Szíriában három éve folyik egy belháború, mely eddig 150 ezer halottat, másfél millió menekültet és egy tönkretett, szinte a földig lerombolt országot eredményezett. Aszad haderejének haditechnikája jó, az elmúlt évek alatt a hadserege is felnőtt a feladathoz, komoly támogatást kapott a Hezbollahtól, a tartuszi orosz támaszpont kiváló információs hátteret biztosít számára és ennek ellenére három éve harcol a nehézfegyverzetet nélkülöző nemzetközi banditák ellen. Laikusok számára érthetetlen ez a hosszú belháború, de a hozzáértők jól tudják ennek az okait. Mindenekelőtt a korlátlan pénzügyi háttérrel rendelkező iszlám országok különösen magas zsoldja, a vallási fanatizmus, az etnikai gyűlölködés és a hatalommámor a belháború fenntartói, kiegészülve a nyugati cionista háttérhatalom által a rendkívül primitív, kannibalisztikus szokásokat ápoló terroristák haditechnikai, politikai és média támogatásával. Százezernyi terrorista a rendkívül magas halálozási arány ellenére mindig újra és újra feltölti sorait és így képes hosszú és kemény harcok megvívására a betondzsungelekben. A városi harc szabályait úgy határozhatnánk meg, hogy nincsenek szabályai. Döntő szó a kézifegyvereké és a harci tapasztalatoké. A németek által a varsói felkelés leverésekor kidolgozott harci eljárásokon sokat változtatni eddig nem sikerült, melynek a lényege a nehézfegyverzettel és légierővel rommá lőtt és bombázott ellenállási fészkek gyalogsági erővel történő megtisztítása és a romoknak a földdel egyenlővé tétele - robbantásos módszerekkel. Szisztematikusan, lépésről-lépésre, háztömbről-háztömbre, kerületről-kerületre, városról-városra.

Ukrajnában pontosan ez a szírializálódásos belháború kezd kialakulni. A cionista ukrán kormány érzi a veszélyt, és igyekszik ezt a folyamatot a kezdetén elfojtani, akár a legbrutálisabb módszerekkel is. Csakhogy egyrészt nincs hozzá ereje, másrészt már elkésett. Szíriával ellentétben itt az elnyomó idegeneket teljes mértékben kiszolgáló hatalommal szemben nem egy nemzetközi, fanatizált zsoldoscsürhe harcol, hanem kiváló harci tulajdonságokkal rendelkező katonanép hazafiasságtól vezérelt szabadságharcosai. Fegyverzeti ellátásuk napról-napra javul, bár nehézfegyverekkel nem rendelkeznek, de a gyalogsági fegyverek legveszélyesebb, legkorszerűbb változataival már igen. Ez lehetővé teszi számukra a városi harc sikeres megvívását, különösen úgy, hogy az ukrán hatalom hadseregének harci morálja egyenlő a nullával. A harci jelentésekben egyre gyakrabban szerepel helikopterek, repülőgépek, csapatszállító repülőgépek, felderítő repülőgépek lelövése, páncélozott járművek kilövései, nagy veszteségeket okozó rajtaütés szerű támadások sorozatai. Ezek arra mutatnak, hogy a szabadságharcosok a szíriai tapasztalatokat sikeresen ötvözik az afganisztáni tapasztalatokkal, és a csecsen háború tanulságaival. Az is fontos tényező, hogy a haditechnikát nem ezer kilométerekről kell beszerezni, hanem egy kis "szomszédolással". Ez azt jelenti, hogy nincs sérülékeny utánpótlási útvonal. Ha Aszadnak három év kellett ahhoz, hogy eredményeket tudjon felmutatni, Porosenkónak (a nyalókásnak) harminc év sem lenne erre elég. Már csak azért sem, mert az országa totális gazdasági összeomlás határán áll, nincs termelés, és a hagyományos piacait elveszítette. A NATO és az USA támogatni fogja, de csak úgy, ahogy a szíriai kannibál csürhét. Mert most ők is komoly bajban vannak, mivel változott a felállás, és sokkal bonyolultabb és költségesebb egy hatalmi gépezetet támogatni, mint a hatalom ellen lázadókat.

Ezt az USA nem is tudja egyedül megoldani. Oly sok sötét akcióban érdekelt a világ számtalan pontján, hogy a különben erős hadereje igen megosztott és közvetlenül be sem avatkozhatna, mert ez könnyen világháborús helyzetet idézne elő. Gazdaságilag viszont nem bírja a terhelést, ezért igyekszik európai szövetségeseit bevonni ebbe a műveletbe. Mindenekelőtt Németországot, akinek már most is rengeteg gondot okot az EU-n belüli megosztottság, valamint az orosz kapcsolatok romlása, mely magával vonhatja a kínai kapcsolatok romlását is. Ha Németország (és Franciaország) tevékeny és meghatározó szerepet vállalna az ukrajnai belháborúban, az gazdasági összeomlást válthatna ki az orosz piac és energiaellátás megszűnése miatt. Az egész EU-ban, mely igen rövid időn belül politikai válságok sorozatába torkollna, és a radikális erőket hozná helyzetbe. Ez az EU végét jelenti. 

Azt is látni kell, hogy Oroszország nagyon taktikusan él a helyzet kínálta lehetőségekkel, és a világ több pontján aktívan növeli a befolyását. Ezekre választ az atlantisták jelenleg adni képtelenek, annyira lefoglalja őket az Ukrajnában kialakult, számukra rendkívül kedvezőtlen helyzet. Porosenkónak a tudomására hozták, hogyha igen rövid időn belül nem lesz képes rendezni a helyzetet, mehet a süllyesztőbe. Képtelen ennek az elvárásnak megfelelni, és ezért egy olyan taktikát alkalmaz, mely a gonoszság csúcsteljesítménye. Fiatal, 17-18 éves iskolásokat (a két utolsó végzős osztályok tanulóit) besoroztatja katonának, és szinte kiképzés nélkül küldi harcba őket. Veszteségeik óriásiak lesznek, ez a korosztály meg fog semmisülni. Ezt a cionmédia nagy áldozatként tárja a világ elé, és igyekszik ez által a gyűlöletet a végsőkig felkorbácsolni. Ezrével kerülnek tömegsírba ezek a fiatalok, a betondzsungel áldozataiként. A belháborúk, a polgárháborúk a háborúk közül a legkegyetlenebbek. Egy idő után a kivégzések, a kínzások, az erőszak és a törvénytelenség mindennapossá válik, sőt, normálissá. Ilyen világban mit is tudnának elérni gyerekekkel, gyerek katonákkal. Afrikában még működik ez valahogy, de Ukrajnában a haditechnika és a hadtudomány mai magas fokán elképzelhetetlen a működése.

Erre a nyugat épp úgy nincs felkészülve, mint a gazdasági gondokra. Kénytelen lesz szembe fordulni az USA-val, illetve az azt irányító cionista háttérhatalommal. Erre fogja kényszeríteni a közvélemény és a nemzetgazdaságok leromlása. Ha el akarják kerülni az Európai Szabadságharcot, szakítaniuk kell az eddigi gyakorlattal. Ez az ukrajnai háború valódi tétje.

Ez ma még csak hipotézis, de oly sok a valós eleme, hogy joggal várhatjuk a megvalósulását.