig ott voltak azok akkor is). Ja, amúgy a szabadságharcosokból koszlott, büdös csavargók és hajléktalanok lettek a junta propagandájában.
Egy szó, mint száz: a Majdan megfutamította a hátán a hatalomba kapaszkodott rendfenntartókat – közöttük azoknak a terrorbrigádoknak a tagjait is, akik vérben fürödnek az ország délkeleti részén. Előkerült minden, amit csak a világsajtó (közöttük a magyar) nem látott sehogy sem azokban hónapokban: Molotov-koktélok, petárdák, gyújtóbombák, füst- és hanggránátok. Riadtan barikádozta el magát a pár lépésre lévő kijevi városháza, közöttük az uborkafán a főpolgármesterségbe kapaszkodott elfuserált bokszbajnok – aki külön is jól bezárkózott szobájába.

Ismét nagy lánggal égtek az autógumik. (Itt legföljebb azon kárörvendezhetünk, hogy egymást ütlegelték most azok, akik fél éve még együtt verték, ütötték a törvényes rendet védő rendőröket. Most ők is megtapasztalhatták: milyen érzés, amikor kővel hajigálnak, petárdákkal, Molotov-koktéllal gyújtanak fel téged elevenen.) Azt persze mondani sem kell: a nyugati siratókórus Janukovics idején megszokott velőtrázó jajveszékelése ezúttal elmaradt a most tomboló erőszak láttán.

A LEGUTOLSÓ HÍREK SZERINT A MAJDAN GYŐZÖTT (bár ez tegnap este óta változhatott). A junta egyes tagjai olyasfajta nyájas üzeneteket váltottak egymással, mint pl. „a két kezemmel fojtalak meg, te szemét, ha elkaplak”. Az egymással szembeni harag, ingerültség és gyűlölethullám egyik oka, kétségtelenül, a gyorsnak remélt megtorló hadjárat elhúzódása, az újabb és újabb kudarcok.
Kijevben pedig ismét lábra kaptak a hírek, hogy puccs készül Valcman bábelnök megbuktatására. Hatalmára a közismerten véreskezű milliárdos oligarcha hitsorsosa, Dnyepropetrovszk rettegett ura, Igor Kolomojszkij pályázik.

4. Moszkvában tegnap délután a hírközlő szervek beharangozták: PUTYIN ELNÖK AZNAP ESTE NAGYON FONTOS, RENDKÍVÜLI TÉVÉBESZÉDBEN FORDUL NÉPÉHEZ. (A lehetséges témáról szóló találgatások szerint az államfő a szankciók nyomán előállt helyzetről szól majd.)

Miközben Európa leforrázva találta magát a számára váratlan orosz ellenszankcióktól, és értetlenül hebegett-habogott, dadogott az ilyen kegyetlen és „merőben szokatlan” lépés miatt – aközben LATIN-AMERIKA ÓRIÁSI ÜZLETET KÖTÖTT. Egy sor latin-amerikai ország máris bejelentette: szívesen szállítja termékeit az európaiak által, amerikai nyomásra, félrelökött orosz piacra. Oroszország máris feloldotta egy sor brazil termékre korábban kirótt korlátozását.
(“f”-monogrammú olvasónk cikke)