Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy az Egyesült Államok elveszítette az Oroszországgal vívott információs háborút az ukrajnai történések ügyében. "Nézzék, mi történik az ukrán helyzettel. Az orosz média nagyságrendekkel hatékonyabb." Majd Clinton még a jelenleg is zajló információs háború részeként kijelentette, az orosz médiára vonatkozóan, hogy "minden amit mondanak, hazugság, de megismétlik újra és újra, ezért az emberek elhiszik." Ezen a ponton kiderült, hogy bár elveszítették az információs háborút, Clinton tovább folytatja azt. Többek között kijelentette, hogy "a hidegháború óta az Egyesült Államok visszavonult az információs hadszíntérről", ami egyszerű hazugság. Hiszen éppen az amerikai média az, amely helyi médiabirodalmak ezreit építette ki saját érdekszféráiban, az amerikai határon kívül.

Clinton olyan módszerrel vádolja az orosz médiát, amit a nyugati média bizonyítottan folyamatosan alkalmaz. Példának okáért: Líbia felforgatásának kezdetekor az Al Jazeera - a nyugatiak arab médiának álcázott térségi médiafelülete - többek között olyan felvételeket közölt, amin a fővárosban tömeges tüntetések vannak, és ennek alátámasztására a főtéren tomboló tömegről készített videofelvételt közvetítette a média. Utólag bebizonyosodott, hogy az első tüntetésekről készített felvételeket Katarban forgatták; külön ebből a célból felépítették makettekből a főtér mását, akár egy filmforgatáskor, és akár egy filmet, leforgatták, amint épp tüntetés van. Az Al Jazeera leadta a leforgatott felvételt mint élő adást, az emberek a tömeg láttán jóval hajlandóbbak voltak utcára vonulni, mint ha új tüntetést kellett volna szervezni, amit a kormány nyilvánvalóan szétver. Clinton egyébként a kínaiak propagandalapjaként említi az Al Jazeerát, ami szintén része az információs háborúnak, mivel az Al Jazeera az "arab tavasz" eseményeit mindvégig az amerikai érdeknek megfelelően közölte.

Az ehhez hasonló módszerek a hidegháború vége óta is jellemzőek a nyugati médiára, melyek kivétel nélkül az amerikai érdeknek alárendelve folytatnak propagandát. Az orosz állami médiával szemben viszont még egy esetben sem tudták konkrétummal alátámasztani, hogy ehhez hasonló visszaélések történtek volna. Éppen azért, mert a nyugati hazugságpropaganda ellenében elég egy valós felvételt készíteni, és máris összeomlik a hazugság fala. Egy jól felépített, valós történésként közvetített hazugsággal szemben elég kiküldeni a helyszíni tudósítók hadát, akik filmre veszik a valós eseményeket és valós személyeket engednek megszólalni. Nem véletlen, hogy az ukrán hadsereg a mai napig vadászik az orosz helyszíni tudósítókra. Ha a keleti média emberei nem lennének jelen a kameráikkal, Ukrajnából is olyan felvételek érkeznének, miszerint a kijevi kormány ellenőrzi az ország területének egészét, az emberek pedig boldogan az utcára vonulnak, felszabadult örömmel, a frissen kapott európai szabadság szellemében.

Persze, hogy elveszítették az információs háborút. Nem sikerült levadászni az összes helyszíni tudósítót, így kijutnak a valós hírek. Clintonné talán arra gondolt, hogy ha ő lenne a külügyminiszter, ilyen biztos nem történhetne meg.