Folyik a szankció-háború; Lengyelország már üvölt, éppúgy mint Hollandia, de már Görögország is csatlakozik lassan a kórushoz. A nyugat úgy képzelte, hogy pár semmitmondó szankció, és Moszkva összerogy. Csakhogy a nyugat van kiszolgáltatva az oroszoknak és nem fordítva. Miért is? Legfőképpen azért, mert a nyugat rá van kényszerülve az orosz nyersanyagokra és energiaforrásokra, másrészről azért, mert a nyugaton hatalmas túltermelés folyik - főleg ipari, de mezőgazdasági is - és ezt a sok terméket valahol el kellene adni.

A szankcióháború nagy vesztese most már egyértelmű, hogy Európa lesz. Az EU-nak van még pár hete eldönteni, hogy minden áron ragaszkodni akar Washington diktátumához, vagy végre a sarkára áll, és azt mondja: "na ebből elég, mert ez már a bőrünkre megy, az USA méltóztasson a saját bőrével játszadozni". Érdekes, hogy már mindenki megszólalt az ügyben, és a sajtó már mindenkiről közölt valami hírt. A lengyelekről, hollandokról, görögökről, sőt németekről és franciákról is, de hatalmas a csend a hazai vonatkozásokban. Először úgy gondoltuk, talán azért, mert Orbán annyira öntelt és saját elképzelései szerint tévedhetetlen, hogy képtelen beismerni, hogy ezt bizony nagyon elcseszték. De van itt egy másik nagyon érdekes szál.

Előbb azonban térjünk csak vissza egy pillanatra arra, amiről senki nem beszél; a hazai vonatkozások - márpedig minket nagyon is közvetlenül érintenek ezek a szankciók. Két okból; az egyik, hogy a Fidesz az orosz piacra alapozva hatalmas föld felvásárlásokba kezdett, és szintén hatalmas területeket játszott át saját földesurai számára. Márpedig ezek a földek nem a franciáknak (akik szintén túltermelésben vannak) és nem is a fizetésképtelen afrikai országoknak termelnek, hanem a Fidesz eljátszott keleti nyitása miatt éppen Oroszországba növelnék az exportot. Márpedig innen éppenséggel egy szem kukoricát vagy búzát nem fognak oda eladni. A magyar húst felvásárló cégek semmiféle húst nem vesznek át. Sem marhát, sem disznót. A gazdák pedig felháborodtak, hogy sem átvétel nincs, de le sem vághatják az állatokat. Megkerestünk egy marhatartó gazdálkodót ez ügyben és láss csodát, valóban nem veszik át az állatokat. Saját elmondása szerint 5 leadandó marhája van. Le sem vághatja, nem kapott rá engedélyt, fel sem vásárolják, hát kénytelen tartani. Etetnie kell a semmiért. Márpedig lassan vége a nyárnak és akkor már a takarmány fog fogyni. Ennek pedig súlyos következményei lesznek, ha nagyon rövid időn belül nem változik meg a szankciókérdés. Legelőször az, hogy az eladhatatlan gabonafélék és takarmánynövények ára a mélybe fog zuhanni az eszméletlen túlkínálat miatt. Aztán - mivel jövőre senki sem fog ültetni, vagy csak keveset, mondván "eladhatatlan" - a csillagokig ugranak majd az árak. Ugyanez várható a húspiacon is. Most több száz forintos áresésre lehet számolni a háznál levágott és kimért húsoknál, aztán jövőre a csillagos ég lesz a határ, mert negyedannyit sem fognak tartani.

Érdekes módon már megint működik a Fidesz brutális elnyomó propaganda gépezete. Sem TV sem rádió, semmiféle média meg nem szólalhat ezekről a készülő nagy bajokról. Vagy valóban Orbán annyira beképzelt és öntelt, hogy bármit megtenne, csak be ne kelljen ismerni, hogy elcseszték az egész keleti nyitásos dolgot, vagy pedig kivárásra törekszenek. Mégpedig arra várnak, hogy mit fog tenni Németország rövid időn belül. Van egy érdekes folyamat, amely arra enged következtetni, hogy Németország - szinte egyedül, némileg francia segédlettel - szembe kezd helyezkedni Washington rémuralmával, és bizony kezdi hallatni a hangját. Nem ugrik és táncol az amerikai füttyszóra olyan nagy hévvel mint pár éve. Amiatt, mert amint Moszkva letiltja a német ipari termékek importját is, olyan gazdasági mélyrepülés jön, amilyen talán utoljára 1929-ben volt. Annak pedig jól tudjuk, mi lett a következménye.

Orbán pedig vár, hogy merre fordul a németek hajója. Mert ennek a hajónak most éppen ő lett a hullámtörője. Mirajtunk tesztelik, meddig lehet elmenni a nyugattal szemben, mik a határok. Márpedig a németek azokig a határokig fognak elmenni. Orbánék tanácstalanok, ezért oly nagy a csend. Most a kenyéradó gazdáikra lesnek, mit is kell tenni.

Csakhogy a várakozás nem minden esetben jó. Mi van, ha történetesen Merkel ugyanilyen tanácstalan? Vagy éppen áttételesen, de "pisztolyt tartanak a fejéhez". Akkor várunk, amíg el nem süllyed a mi hajónk?

Kemény Gábor