A szelént 1817-ben fedezte fel Jacob Berzelius, és Szelénéről, a hold görög istennőjéről nevezte el. Sokáig toxikus vegyületnek tartották, és jelenleg is széles körben használják az iparban: többek között félvezetők, fénymásolók, rozsdamentes acél készítéséhez. A század közepén állatkísérletek segítségével azonban bebizonyosodott, hogy nélkülözhetetlen nyomelem. A szervezetben ugyan csekély mennyiségben, csak nyomokban fordul elő, de ez az ásványi anyag alapvetően fontos a növekedéshez, a termékenységhez, a máj működéséhez, a haj és a bőr karbantartásához, valamint a látáshoz. Újabb adatok szerint a sejtek működéséhez nélkülözhetetlen aktív formájú pajzsmirigyhormon kialakulásához is szükséges. Jóformán a test minden sejtje tartalmazza, de legnagyobb mennyiségben a vesében, a májban, a lépben, a hasnyálmirigyben és a herékben halmozódik fel. Az immunrendszer egészséges működéséhez is szükséges, mivel a szervezet a segítségével harcol a kórokozókkal és a ráksejtekkel szemben, ugyanakkor az ellenálló képességet is serkenti. Ezt a hatását a szájherpeszt és az övsömört okozó vírusokkal szemben is érezteti, de egyes megfigyelések szerint a hepatitisz vírusok kártékony tevékenységét is gátolja. A HIV-vírus (az AIDS-et okozó vírus) elleni hatékonyságát jelenleg kutatják.

Hatékonyan alkalmazható még szürke hályog és sárgafolt-degeneráció megelőzésében. E-vitaminnal kombinálva gyulladáscsökkentő, a reumás ízületi gyulladás, a pikkelysömör, a bőrfarkas és az ekcéma tüneteinek enyhítésére is képes.

A táplálék szeléntartalma attól függ, hogy a talajban, ahol a növény termett, illetve ahol az állat legelt mennyi volt a szelén. A termőtalaj szeléntartalma hazánkban sajnos igen alacsony, és sokak szerint ez is szerepet játszhat abban, hogy Magyarországon olyan magas az infarktus okozta halálozások száma. Legnagyobb mennyiségben nálunk a diófélékben, a rákokban, halakban, állati belsőségekben, szárnyasok húsában és a vörös húsokban található. Jó forrásai még a tejtermékek - elsősorban a vaj! A citrusfélék, hagyma, paradicsom, brokkoli, sörélesztő, lencse, búzacsíra, búzakorpa és a teljes kiőrlésű gabonafélék. Talán pont ezekből az alapvető élelmiszerekből fogyasztunk a legkevesebbet, mi magyarok.

A szelénium a legújabb kutatások szerint az inzulin hatását utánozza. Az utóbbi években elvégzett laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy a szelénium több folyamatban is az inzulinhoz hasonlóan működik, például serkenti a sejtek glukózfelvételét, szabályoz számos anyagcsere-folyamatot, pl. a glukózbontást és -újraképződést, valamint a zsírsavszintézist. Azt is kimutatták a szeléniumról, hogy erős antioxidánsként csökkenti a cukorbetegséggel kapcsolatos oxidatív stresszt, ezáltal késlelteti a cukorbetegség szövődményeinek kialakulását, így az idegkárosodást, a szürkehályog kialakulását és a retinopátiát, mely vaksághoz vezet.

A szelén hiánya növeli az artritisz előfordulását. Klinikai vizsgálatok eredményei  alapján a szelénnek erős szabadgyök-ellenes hatása van, ezáltal késleltetheti az artritiszes folyamatok romlását. Szelénhiány esetén a szívből és az izmokból hiányoznak az antioxidánsok. Ennek eredményeként kardiomiopátia és izomgyengeség léphet fel. Valamint általános fáradtság, szokatlan gyengeség, letargia, a nemi vágy csökkenése (A terhesség alatti nagyfokú szelénhiány szívfejlődési rendellenességekhez vagy hirtelen csecsemőhalálhoz vezethet. A súlyos szelénhiány ritka, tünetei: visszamaradott növekedés és nemi fejlődés, csökkent nemző- és fogamzóképesség.) következhet be.