Egyáltalán nem támasztják alá a gazdaságban zajló események azt a fajta orbáni hurrá-optimizmust, amely a kormány propagandáját jellemzi. A felszínes szemlélő - és valljuk be; sokan még felszínes ismeretek mellett mernek vállalkozni - úgy gondolná, hogy dübörög a gazdaság, kilábaltunk mindenféle válságból, mindjárt itt a Kánaán. Ezzel szemben a 2014-es év az első félévi mutatók alapján rendkívül kedvezőtlen a kormány számára.

Bajok vannak Orbán keleti nyitásával. Egy évvel ezelőtt semmi egyéb nem folyt még jóformán a csapból sem, mint a keleti nyitás, az orosz exportpiac, olcsó gáz, majd jött a paksi egyezmény. A legfinomabb becslések szerint csak a kormány moszkvai vásári részvételei, épületei, reklámjai elvittek öt milliárd forintot. Ezen kívül mennyit a különböző tárgyalások, utazgatások, rendezvények, hazai struktúraépítés (orosz intézet, tanfolyamok, képzési intézmények). Még egyszer annyi, vagy több. Azonban az ukrán események miatt Brüsszel behúzta a kéziféket a keleti kapcsolatoknak. Orbán vagy visszahátrál, vagy jönnek a bosszúlépések, túlzottdeficit-eljárás, pályázati pénzek befagyasztása, adózások felülvizsgálata. Az EU karjai közül, ahova Orbánék belerángatták az országot annak idején, kilépni nem tudnak, a póráz néha hosszabb, néha rövidebb, de nem került le Orbán nyakáról. A sajtó egyre jobban hallgat a keleti nyitásról. De merre lehet menni?

A magyar állam teli torokból kiabálta a világba, nem veszünk fel hiteleket, tűnjön innen az IMF, robog az adósságcsökkentés. Amit ebből sikerült elérni, az az, hogy az euró egyre gyakrabban csúszott 300 forint fölé, jelenleg rekordszinten áll a forint gyengesége. Hiába figyelmeztettek az EU biztosai és a különböző intézmények, hogy az adók emelése csak pillanatnyilag jó, hosszú távon sokkal több bajt okoz, Orbánnak csak a pillanatnyi siker kellett a propaganda számára. Semmi egyébben nem bíztak, mint abban, hogy a Wall Street-i atlantista társak megértik Orbánt és mindenben támogatják. Szinte számolatlanul nyomták ki az állampapírokat. Ez nem kölcsön - hangoztatták, de mindenki tudja, hogy az. Csak a neve más. Milliárdok befolytak, eltűntek, mindent feltettek egy lapra a keleti nyitásra, gondolván, hogy majd az hozza a export milliárdokat. Eközben a belföldi mérlegben abban bíztak, hogy az értékpapírok hosszú távú biztosítékot adnak. A Franklin Templeton egy pillanat alatt dobta vissza a magyar államkötvényeket, mikor úgy érezték, Orbán átlépett egy határt, amelyen túl már csattanni fog az ostor és rövidülni a póráz. A forint ingadozva lépett újra 300 forint fölé, majd folyamatos gyengüléssel tart ott ahol ma, rekordszintű gyengélkedésben.

Sokan hitték el a kormány több milliárdba kerülő kommunikációs lufiját, miszerint a növekedés küszöbén állunk, és kivártak, fenntartották a vállalkozásokat. Aztán tavaly év végén kellemetlen és eldugott, sokadrangú hírként szerepelt; rekord mennyiségű vállalkozás szűnt meg. Ma pedig? Még rosszabb a helyzet, mert a fél év alatt megközelítően annyi vállalkozás dobta be a törölközőt, mint tavaly év végéig. A kormány újabb rekordot döntött meg, immáron a vállalkozások megszűnésében. Arra is kíváncsiak lennénk, mindenféle mellébeszélés nélkül, hogy mennyi a magyar GNP. Mert ugye azt halljuk, hogy a magyar GDP milyen jó, hogy mennyire előre vagyunk a világon, csakhogy a GDP számításába beletartozik minden, az AUDI-tól a Tescoig. A GNP azt mutatja meg, mennyi a nemzeti össztermék (vagyis külföldi cégek nélkül), és ebbe nem számít bele egyetlen külföldi gyártó, vegyes cég vagy multi. Valószínűleg ezt az adatot nem véletlenül nem mutogatják a nyilvánosságnak. A vállalkozások nem véletlenül szűnnek meg ilyen iramban. A külföldi tulajdonú cégek kiviszik a hasznot. Amit itt költenek el, azt is külföldi cégekkel építtetik, javíttatják, vásárolják. A magyar vállalkozásokban pedig körbe forog a pénz, egyre kisebb mennyiség, egyre kisebb mértékben.

Tisztában kell lenni azzal, hogy a munkavállalók jelentős része, több mint 50 százaléka  a mikrovállalkozásokban dolgozik (dolgozna). A kormány erősen igyekszik a véka alá rejteni ezeket az adatokat, de ez a helyzeten nem változtat. A kormány még mindig nem tud szakítani a régi beidegződéssel, nem adni akar, hanem elvenni. Adni is csak úgy, hogy ha ad, akkor duplán vegyen el. A kisvállalkozások megmentésére kitalálta a kormány a növekedési hitelprogramot. A meghirdetett 2.5 százalék kamat nagyon kecsegtető. Ennek ellenére a hitelprogram egy csőd. Senki nem veszi fel, és pontosan azért nem, mert ennek a hitelnek a lényege, hogy kicsikarja a kisvállalkozó maradék forintjait is. Hol a hátulütő? Ott, hogy a kisvállalkozónak - aki még örül, hogy életben marad valahogy - be kell vallani egy jóval magasabb bevételi összeget mint a minimálbér, vagy amennyit a könyvelő segítségével ki tud hozni, mert különben miből is fizetné a hitelt? Onnantól kezdve azonban a bevallott magasabb összeg után kell adóznia, sőt, fizetheti a részleteket is. Duplán elveszti, amit kapott. De ehhez természetesen újabb százmilliós reklám hadjáratok, kiadványok, plakátok.

Végül egy igencsak figyelemre méltó, szintén nem a kormány örömhíradóiban leadott, eldugott hír. Radikálisan lecsökken Magyarország kivitele, és egy éve folyamatosan emelkedik a behozatal. A tendencia annyira gyors - havi 2-3 százalékos - hogy egy éven belül a kivitel kevesebb lehet a behozatalnál. Valamennyi tendencia közül ez a leginkább vészjósló. Mielőtt örömmámorban törne ki valaki, hogy a növekvő behozatal növekvő vásárlóerőt jelent, - nem erről van szó, hanem arról, hogy jelentősen növekszik a kínai behozatal, és csökken a hazai előállítás. Magyarul, amit itthon nem lehet előállítani csak drágán, azt megrendeljük kintről olcsón. Másrészről csökken az előállított és kivihető magyarországi termékek száma, szűkül a piac, és mivel a legnagyobb export partnerünk az EU, láthatóan messze sem lábalt ki a gazdasági válságból az EU sem, a vásárlóerő csökken. Összességében véve a magyar állami bevételek csökkennek, és még egy fontos adat, jelentősen megcsappant a magyar pénzügyi tartalék. 

A magyar gazdaságnak két dologra lett volna szüksége. Drasztikus adócsökkentésre, hogy növekedjen a versenyképessége, és stabil keleti piacra. A kormány mind a kettőt elszórakozta. Amikor még lehetett volna adót csökkenteni, akkor nem a hazai vállalkozásoknak érdekeit nézték, hanem az EU-nak megfelelni akarást, - amikor pedig ki kellett volna keményen állni a keleti piac mellett, ideológiai és liberális kötődés miatt Orbán hátrálni kezdett. Vagy mert befenyítették, vagy mert alapból is megrögzött liberális. Így marad a csökkenő tendencia, és a növekvő külföldre áramlás. A kormány a mai napig milliárdokat költ különböző tanácsadó cégekre, amelyek megmondják, hogyan lehet beadagolni az új adókat, a csökkenő tendenciákat úgy, hogy azt higgye mindenki, milyen jó a helyzet. De meddig lehet az egyre rosszabb, bizonyos szempontból már kritikus dolgokat eltakarni? Egyre kevésbé sikerül.

380 ezer eurót kér vissza Magyarországtól az Európai Bizottság, - a vidékfejlesztési támogatások miatt követelnek pénzügyi korrekciót, mivel jogosultsággal nem rendelkező kedvezményezettek - a Fidesz holdudvarához tartózó személyek, ismeretségi alapon - részesültek a támogatásból.

Az Európai Bizottság évente több száz szúrópróbaszerű ellenőrzést tart a tagállamokban, hogy megállapítsa, a szabályokkal összhangban zajlik-e az agrártámogatások kifizetése. Mivel a kifizetések lebonyolításáért a tagállamok a felelősek, az Európai Unió pedig csak utóellenőrzést tart, semmi akadálya annak, hogy az épp kormányon lévő párt kedvezményezettjei kapják a támogatásokat.

Az Európai Bizottság utólag ellenőrzi a támogatások rendeltetésszerű felhasználását. Józan paraszti ésszel megmondható, hogy a pénzeket nem a kedvezményezettektől fogják behajtani. A Fidesz holdudvarához tartozó személyek lenyúlják az uniós pénzeket, majd erre hivatkozva az Európai Bizottság visszaigényli a pénzt, amit a kormány az állami költségvetésből fizet vissza. A magyar lakosság által fizetett adóból, kétszeres benzinárból.

Olyan döntést várunk az Európai Bizottságtól, ami a jogosulatlanul támogatásokhoz jutott személyeken hajtja be a pénzeket, nem az állami költségvetésből. Ha nem fizetik vissza, jöhetnek a szankciók! Európa amúgy is remekel szankciók terén, ezt már számos esetben bizonyították Washington kedvéért. Vagyis technikailag semmi akadálya, hogy a Fidesz-tagok ismerőseinek befagyasszák a vagyonát nem-fizetés esetén.