Az Egyesült Államok törvényhozása kötelezte a nagy amerikai cégeket egy vizsgálatra a Dodd-Frank törvény alapján, miszerint amerikai illetőségű vállalatok nem használhatnak fel a termékeikben Kongóból származó aranyat. A vizsgálat érdekesebb eredménnyel zárult, mint hinnénk.

Kongóból származó aranyat ugyan nem, de Észak-Koreából származó aranyat viszont találtak az IBM, Hewlett-Packard és Ralph Lauren termékeiben, és még további 65 amerikai nagyvállalat gyártmányaiban. A dolog azért érdekes, mert Észak-Korea atlantista embargó alatt áll már 1950-óta, az embargó teljeskörű, papíron persze. Ez nyilván nem akadályozta meg a London Bullion Market Association nevű aranyhitelesítő céget abban, hogy az Észak-Koreai Központi Bank kérésére hitelesítsék az aranyrudaikat.

Az IBM elismerte a "felelősségét", és a HP is. A cégek nyilatkozatai szerint persze nem ők a felelősek, hanem egy Conflict Free Sourcing nevű szervezet, akik állításuk szerint összekeverték az észak-koreai és a dél-koreai jelzést az aranyrudakon.

Az eset ismét rávilágít a nyugati szankcionálás mibenlétére. A szankciók addig élnek, amíg a szankcionált államtól nem kell semmi az USA vagy más atlanti ország gazdaságának. Amennyiben ez megváltozik, "kivételesen" feloldják az embargót 1-2 termékre. Ezért van az, hogy bizonyos államok kapcsán azt hallhatjuk a hírforrásainkban, hogy az USA, vagy pl. Németország feloldotta az embargót a ... termékre a ... országból. Nem azért, mert levegőhöz akarják juttatni az adott országot némi külkereskedelemmel. Hanem mert nekik szükségük van épp arra az esetenként hiánycikk termékre.

Láthatjuk, hogy például Észak-Korea esetében hogy változtak üres szavakká a nyugati siralmak az emberi jogok állítólagos rossz helyzetéről az ázsiai országban, abban a pillanatban, amint egy nagy nyugati konszernnek arany kellett áron alul a műholdakban is felhasznált elektronikai termékeibe.