A Vedomosztyi orosz napilap szerint a Gazprom európai partnerei meggyőzték az Európa Tanácsot, hogy ne helyezzék a szankcionált személyek listájára Alexej Millert, a Gazprom vezérigazgatóját. Az európai gáz- és olajvállalatok vezetői követelték a vezető politikusoktól, hogy utólag módosítsák a döntést, miszerint a Gazprom vezérigazgatója is a szankciós listára kerülne, így megtiltanák az Európába beutazását. A céges vezetők amiatt követelték ezt, mert a Washington által felkorbácsolt hisztéria alábbhagyásával a politikusoknak szembesülnie kell a gazdasági realitásokkal, vagyis, hogy a Gazprom-igazgató beutazásának tiltása ellehetetleníti azokat az együttműködéseket, ami számos európai nagyvállalat stabil működését is biztosítja.

Pontosan erre hívtuk fel a figyelmet, amikor Angela Merkel német kancellár kijelentette, hogy Európa támogatja az amerikai szankciókat Oroszország ellen. Akkor már tudható volt, hogy a hangzatos politikai megnyilvánulás után a céges vezetők sorban keresik meg a vezető politikusokat, akiknek egyébként semmilyen hatalom nincs a kezében, ha a nagyvállalatok nem állnak a hátuk mögött. Márpedig nem fognak, ha a politikus olyan intézkedéseket hoz, ami a profitot drasztikusan csökkenti és ellehetetleníti az üzleti együttműködéseket.

http://www.hidfo.net/2014/05/15/az-europai-cegek-kovetelik-moszkva-elleni-szankciok-enyhiteset

Az év első két hónapjában jelentősen, 10 %-al csökkent az áruforgalom az Európai Unió és Oroszország között. Míg az oroszok 12 milliárd dollár (egész évre kivetített összeg) visszaesést szenvedtek el az exportban, az EU 23.7 milliárd dollár csökkenést könyvelhet el év végéig.

Ez a mérleg az egész éves visszaesést mutatja. Vagyis a valós veszteség eddig pár száz millió, illetve egy-két milliárd euró a másik oldalon, de ha a tendencia megmarad, akkor ilyen horribilis összeg fog elúszni. Emiatt tiltakoznak foggal körömmel a cégek, nagyvállalatok, hogy állítsák le a Moszkva elleni szankciókat, mert annak igen rossz vége lesz. Ráadásul van egy sokkal rosszabb tulajdonsága is a fent említett tendenciának, - hogy öngerjesztő folyamat. Egyik megszorítás érinti a másik iparágat is, ahol szintén kiesések keletkeznek. Az ipari háló egymásra utaltsága miatt a kiesés nem egyenes arányban növekszik, hanem jóval nagyobb mértékben, - ha év végére a jelen tendencia megmarad, akkor az EU 40 vagy akár 50 milliárdos kieséssel számolhat.

Angela Merkel német kancellár Washingtonban tárgyal - az akkori nyilatkozat szerint még támogatják a szankciókat

Amikor Angela Merkel német kancellár hazajött az Egyesült Államokból, egyenesen az ipari vezetők konferenciájára sietett, ahol ezekkel az adatokkal, előrejelzésekkel már tisztában voltak. Ezek alapján azt is sejteni lehetett, mekkora lesz a valódi támogatottsága a szankcióknak az európai politikusok részéről. Nem a rákényszerített egyetértés, hanem a valódi támogatottság. A német és francia ipar pillanatnyilag a pokolba kívánja az Egyesült Államok világuralmi álmodozását. Ekkora pénzkiesés több millió megszűnt munkahelyet jelent. A stabil megélhetésből kiesők nem költenek, csökken a vásárlóerő, azzal pedig újabb boltok, gyárak, munkahelyek szűnnek meg. Egy ilyen öngerjsztő folyamat végén megkezdődik a lakosság elégedetlensége, az aktuális politikai erő minden kétséget kizáróan megbukik. Az EU most is vékony kötélen táncol, az utóbbi években hajszálon menekült meg a csődtől és az összeomlástól. Semmi egyéb nem mentette meg, mint a gigantikus orosz és kínai megrendelések.

Arról nem is beszélve, hogy az anyacégek a bajok miatt kénytelenek lennének hazatelepülni, mivel munkát kell adnia a gyár gerincét képező hazai dolgozóknak. Ha kiürülnek az üzemek a kelet-európai országokban, akkor ott azonnal beáll a csőd. Az EU ebben a folyamatban nagyon hamar elveszíti nem csak a "Keleti Partnerség" országokat, de saját kelet-európai tagállamait is. Ha fokozatosan elveszti az orosz piacot és az orosz nyersanyagot, akkor az Európai Unió leépülése elkerülhetetlen.

Elképzelhető, hogy az Egyesült Államok szintén erre játszik. Gyengíteni, vagy tönkretenni az Európai Uniót, mint rivális gazdasági erőt. Mi történik akkor, ha az EU gazdasági vezetői, cégei is így gondolják ezt, - hogy az USA oda akarja dobni őket az enyészetnek, hogy így magát mentse? Az egész folyamat egy súlyos bizalmi válságot fog okozni a két "szövetséges" között. A bizalmi válság jelei már látszanak: lehallgatási botrányok, banki ellentétek, különvélemények vezető politikusok közt, gazdasági érdekellentétek. A folyamat vége beláthatatlan.

A különbség csak az, hogy amíg Moszkva ázsiai kapcsolatain keresztül könnyűszerrel pótolja export kieséseket, az EU-ban előállított prémium termékek nehezebben találnak új piacot. Nemsokára egy nagyon vad gazdasági átrendeződés kezdődik meg a színfalak mögött, aminek célja az európai gazdaság megmentése és kiegyezés az oroszokkal, szemben a másik alternatívával, ami a háborús retorika, valamint az USA kiszolgálása.

Kemény Gábor