Egy januári éjszakán 1961-ben az amerikai légierő egy bombázója kettétört Észak-Karolina felett. Ez nem lett volna annyira nagy probléma, ha nem atombombákat szállít a repülő. A két atombomba kiesett a B-52-esből, és zuhanni kezdett a föld felé.

A két atombomba Goldsboro városának közelében csapódott a talajba . Igazi szerencsesorozatnak köszönhető, hogy nem robbantak fel, és nem okoztak a hirosimai és nagaszaki atombombákhoz hasonló pusztítást az Egyesült Államok közepén – ráadásul a hidegháború legfeszültebb időszakában.

A National Security Archive (NSA) most oldotta fel az esetről készült jelentések titkosítását, és számos új elemet ismerhetünk meg a történtekről. A B-52-esnek a szárnyával volt gondja, ez okozta a bombázó kettétörését.

A két bomba megindult a föld felé, az egyiknek kinyílt az ernyője, a másiknak azonban nem. Az a bomba, amelyiknek kinyílt az ernyője, sértetlenül ért földet. Az volt a szerencse, hogy elszakadtak azok a vezetékek, amelyek energiával látták el a bombát a generátorból – így az nem élesedett.

A másik bomba szabadesésben esett, és meg is rongálódott. A becsapódás élesítette az atombombát, de az ütközés egy másik részt is megrongált, az akadályozta meg, hogy tényleg fel is robbanjon. A MK39-es bombák 3,8 megatonnásak voltak. Sokkal nagyobb pusztítást végeztek volna, mint a Hirosimára ledobott 0,01 és Nagaszakira dobott 0,02 megatonnás bombák.

A repülőn nyolcan utaztak azon az éjszakán, közülük öten élték túl a balesetet. Richard Rardin pilóta évekkel később azt nyilatkozta, hogy nem tudott arról, milyen katasztrófát úsztak meg. A legnagyobb problémája az volt, hogy földet érés után sok kóbor kutya volt az úton.