Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A háború, melyet a szíriai nép ellen vívnak, egy mocskos háború. A sok-sok igazságtalanság és a tengernyi fájdalom ellenére, mely minden házat érintett Szíriában, az összes vér és rombolás ellenére, ez a nép úgy döntött, hogy nem fogja feladni, nem fogja megadni magát, úgy döntött, hogy nem akar rabszolgasorba kerülni. Mi egy olyan nép vagyunk, melyet a nehéz életkörülmények még jobban megszilárdítanak, a ránk nehezedő nyomás kihívásra serkent bennünket. Mi magabiztosan és büszkén szállunk szembe a megszégyenítő próbálkozásokkal. Mi a jövővel magabiztosan és elszántan nézünk szembe. A jövő a nép tulajdona és senki másé! Ez, az a föld, melyen évezredek óta, a történelem kezdetétől fogva megszállók gázolnak keresztül, míg el nem hagyták a francia gyarmatosítók alig hét évtizede. Ez, az a föld, mely továbbra is az élő Szíria, mely képes életben maradni, és képes újjászületni ebből a tragédiából is. És itt rejlik egy nép valódi történelmi és kulturális hatalma! Egy országot nem a méretében, a lakosai számában, az olaj vagyonában mérik, hanem a civilizációs és a kulturális erejében, népének történelmi hátterében, az erejében, az akaratában. A jelen kihívásaival való szembeszállásában és a jövőbe való tekintésében!
Ezért a szerepéért támadták és támadják Szíriát! Ők nem egyéneket, különálló embereket támadnak, vagy kormányokat, ahogy sokaknak tűnt az elején, hanem a haza összetételét, annak a lakosait, és a lakosok gondolkodását támadták, hogy végül csordákká változtathassák őket, melyeket távolról lehet irányítani, majd figyelemelterelésként végtelen konfliktusokba és generációkat áthidaló harcokba keverhetik őket, ahelyett, hogy a hazafias becsvággyal foglalkozzanak, mely az erős állam és annak stabilizációját jelenti. A támadás nem azért volt, hogy Szíria népét a „rossz dolgok” alól felszabadítsák, melyekben „szenvedett”, mint ahogy azt hamisan terjesztették, és ahogy azt a naivak el is hitték. Azok, akik Szíriát megtámadták, a legboldogabbak a „negatívumok” miatt, legyen az bármely arab társadalom, mert ha egy társadalmat tudatlanságban tudnak tartani, akkor az a társadalom irányítható és tőlük függő lesz! A legjobb példa erre, hogy az országunkat megtámadók szövetségesei a legmaradibb, legkorruptabb, legelnyomóbb országok a régióba.
Nem a hiányosságokat és a negatívumokat célozták meg nálunk, hanem a hazafias uralom állapotát! Ők a hazafiság és az arab identitást, hovatartozást célozták meg. Ők az igaz Iszlámot és az eredeti kereszténységet célozták meg, azt a különleges együttélést, ami társadalmunkat, Szíriát különlegessé tette a történelme során. A gyarmatosító Nyugat továbbra is gyarmatosító! A lényege ugyan az, még ha különböznek is a módszerei. S bár a Nyugatnak és a csatlós arab kormányoknak nem sikerült idáig elérniük azt, amit akartak, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy Szíriát legyengítő terveiket abbahagyják. Másodlagos tervekkel igyekeznek elérni az eredeti céljaikat hosszú távon, és nagyon szomorú módon, ezt szíriai kezekkel akarják elérni, melyek eladták hazájuk becsületét, sajátjukat nem tudták, mert becsületük nem is volt sosem.
Mi már az első napoktól fogva tisztán láttunk, és biztos emlékeznek a sok hitetlenkedő és elfogult véleményre azzal kapcsolatosan, amit mondtam a konfliktus elején. Akkoriban sokan nem fogadták el a „tervezett támadás” fogalmát, és csak nagyon későn értették meg azt, hogy ami az országban történik az nem egy jogos cselekedetsorozat egy elnyomó rendszer ellen, s nem a Demokráciáért és Szabadságért szóló tüntetések sorozata, hanem egy hatalmas terv, mely az egész régiót érinti, és nem is fog leállni országunk határainál. Egy olyan kép ez, melynek körvonalai már kezdtek kiderülni Irak megszállását követően.
1. rész. Folytatása következik.
Fordította: Siroi Isi
