Riporter: Donyeck városa készen áll-e arra, hogy ellenálljon egy elhúzódó ostromnak, offenzívának? 

Igor Sztrelkov: Nos, nem mondhatnám, hogy a város kész a védelemre, mivel még mindig békés állapotoknak megfelelően működik. Látszólag nem történtek meg a védelmi intézkedések. Úgy áll most a város, ahogy állt Szlavjanszk két hónappal ezelőtt. Más szavakkal élve, vannak már létező erődítések, amik elegendőek arra, hogy az ellenséges páncélozott szállító harcjárműveket megállítsák és velük együtt az Ukrán Nemzeti Gárdát és a belügyi alakulatokat is.

Az ellenség páncélos hadoszlopai ellen - amik nagy számban tartalmaznak harckocsikat és tüzérséget - jelenleg csak nagyon nagy nehézségek és jelentős saját veszteségekkel tudnánk védekezni. Természetesen azonnali és sürgős intézkedéseket hoztunk és hozunk napi szinten, hogy biztosítsuk és emeljük a város védelmi felkészültségének szintjét. Ez most jelenleg az erődítések kiépítését jelenti.

Tekintettel a lakosság hangulatára, az nagyon fontos, hogy a lakók folytassák a békés mindennapi életüket, de megértsék azt, hogy mit is jelent, amikor az ellenség, az ukrán megtorló alakulatok hatalmas tüzérségi tűzcsapásokkal és légitámadásokkal pusztítják a lakóövezeteket is. Mi is csak alig hittük el, hogy mit jelent ez a valóságban.

Egy hónapig az aktív ostrom közepette és három hónapig a harcok közepette megértettük, hogy az ellenség taktikája nem az, hogy a milíciát megsemmisítse, hanem az, hogy terrorista módjára a lehető legnagyobb pusztítást vigye végbe. Az infrastruktúra és az ipari létesítmények teljes rombolását. Igencsak furcsának tűnik, de mára ez széles körűen ismert tény, hogy nem a mi (milícia) állásainkat lőtték, és nem is legfőképpen a lakóövezeteket, hanem az ipari létesítményeket és gyárakat. Nikolajevkában három napig lőtték a hőerőművet, holott egyetlen egy milicistánk se volt ott. Tehát nem volt semmilyen katonai célja a tűzcsapásoknak. Ugyanígy Szlavjanszkban is tüzet vezettek a gyárak többsége ellen, melyekben egyáltalán nem voltak jelen harcosaink. Nem voltak ott ellenőrző-áteresztő pontjaink, vagy erődítéseink. Ettől függetlenül szisztematikusan támadták azokat a tüzérségükkel.

Más szóval, nem az volt a lényeg, hogy a milíciától megtisztítsák a várost. Nem ez volt az indok. Az Ő céljuk az volt, hogy a lehető legnagyobb pusztítást vigyék végbe, amíg a milícia ott van. Ezzel azt érik el, hogy az emberek munkahely, lakhatás, és egyéb életfeltételek nélkül maradnak. Lényegében végre hajtották azt a feladatot, hogy az embereket elűzzék, mivel a harcok után sem lehet majd így ott élni.

Azon a véleményen vagyok, hogy a jelenlegi ukrán vezetés és az ukrán hadsereg vezetése nem fog szégyenlősködni azon, hogy ugyanezt tegye majd Donyeck városával is. Senkinek se legyenek illúziói. Még akkor is, ha visszavonulnánk innen, akkor sem hagynák Donyeck lakóit békén, hogy továbbra is itt éljenek. Az úgynevezett Egyesült Európa nem kíván konkurenciát magának, versenyt az erős donyecki iparral. Nem akarnának a mi tudósainkkal versenyezni. Amit akarnak, az egy terület, ahol pár százezer vagy esetleg egy millió egységnyi olcsó munkaerő található, amit használatba vehetnek Európában. Kizárólag ez az, amit akarnak.