„Négymillió nigger vesztette el a munkáját” – fogalmazott általános felháborodást kiváltva az Európai Parlament szerdai plenáris ülésnapján Janusz Korwin-Mikke, szélsőjobboldali lengyel politikus. A gazdasági kérdésekben szélsőségesen liberális, társadalmi problémák terén pedig szélsőségesen konzervatív nézeteket valló, 72 éves Korwin-Mikke a minimálbér bevezetése ellen érvelt rossz angolsággal, amikor az Egyesült Államokban John F. Kennedy által bevezetett minimálbér hatásait hozta fel példaként a fent idézett mondat kíséretében.
A kijelentést ráadásul nem hagyta ennyiben: párhuzamot vonva Európa „negroinak” nevezte azt a 20 millió fiatalt, akik szerinte a minimálbér létezése miatt nem jutnak ma munkához a kontinensen.
A gyakran csak lengyel Jörg Haiderként emlegetett JKM (sokszor csak monogramjával utalnak Korwin-Mikkére a lengyel médiában) nem most először okoz felháborodást. A 80-as években a Szolidaritásból induló politikus több mint 20 éve hangoztatja nézeteit a lengyel politikai élet perifériáján, általában mindössze 1-2 százalékos választási eredményt elérve (egy rövid hazai képviselőséget leszámítva a ’90-es évek elején). Az idei EP-választások EU-ellenes hullámai azonban váratlanul 7,5 százalékos eredményt hoztak számára, ezzel a negyedik erővé téve pártját hazájában. Egyes azóta készült kutatások már tíz százalék környékén is mérték Korwin-Mikke és az Új Jobboldal Kongresszusának támogatottságát.
Az EU, mint kommunista projekt
Kevés ember szállt nála élesebben unióellenes retorikával síkra. A veterán botrányhős saját bevallása szerint belülről rombolná le az európai integrációt, a Bizottság épületét bordélyházzá alakítaná, a választási eredmények fényében pedig rögtön kijelentette: néhány hónap alatt olyan pokollá teszi az EP-ét, hogy sokáig emlékezni fognak rá. Brüsszelben újságírói kérdésre válaszolva cinikusan megjegyezte, hogy nézetei ellenére örömmel elfogadta mandátumát, hiszen ez „immunitást, egy kis pénzt és képviselői irodát” biztosít számára.
Az Európai Uniót kommunista projektnek, Barrosót pedig maoistának nevező, mindig jellegzetes csokornyakkendőt hordó politikusnak képviselői pályafutása első hónapjában ez már a legalább a második botránya volt. Néhány hete, amikor a lengyel EP-képviselők a külügy épületében találkoztak a közös ügyek megvitatása érdekében, felpofozta Michał Boni volt közigazgatási és digitalizálási minisztert, saját bevallása szerint azért, mert az 1992-ben sértegette őt a lengyel szejm szószékén. Miután Boni nyilvánosságra hozta az ügyet, Korwin-Mikke megjegyezte, hogy bár csak egy „szimbolikus pofonról” volt szó, most már sajnálja, hogy nem köpte le képviselőtársát. Az eset után Sikorski lengyel külügyminiszter kijelentette, hogy amíg ő áll a tárca élén, a szélsőséges politikus nem teheti be többet a lábát a külügy épületébe.
A mostani egyébként JKM második felszólalása volt az új parlament plenáris ülésein. Első hozzászólásában a globális felmelegedést áltudományos humbugnak nevezte, ami véleménye szerint bizonyos csoportok érdekeinek megfelelően mindössze annyit szolgál, hogy az EU által „megszállt országok” nulla növekedést produkáljanak a széndioxid-kibocsátási kvótáknak köszönhetően. JKM egyébként ragaszkodik az angol nyelvű felszólalásokhoz, ezáltal mind képviselőtársainak, mind a tolmácsoknak nehéz pillanatokat szerezve.
Nézzen szét az EU nem hivatalos fővárosában, Brüsszelben!
A korábbi bridzsbajnok politikus és párttársai függetlenként tevékenykednek az Európai Parlamentben, miután még Marine Le Pen is túlságosan szélsőségesnek ítélte meg nézeteiket az együttműködéshez. Korwin-Mikke demokráciáról és nőkről vallott gondolatait megismerve ez nem is meglepő: előszeretettel hangoztatja ugyanis, hogy ő maga monarchia-párti, a demokráciát a „többség zsarnokságának”, a valaha volt „legbutább” kormányzati formának tartja; véleménye szerint az ideális államban egy uralkodó kormányoz Isten kegyelméből.
Ha pedig már demokrácia, akkor a nőknek legalábbis nem szabadna szavazniuk. Véleménye szerint „tudományos tény”, hogy a nők butábbak a férfiaknál, ráadásul nem is érdekli őket a politika, mindig csak a jóléti állam populista ígéreteire szavaznak. Indoklása szerint evolúciós okai vannak annak, hogy a nők kevésbé intelligensek, elvégre „egyetlen értelmes emberi lény sem lenne képes napi egy óránál többet tölteni egy kisbabával és az állandó értelmetlen gügyögéseivel.”
Az erősen Putyin-párti, az orosz elnököt és Augusto Pinochet volt chilei diktátort politikai példaképének tartó Janusz Korwin-Mikke a történelemről még szélsőjobboldali mércével mérve is sajátos nézeteket vall. Egy interjúban kijelentette, hogy semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy Hitler tudott volna a holokausztról és a koncentrációs táborok létezéséről.
Blogja Lengyelország egyik leglátogatottabb politikai blogja, ahol a paralimpia kapcsán kifejtette, a Paralimpiai Játékokat nem tartja sportnak, és annak semmi keresnivalója a képernyőn. Meglátása szerint Európa egyre inkább a szegények és az „életképtelenek” támogatását helyezi középpontba, így hagyva, hogy kolonizálja a világ az öreg kontinenst. „Olyan mintha bridzsversenyt rendeznék Down-szindrómásoknak” – jellemezte a sporteseményt hatalmas felháborodást kiváltva a politikus.
Korwin-Mikke természetesen a gazdaságról is szélsőséges nézeteket vall, bírálói szerint a híres libertárius közgazdász, Milton Friedman hithű szocialistának tűnik mellette. Egyik emlékezetes produkciójaként a magas lengyel adók ellen tiltakozva az Államkincstár épülete előtt elfogyasztotta saját adóbevallását.
Bár a radikális politikus térnyerése valóban aggodalomra ad okot, két dolgot nem szabad elfelejteni ezzel kapcsolatban. Egyrészt, hogy Lengyelországban – hazánkhoz hasonlóan – európai viszonylatban is alacsony volt a részvétel: a választópolgárok kevesebb mint 24 százaléka ment el voksolni, az alacsony részvétel pedig sok esetben a szélsőségeseknek kedvez. Másrészt pedig Lengyelországban már az 1990-es évek óta nagy hagyománya van az antipártok sikerének. A hatalommal és a politikai rendszerrel elégedetlen szavazók szinte minden választáson parlamentbe juttatnak egy anti-establishment-jellegű meglepetéspártot, ami aztán rendszerint egyetlen ciklus után eltűnik. Andrzej Lepper Önvédelem pártja a 2000-es évek elején töltötte be ezt a szerepet, a 2011-es választásokon pedig a szélsőséges liberális botrányhős Janus Palik pártja kapott 10 százalékot. Palikot az Európai Parlamentben most nem szerzett mandátumot, a felmérések szerint pedig a Szejmbe való újbóli bejutásra sincsen nagy esélye.
Megjegyzés: Furcsák ezek az európai "szélsőséges" nemzeti pártok. Sok-sok mindent összehordanak a valóságos út helyett - az igazságkeresés és annak védelme helyett - a liberális médiának számtalan támadási felületet biztosítva ezáltal. Mint eme fenti példánk is bizonyítja. És itt egyedül a hitelesség forog kockán.
Vajon itthon a Hungaristák létezését miért hellgatják el? Mert hitelesek?
Mert hitelesek!Hírfigyelő Szolgálat
