A Világbank által kiadott friss jelentés az élelmiszerárak drasztikus emelkedésére figyelmeztet. Miközben Magyarországon erős közepes búzatermést és így változatlan árakat várnak idén, a búza átlagára 18, a kukoricáé pedig 12 százalékkal emelkedett ebben a negyedévben globálisan. Ukrajna, a világ egyik legnagyobb búza exportőre, 73 százalékos áremelkedésre számít a hazai búza árában, Argentínában pedig 70 százalékkal számolnak ugyanerre.

A Világbank szerint ezeket az áremelkedéseket elsősorban három tényező okozza: 1) a komoly igénynövekedés az élelmiszerek iránt Kínában, 2) az Egyesült Államokban tapasztalt súlyos szárazság, ami megkárosította a búzatermést és 3) az ukrajnai helyzet.

A Világbank adatai szerint 2007 óta az emelkedő élelmiszerárak 37 országban összesen 51 élelmiszerlázadást váltottak ki. Ezek között volt Tunézia, Dél-Afrika, Kamerun és India is.

„Az élelmiszerárak miatti sokk konfliktusokat és bizonytalanságot okozhat,” áll a jelentésben.

A Világbank vezető közgazdásza, Jose Cuesta által „Ha nincs étel, nincs béke” címmel írt cikk szerint „igen valószínű, hogy több élelmiszerlázadást tapasztalunk majd a közeljövőben… az élelmiszerárak miatti sokk számtalanszor vezetett spontán, általában városi, társadalmi-politikai bizonytalansághoz.”

Az élelmiszerárak alakulása a világon:

Amire a Világbank céloz, de nem igazán mondja ki, hogy az éhség forradalomhoz vezet. Amikor éhező, elégedetlen emberek járják az utcákat, a nyugtalanság gyakran erőszakhoz vezet. Ez az Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára éppen úgy igaz, mint a világ többi országára.

Ahogy Alfred Henry Lewis (1855-1914) oknyomozó riporter megállapította:

„Csupán kilenc étkezés választja el az emberiséget az anarchiától.”

Ez alatt azt értette, hogy az éhség megszünteti az udvariasság látszatát és kihozza az emberekből a legrosszabbat.

A másik irányból közelítve a kérdést, sokan csak azért engedelmeskednek a törvényeknek, és élnek a társadalmi elvárások szerint, mert tele a hasuk. Vegyük el az ételt és a barátságos társadalmi hangulat kilenc étkezés (három nap) alatt szertefoszlik. Nincs az a helyi rendfenntartó erő, amelyik képes lenne egy éhező tömeget megfékezni, függetlenül attól, hogy milyen engedelmesek voltak korábban.

A világ fejlett országaira jellemző központosított, üzleti gazdálkodási modellnek köszönhetőn csupán néhány hatalmas cég tartja a kezében a termelést és a földeket. Ez éppen az ellentéte a biztos élelmiszerellátásnak.

A biztos élelmiszerellátást fontosnak tartó nemzet támogatná a kiskerteket és a decentralizált termelést, ahogyan ezt például Kuba vagy Oroszország jelenleg teszi és ezért sokkal ellenállóbbak az élelmiszerlánc összeomlásából eredő problémákkal szemben.

Az Egyesült Államokban a kisgazdákat folytonos támadások és atrocitások érik a hatóságok részéről, a Monsantohoz hasonló GMO óriások pedig mindent megtesznek a tiszta növényeket termesztő gazdák ellehetetlenítésére.

Elmúltak az amerikai kormány által támogatott háborús kertek napjai. A hatalom ma azt várja, hogy az emberek engedelmesen sorba álljanak a genetikailag módosított készételekért és hormonkezelt termékekért.