Az ukrán média világgá kürtölte, hogy lényegében nyerő pozícióban vannak, hiszen a négy hónapja tartó fegyveres konfliktusban már jelentős eredményeket értek el.

"Az ukrán hadsereg 16 várost és falut szabadított fel Donyeck és Luhanszk megyében". "Erőink a művelet támadó szakaszában vannak".  "Száz százalékig meg vagyok győződve arról, hogy győzni fogunk, mégpedig rövidesen" – jelentette ki Valerij Heletej ukrán védelmi miniszter. A mai napra már a hazai atlantista médiatermékek is ezzel a hírrel voltak tele.

A hír annyiban igaz, hogy a korábbi ukrán "Luhanszk" (Luganszk ukrán neve) és Donyeck megyék összesített területének két harmada továbbra is ukrán fennhatóság alatt van. Ezeknek a területeknek a nagyobb része sosem volt a háborús zóna része, valamint a májusi függetlenségről szóló népszavazás sem terjedt ki a két megye teljes területére.

A polgárháború kezdeti szakaszában, - azaz közel három hónapig - lényegében csak Szlavjanszk, Kramatorszk és vonzáskörzete volt katonai akciók célpontja. Ennyi idő volt szükséges ahhoz, hogy az ukrán hadsereget mozgósítsák és megfelelő pénzügyi fedezetet könyörögjenek ki az IMF-től és a nyugati államoktól, hogy a háború ne jelentsen automatikusan államcsődöt. A felkelők elleni akciót pedig antiterrorista műveletnek nyilvánították, hiszen a Nemzetközi Valuatalap nem hajlandó háborút vívó országokat a pénzével támogatni - saját szabályai legalábbis ezt rögzítik. Július 5-én a szlavjanszki és kramatorszki városvédők kitörtek és visszavonultak Donyeck városába. Ezzel egy sor kisebb, a központi ipari területtől távolabbi város került az ukránok kezére, lényegében harc nélkül. Kétségtelen, ez is eredmény. Az innen visszavonuló Milícia csapatai pár nappal később megkezdték támadó hadmozdulatukat, az ukrán déli korridor felszámolását, mely közel egy hónapja tart és ezen a héten várható a felkelők hadműveletének győztes befejezése, mely során három, - részlegesen feltöltött - ukrán dandárt vertek szét.

Az ukrán propagandacsatornák próbálják palástolni azt a tényt, hogy ugyan támadólag lépnek fel a csapataik az Új-Oroszországot alkotó Donyecki és Luganszki Népi Köztársaságok ellen, de stratégiai céljaikat nem voltak képesek eddig sem elérni. A legsűrűbben lakott területeket, a központi donyecki iparvidéket nem tudták elfoglalni. Nem sikerült a felkelők leválasztása az orosz-ukrán határtól sem, de nem tudták kivitelezni a felkelők központjai közti belső utánpótlás felszámolását sem. Mindezért jelentős haditechnikai és élőerőbeli veszteségekkel fizettek meg. A frissen mozgósított ukrán katonaságot ágyútöltelék módjára vetették be, lényegi kiképzés, szükséges továbbképzés nélkül. Ebben a módszerben nem állt be semmilyen változás azóta sem.

Az ukrán hadvezetés úgynevezett "győzelmei" keserűbbek egy vereségnél is.

A kijevi junta legnagyobb tűzerőt képviselő nehéz rakéta-sorozatvetőit és ballisztikus taktikai rakétáit is bevetni készül a felkelők uralta városok és ipari létesítmények ellen. Nem tudnak mást tenni, támadó hadműveletük kifulladt. Most legalább a civil lakosság alapvető életfeltételeit jelentő közműveket megpróbálják megsemmisíteni.

Az ukrán védelmi miniszter szerinti, rövidesen bekövetkező győzelem jelenleg csupán az ábrándok szintjén létezik. A jelenlegi hadi helyzet szerint elképzelhető, hogy a tél beálltáig sem tudnak győzelmet kicsikarni Kijev erői. Akkorra azonban Ukrajnának már késő lesz, gazdasági és társadalmi feszültségei addigra valószínűleg már kezelhetetlenek lesznek.