A vándorpatkányok négyfelé osztott szobákban éltek, rámpákon lehetett átmenni egyik részből a másikba. Minden kvadránsban volt etető, itató és néhány mesterséges odú.

A rágcsálók kezdetben nagyon boldogan éltek a patkányutópiában. A domináns hímek területet és nőstényeket szereztek és vígan szaporodtak, utódaik elvándoroltak, és ugyanígy tettek. Amikor azonban elfogyott a megszerezhető terület, furcsa viselkedésmintázatok kezdtek megjelenni.

A területszerzésre képtelen fiatalok céltalanul kóboroltak fel alá, de legtöbbször az itatóknál gyülekeztek. Ilyenkor gyakorta megmarták, olykor meg is ölték egymást, majd kisebb-nagyobb csoportokba verődve megtámadták a nőstényeket és a kicsiket. Néha az egész populációra kiterjedő erőszakhullám vette így kezdetét. Egyéb aberránsnak számító viselkedések is megjelentek. A nőstények nem gondozták megfelelően az utódaikat, egyszerűen keresztülsétáltak rajtuk vagy megölték őket. Megnőtt a kizárólagosan homoszexuális patkányok aránya, és a heteroszexuális patkányok nagy része egyre kevesebb hajlandóságot mutatott a szaporodásra, míg néhányuk pánszexuálissá vagy hiperszexuálissá változott. A korlátlan élelem ellenére megjelent kannibalizmus is.

Calhoun munkatársaival ezután építette meg az "egéruniverzumot," ami ugyanerre az elképzelésre épülő egérélettér volt. Az eredmények Calhoun elképzelései szerint alakultak.

Az egérpopuláció kezdetben 55 naponként megduplázódott, aztán megjelentek a patkányoknál is tapasztalt rendellenes viselkedésformák. Az utolsó életben maradt egér a 600. napon született. Ekkor már nem is szaporodtak az állatok. Néhány idősebb domináns hím még normálisan viselkedett, de a többség az életben maradásért cserébe teljesen passzívvá vált. Nem martak vissza, ha megtámadták őket, lapítva, akarattalan masszaként, teljes alávetettségben, utódok nélkül élték le az életüket. Mellettük éldegéltek a "gyönyörű példányok" (Calhoun nevezte így őket). Fiatal egerek, egész nap csak ettek, ittak és a bundájukat tisztogatták. Gyönyörű, hibátlanul csillogó bundájukról könnyű volt felismerni őket. A területüket még védő, idősebb hímek sem bántották őket, valószínűleg azért, mert ezek a szép szőrűek már képtelenek voltak a szaporodásra vagy bármilyen szociális tevékenységre, kizárólag magukkal foglalkoztak. Az egérutópia ezután összeomlott, kipusztultak az egerek. Hiába lettek megint ideálisak feltételek, az egerek nem változtak vissza, az összeomlást mindig kipusztulás követte. Calhoun sokféleképpen megismételte ezeket a kísérleteket, de nem számított semmilyen egyéb változó: Ha korlátlan volt az erőforrás, de korlátos a hely, a rágcsálók mindig kipusztultak.

Sokan úgy gondolják, hogy ugyanaz történik a túlnépesedett emberiséggel, mint Calhoun rágcsálóival. Maga Calhoun is ezen a véleményen volt. Az első kísérlet óta (1968), pszichológusok megpróbáltak hasonló eredményeket kimutatni emberekkel kapcsolatban, sikertelenül. Persze, a kísérlet pontos megismétlése etikátlan és egyúttal lehetetlen is volna.

Farkas Dávid