„vár állott, most kőhalom…”

Tragédia, nem egyszerűen egy helyes kis erdélyi templom romja semmisült meg a „sehol” közepén. Bözödújfalu neve már léte alkonyán is egyet jelentett az értelmetlen romániai falurombolással. Ismert, a középkorban létesült kelet-erdélyi falucskát a Ceausescu-éra végnapjaiban a helyi víztározó építésének okán szisztematikusan elárasztották, lakóit kitelepítették. Teljesen víz alá 1994-re került, és csak 12 ház maradt meg a felsőbb településrészeken, ezekben ma is lakik még néhány tucat ember. A település utolsó előtti templomromja most június 29.-én, vasárnap omlott a vízbe, szinte utolsó utáni mozzanataként az erdélyi falurombolásnak.

– a 13 ezer település felének megsemmisítését – 1988. április 29-én jelentette be a román diktátor, heves nemzetközi tiltakozást is kiváltva. Tiltakozó megmozdulást szervezett Budapesten is az ébredő ellenzéki értelmiség. Az egykori falu községközpontjától, Erdőszentgyörgytől 5 km-re keletre terült el a Küsmöd-patak mellett. A falut a Bözödről a Küsmöd-patak völgyébe települt családok alapították, első okiratos említése 1566-ból származik. Már a középkorban volt temploma, melynek híressége a bözödújfalusi Madonna volt. Helyette 1740-ben fatemplomot, majd 1784-ben kőtemplomot emeltek. Ma római katolikus templom, amely azonban az unitárius templommal együtt víz alatt van.

1988-ban kezdődött meg, a gátépítés azonban már 1975-ben megindult, 1977-ben leállt, de 1984-től újra beindult. A gát 625 m hosszú és 28 m magas. 1985-ben elkezdődött a falu kitelepítése. 1992-ben még 126 lakosa volt, melyből 99 magyar, 23 cigány és 4 román, de a tervek szerint minden lakót ki kellett volna telepíteni. 1994-re a falu két templomával együtt teljesen víz alá került, lakosai – ki hová tudott – elköltöztek. Mindössze 12 ház menekült meg az elöntéstől, melyekben 40-en laknak. A falu I. világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből és a Tanorokba helyezték át. Minden év augusztusának első szombatján a falu egykori lakói falutalálkozót tartanak. A falu különlegességét az adta, hogy katolikus, unitárius, ortodox és székely szombatos felekezet egyaránt megtalálható volt egy helyen. A faluból megmaradt templomok (katolikus és unitárius) az évek során egyre rosszabb állapotba kerültek. A templomok cserepeit az a néhány cigány család használta fel, akik itt laknak. Tető nélkül a templomok lassan összeomlottak. Mára már a katolikus templom falát is széthordták a lakosok, csak a fehér torony maradt meg, mutatva: itt egykor falu volt. Az unitárius templom is hasonló képet mutat. A lakosok alacsony vízállásnál - ha szükség van rá - a templomokból viszik el a köveket. 2009-ben, egy nagy viharban összedőlt a barokk katolikus templom tornyának a teteje is. 2014. június 29-én pedig az erdélyi falurombolás szimbólumává vált templomtorony is leomlott. Ezzel a falu utolsó létesítménye is eltűnt. A víztározó környéke nyaranta a fürdőzők és horgászok közkedvelt paradicsoma. A vízpartot felparcellázták és a viszonylag kis földterületek tulajdonosai kisebb-nagyobb bódékat emeltek, ezzel a természetes környezet képét jelentősen megváltoztatva.