A magyar középparasztság tragédiáját, a kulákká nyilvánított emberek sorsát dolgozta fel új dokumentumfilmjében Kabay Barna és Petényi Katalin. A Kulák volt az apám című alkotást pénteken, a kuláküldözés emléknapján mutatták be Nagykőrösön.
A vetítést követő kerekasztal-beszélgetésen Kabay Barna rendező-producer elmondta: a film személyes vállalásuk, és igazi értelme az emlékezés.
Felidézte: a történelem traumáit még az 1980-as években kezdték feldolgozni Gyöngyössy Imre Balázs Béla-díjas magyar filmrendezővel és Petényi Katalinnal.
A főleg német tévécsatornáknak készült dokumentumfilmjeik révén ismerték meg a Gulag világát, szerveződését, szörnyűségeit, ami azért is fontos volt, mert a magyar munkatáborokat szovjet mintára hozták létre.
Szólt arról is, hogy amíg azt érzik, „a félelem még mindig a csontjainkban van”, addig folytatniuk kell a munkát.
A mű jelentős része Nagykőrössel foglalkozik, hiszen csak a Pest megyei városban több mint 900 családot hurcoltak meg. Kabay hozzátette: nagyon sokat segített, hogy a városban találtak olyanokat, akik hajlandóak voltak megnyílni, és megosztani velük gondolataikat, emlékeiket.
Arra a kérdésre, hogy megpróbálták-e felvenni a kapcsolatot az egykori elkövetőkkel, közölte: korábban többször is próbálkoztak már ezzel, a Hitvallók és ügynökök című sorozatuk esetében nem sikerült kamera elé állítani őket.
A Szigorúan ellenőrzött életek című filmjükben megszólaló ügynök pedig a bemutató előtt vonta vissza hozzájárulását, így újra kellett vágni az egész produkciót. − Nem nyilatkoznak, elbújnak, hazudoznak − fogalmazott.
Fájdalom, bosszúvágy nélkül
Petényi Katalin arról beszélt, hogy alkotásuk egyszerre szembesül és szembesít a múlttal. Hangsúlyozta: bár a film két év alatt készült el, mondanivalója már évtizedek óta érlelődik, formálódik bennük.
Élménynek nevezte, hogy a forgatás során rátaláltak a film szomorú képi világára, és olyan emberekkel találkozhattak, akikkel képesek voltak azonosulni és közösen újra átélni ezeket az időket.
Kitért arra: kizárólag a fájdalom megnyilvánulásait tapasztalta, bosszúvágyat sohasem érzett a megszólaltatott emberekben.
Beszolgáltatás, 1951
Tóth Judit történész szerint sokan máig nincsenek tisztában azzal, hogy kiket, mikor és miért bélyegeztek kuláknak, ezért fontos ennek az időszaknak a pontosabb megismerése.
Rámutatott: a kulák szitokszónak számított, miközben ezek az emberek településük meghatározó személyiségei voltak, akik értették szakmájukat és jó gazdákként példaértékű gazdaságokat építettek fel.
Kifejtette, a kuláknak bélyegzettekre úgy tekintettek, mint az előző, kizsákmányoló rendszer utolsó maradványaira, akik a szocialista mintára átszervezendő magyar mezőgazdaság gátjai.
Ezért igyekeztek őket sakkban tartani és minden lehetséges eszközzel megfélemlíteni – magyarázta.
Felidézte, a politikai megbélyegzettség a kuláklisták eltörlése után sem szűnt meg: 1950 és 1953 között 400 ezer embert ítéltek el közellátás veszélyeztetése vétsége miatt.
Pénzalap a korszak feldolgozásához
Czira Szabolcs, Nagykőrös fideszes polgármestere kifejtette: számára az a legfájdalmasabb, hogy a kuláküldözés olyan félelemmel itatta át az érintettek lelkét, hogy sokan a saját családjuknak, gyermekeiknek sem merték elmondani történetüket, és máig nem mernek róla beszélni.
Reményét fejezte ki, hogy a most bemutatott alkotásból játékfilm is készül, hozzátéve: nagy tartozása a magyar társadalomnak, hogy megpróbálja pótolni ennek a „félremagyarázott korszaknak” a hiteles bemutatását.
Rámutatott arra, a 20. században két „szörnyű ideológia” szedte áldozatát: a fasizmus és a kommunizmus. Hozzátette, a kulák bűne az volt, hogy alkalmazott embereket, miközben ma „összetesszük a két kezünket”, ha egy-egy vállalkozó megteszi ugyanezt és munkát ad másoknak.
Míg a fasizmus áldozatain nincs, a kommunizmus áldozatain ma is ott a bélyeg − mondta.
A polgármester közölte: előbbiek máig kutatnak a felelősök után, míg a kommunizmus bűneit elkövetőket eddig senki nem kereste és nevezte meg.
Ezekre az emberekre is rá kell mutatni, nevesíteni őket, hiszen tönkretettek életeket és a legnagyobb veszteséget okozták, amikor lelkeket tiportak meg − hangsúlyozta, és bejelentette: Nagykőrösön az ősszel pénzalapot különítenek el a történészeknek és a helyi fiataloknak e korszak feldolgozásához.
Édesanyját kísérte, az ávós megrugdosta
A Kulák volt az apám című dokumentumfilmben megszólalnak az egykori meghurcoltak leszármazottai, köztük olyanok is, akik szüleikkel együtt megjárták a kényszermunkatábort.
Visszaemlékezők felidézik drámai emlékeiket, a padlássöpréseket, a kihallgatásokat.
Az egyik szereplő például arról beszélt, hogy miként rugdosta meg egy fiatal ávós tiszt, amikor megpróbálta elkísérni édesanyját az egyik ilyen, gyakran veréssel végződő elszámoltatásra.
Az 52 perces alkotást archívumokból válogatott fotók, híradórészletek egészítik ki.
Czira Szabolcs polgármester, Petényi Katalin író-rendező, Kabay Barna rendező-producer, Tóth Judit történész és Árvai Zoltán, a kerekasztal-beszélgetés moderátora.
A filmben láthatók azok a felvételek, amelyeket egy fényképész készített a munkatáborban egy becsempészett fényképezőgéppel, a képeken a rabság mindennapjai láthatók.
Felhasználták azokat a kitelepítettekről készíttetett karikatúrákat is, amelyeket propagandacéllal a helyi intézmények, kultúrházak üzenőfalára raktak ki.
A pénteki ősbemutatóra meghívták a filmben megszólalókat és azokat, akiknek személyes emlékeik vannak a kuláküldözésről.
A későbbiekben Budapesten és több vidéki városban is terveznek vetítést, az iskoláknak oktatási anyagként szeretnék DVD-formátumban is megjelentetni.
A Kulák volt az apám című film bemutatóját Nagykőrösön a kuláküldözés emléknapja alkalmából tartották. A bemutatót megemlékezés és koszorúzás előzte meg.
A filmet az MTVA is támogatta, a Duna ősszel tűzi műsorára.
(Nyitóképünkön Kabay Barna rendező-producer gyújt mécsest a kitelepítettek emlékére.)MNO
