Törökországban kiújultak a tüntetések és összecsapások a fővárosban. Több mint egy évvel a tüntetések kezdete után továbbra is egy néhány száz főből álló keménymag mozgatja a kormányellenes megmozdulásokat, amit ezúttal az egy évvel korábbi tüntetések egy halálos áldozatára emlékezve kezdtek meg. Tegnap az isztambuli rendőrség 154 főt tartóztatott le, Ankarában pedig 17 főt vettek őrizetbe, miután az összecsapások során egy ember életét vesztette. A szombati tüntetésre még több mint 25 ezer rendőrt kellett kivezényelni, hogy a tömeget kontroll alatt tartsák. Ötven vízágyút és páncélosokat is bevetettek a fővárosban, a pirotechnikai eszközöket használó tüntetők ellen pedig könnygázt is használtak.

Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosa elítélte a tüntetőkkel szemben alkalmazott "túlzott agressziót". Az Európai Unió fokozottan elítéli a török kormány tüntetőkkel szembeni fellépését, mert az EU az Erdogan-rendszer megdöntésében érdekelt. Törökország keleti részén, a kurd kisebbség által lakott övezetekben a nyugati energetikai cégek már évtizedekre előre megvásárolták a kitermelési jogot. Korábban Törökország kiszállt az Európai Unió által az orosz gázimport kiváltására tervezett Nabucco projektből, ami így gáz nélkül maradt és már kezdeti szakaszában meghiúsult. Most, hogy Ukrajna kapcsán a nyugati hatalmi tömb és Oroszország érdekei ütköznek, Európa gázellátása újra kulcsfontosságúvá vált. Az EU a török gázmezőkről akarja pótolni a kieső mennyiséget, amit csak a Nabucco projektet alapjaiban borító államfő hatalmának megdöntésével tudnak elérni.

Törökországban a felforgatás több mint egy éve tart, amit a hatalom mindeddig sikeresen elfojtott és kezelni tudott. Az EU-Törökország viszony késélen táncol, - az unió nem mer a nyilvános diplomáciában agresszívabb módszereket alkalmazni, mert Törökország kettős politikát folytat, miközben ellehetetlenítette a Nabucco megépítését, továbbra is a NATO és az Európai Unió értékes szövetségeseként funkcionál. Az unió inkább a háttérben maradva, a belső ellenzék tüzelésével akar rendszerváltást előidézni Törökországban, ennek nyilvános megjelenése az Erdogan és más kormánytisztviselők magánbeszélgetéseiről kiszivárogtatott felvételek terjesztése, ami egyértelműen a nyugati aknamunkára vezethető vissza.