Volt valaha egy nagy és dicső német hadsereg, amely büszkén menetelt a csillogó csizmákban és feszes egyenruhákban. Messze földön híres volt a poroszos mentalitás, a megfeszített fegyelem és pontos precíz működés, - de mi maradt mára abból a hajdani dicső hadseregből? Árnyéka önmagának, jeleskedik gyávaságból, tehetetlen és őszintén kimondva; alkalmatlan mindennemű katonai feladatra. Hogy jutott idáig ez az egykor volt kiváló hadsereg?
A német hadsereg az egyetlen a világon, ahol az emberi méltóságra hivatkozva a katonának joga van a parancsmegtagadáshoz. Németország 1955 óta tagja a NATO-nak. A hidegháború évei alatt szépen lassan a német hadsereg kapta meg a legnehezebb feladatot, ez a hadsereg képezte volna a Szovjetunió ellen harcoló nyugati fegyveres erők fő csapáserejét. Nekik kellett volna a faltörőkos szerepét eljátszani. Éppen ezért a német hadsereg náci múltja ellenére prioritást élvezett az európai haderők között, és messze nem volt annyira elnyomva, mint amennyire a két háború között. Nagyon komoly fejlesztésekre volt lehetőségük, nagy létszámú sorköteles állománnyal rendelkezett, a haderő technikai adatai pedig egyértelműen mutatták, hogy milyen feladatot is szántak a német hadseregnek. Egyetlen dologgal nem számoltak csupán a nyugat nagy stratégiai tervezői; a politikai és társadalmi változásokkal.
Csúcson a német haderő
Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy a német hadsereg a hidegháborús években rendkívüli erőt képviselt. Maga a német haderő is erős volt, de megtoldották mindezt azzal, hogy ott állomásozott egy hatalmas amerikai állomány, angolok, kanadaiak, hollandok, belgák. Így összességében a keletnémet haderővel farkasszemet néző NSZK jogosan képzelte azt magáról; itt állomásozik Európa legerősebb hadserege, - de mégis, maga a német hadsereg nem ebben az időben volt a csúcson, hanem akkor, amikor megtörtént a német újraegyesítés. Ugyan addigra az angolok, hollandok, belgák, kanadaiak már hazamentek, csak az amerikai kontingens maradt - már csökkentett, de még jelentős haderővel -, a német hadsereg mégis egy pillanat alatt a csúcsra ugrott.
Több mint 1000 darab vadászrepülő, 7000 darab tank, 14000 darab gyalogsági páncélozott harckocsi (felderítő járművek, páncélozott csapatszállítók, stb) gigantikus mennyiségű aknavető, tüzérség, rakétavetők - mindez több tízezres nagyságrendben. Ekkor még a csökkentés ellenére az amerikai kontingens páncélos ereje volt jelentős Németországban a maga 5000 tankjával, de volt mellette 300 repülő, 5700 egyéb páncélozott szállítójármű, 2600 darab tüzérségi eszköz. 1990-91-ben az éppen felbomló Szovjetunió hadseregében hatalmas volt a káosz. Elszállásolatlan katonák az országban szerte-szét, a hazaszállított technika karbantartás nélkül rozsdásodott, ahol éppen otthagyták. Káosz és fejetlenség mindenhol, ráadásul Moszkvában csak a vodkával foglalkozott a rezsimet váltó szabadkőműves banda. Ebben a világpolitikai helyzetben a német hadsereg - kiegészülve az ott állomásozó más hadseregekkel - valóban Európa legnagyobb hadereje volt, olyan erő birtokában, amire joggal félve tekintettek kelet felől.
A bomlás
A hirtelen jött dicsőséggel hirtelen jöttek a bajok is. A legkiválóbb volt keletnémet osztagokat sorban felszámolták. Elkezdték eladni a lenézett, de valójában annál értékesebb orosz haditechnikát. Mondjuk szépen és finoman, hogy; semmiért eltékozolták harmadik világ béli országokba. A keletnémet katonai és tiszti állományt pillanatokon belül lapátra tették, - látható volt, hogy hiába az egyesítés, a bizalmatlanság a két országrész között a mai napig fennmaradt. Aztán jött a nehéz döntés. Hiába gondoljuk úgy, hogy az újkori gazdasági válság 2008-ban kezdődött, ennek jelei már jóval korábban láthatóak voltak, csak tiltottak mindennemű publikációt ezzel kapcsolatban. A cenzúraelrettentő erővel dolgozott a "szabad" nyugaton.
A német vezetés már a 2000-es években engedélyezte a legmodernebb haditechnika kiárusítását. Kényes döntés volt ez, mert kellemetlen helyzeteket idézhetett elő, például azzal, hogy kínai tengeralattjáró NATO hangmintával közlekedett a tengerek fenekén - német motorral. A pénzre azonban szükség volt. A harmadik világháború elmaradt érdeklődés hiányában, így a német katonai fejlesztéseket ki kellett árusítani, hogy valami visszajöjjön a bele invesztált horribilis összegekből.
Afganisztáni szerepvállalás. Érdemes volt?
Majd sorban jöttek a csapások. 1999-ben a német haderő (légierő - szerb konfliktus) a második világháború óta először szerepelt konfliktusban, rendkívül rossz eredményekkel. Majd jött Koszovó, az afrikai szerepvállalás, és Afganisztán. A dicső német katonákról pedig elhíresült; semmitérő kiképzés, világelső gyávaság. Az 50 évig tartó pacifista nevelés, ami szerint "utáld a saját nagyszüleidet, mert bűnösök, utáld saját magadat is, mert bűnös nép vagytok, ne merj német létedre a háborúra gondolni, mert akkor bűnösök lesztek újra", elérte a hatását. A német hadsereg szándékai ellenére eltörölte a sorkötelességet, mert a német katonai állomány 70%-a alternatív szolgálatra volt csak alkalmas. Szellemi és fizikai rokkantak tömege. Ezt a 70%-os alternatív állományt már a katonai költségvetés nem bírta el.
Ami megmaradt
A jelenlegi német hadsereg árnyéka annak a hajdani dicső és hatalmas hadseregnek, ami volt. Szerződéses állománya inkább hasonlít egy szimpla zsoldos hadsereghez, mint komoly honvédő haderőhöz. Állománya minimálisra zsugorodott, a technikai állományának túlnyomó többsége felszívódott.
Német katona "rápihen" a szolgálatra. Jelenleg a hadsereg gerincét öt hadosztály adja: 1. páncélos hadosztály, a 10. páncélos hadosztály, 13. gépesített lövész hadosztály, légi szállítású hadosztály, és egy Különleges Műveleti Hadosztály.
A hatalmas páncélos erőből megmaradt 350 harckocsi. A többit eladták vagy beolvasztották. A Marder páncélozott szállító és egyéb feladatokat ellátó járműállomány 1300 darabra apadt, amit fokozatosan felvált az új PUMA harcjármű, amely az igazat megvallva sok szempontból rosszabb mint a "Marder" volt. A német hadsereg átáll arra a nyugati mintára, hogy könnyű APC-ket és terepjárókat használ (ez a harcmodor azonban egyre kevésbé állja meg a helyét, kecskepásztorok ellen még csak-csak használható, de komoly haderővel szemben semmire sem jó).
Megmaradt mindössze 395 darab tüzérségi eszköz. Ebben van páncéltörő, tarack, és rakétás eszköz vegyesen. 50 darab légvédelmi egység, és 850 darab vállról indítható légvédelmi rakéta.
Mindösszesen 37 darab harci helikopterrel rendelkeznek (Tigris), és 93 darab különböző szállító helikopterrel - nagyrészt inkább 30 éves ócskavasak.
A légierő vadászrepülők tekintetében sem áll fényesen, a régi gépek leváltására szolgáló "Tájfun" (eurofighter) gépekből 280 darabot szándékoztak rendszerbe állítani, de csak 130 darab állt hadrendbe. Ezek a gépek a 80-as évek gépei, folyamatos újratervezés után lettek 4+ generációs vadászgépek. Modernnek talán még mondható, de nem a XXI. század technikája. Jellemzően a 4+ generációs gépekre, amolyan toldozott-foldozott gépek ezek, és semmiképpen sem ellenfelei az új 5. generációs vadászrepülőknek, melyeket a nagyobb birodalmak sorra állítanak hadrendbe. Hadrendben van még a régi repülőkből pár darab Tornado, mint bombázó. A Beuchell katonai bázison van 20 darab amerikai gyártmányú atomtöltet, melyet a Tornádóknak kellene célba juttatni - ha elvánszorog valahogy a célig - lévén harmadik generációs vadászbombázók, rendkívül rossz radarképpel és hőképpel. A pilóták képzésére nincs saját repülő, azt az USA-ban bonyolítják le. Szállításra van néhány AC-130 és utasszállító méretű repülőgép.
Szintén megdöbbentő adat, hogy a nagy Németország összesen 50 darab katonai vízijárművel rendelkezik. Ebben a legkisebb partiőr hajóktól a közepes tengeralattjárókig minden benne van. Annyi érdemleges lehet, hogy van 3 darab nagyon modern fregatt, de ezeken kívül talán a négy darab dízel tengeralattjáró nevezhető korszerű technikának. Több régi fretattot már árulnak, 2 tengeralattjáró, 2 aknaszaedő, és több fregatt kivonás, ill. eladás alatt (érdekesség, hogy ezeknek a leszerelt technikáknak a vevője Ukrajna lett volna, csak nem volt rá pénz. Teljesen logikus, mire is kell a kelet az EU-nak - többek között; eltakarítani a szemetet) .
Összességében véve a német haderő gyenge nyári szellő a 20-30, vagy éppen az 50 évvel ezelőtti önmagához képest, emberanyaga pedig még technikai állományánál is rosszabb. Persze, mit várunk egy olyan Európa hadseregétől, ami ordibálva tapsol egy szakállas nőimitátornak egy dalversenyen. A NATO haderőn belül jelenleg a német katona a gyávaság mintaképe - elhíresülten. Afganisztáni szerepvállalása annyira megalázó volt, hogy semmi egyébre nem volt jó, mint arra, hogy a NATO-nak legyen kire szégyenkeznie. Mindezeken az sem változtat túl sokat pillanatnyilag, hogy a német kormány az ukrán helyzet miatt hirtelen megháromszorozta katonai megrendeléseit. Tegyük fel a kérdést; hogy süllyedhetett ilyen mélyre a hajdani porosz dicsőség? Ezt okozza, ha valaki elhiszi, amit a liberális világ tanít neki.
http://www.hidfo.net/2014/05/28/nemet-hadsereg-dicso-mult-siralmas-jelen
