Ami Szíriában történt, nem más, mint az, hogy az egész világot egy új korszakba vittük át. Legendák vérét ontottuk, és mítoszok húsát osztottuk szét a szegények és éhezők asztalaira. Egy világméretű összeesküvést állítottunk meg, mely hazánk húsát akarta szétmarcangolni, majd a legenda tulajdonosainak nagy asztalán szétosztani. Ezért készül ma arra az egész világ, hogy a történelem eddig látott egyik legnagyobb elnökválasztásán vegyen részt a szír földön. A század legnagyobb elnökválasztásán, mely az egész úgynevezett új világrend gerincét fogja szétzúzni, azt a világrendet, melyet az idősebbik Bush elnök szilárdított meg, és ez a világrend egy „világi ízű” szavazással fog megsemmisülni, mert egy „világi” háború nem is érhet véget másképp egy földrészen.
A nemtörődömség, melyet sok politikus mutat a világban, melyben a lenézés és fenyegetőzés keveredik a szíriai elnökválasztás semmibevételével, nem tudja elrejteni a haragot meg a dühöt, amit éreznek, meg a várakozást, mellyel az egész világ közelít a választások felé. Az egész kapitalista diktatúra kénytelen együtt élni azzal a ténnyel, mely szinte hisztérikus rohamokat hoz ki belőlük, azzal a ténnyel, hogy ezek a választások meg fognak történni Szíriában. Ez a világrend, a maga oldaláról a szavazásokat a föld-föld rakétazáporokkal kezdte, meg a robbantásokkal, meg a katonai akciók fokozásával a városokban, és próbált mindent megtenni, hogy így nyerje meg a „választásokat”, így törje meg a mi választásunkat. Ezek a választások egy üzenetet, egy levelet jelentenek a világ postaládájában, melynek tartama az, hogy mi meg fogjuk tartani a választásokat, amiket mi határozunk meg Ban Ki-moon és Filtman összes intézményeiknek ellenére is, akik mindent megpróbáltak megtenni, hogy a szír állam legitimitását lerombolják az elmúlt 3 év alatt. Ezek a választások a 20. és a 21. század határán állnak, és kapcsok közöttük, és ezek az első szakaszai a világrend összeomlásának, melyben a népek közvetlen leigázása az álszabadság befecskendezésével, a demokrácia meg a műforradalmak alapján jöttek létre. Ezek a hatalmas változások, melyek a népek vércsoportjának és szívdobogásuk leállításával kezdődtek a Szovjetunió megolvasztásánál, elolvadtak Damaszkuszban váratlanul. Meg is változott velük együtt óráik mutatóinak a járása, és a találmány, melyben a Nyugat az összes erejét és technológiáját alkalmazza már több mint 100 éve, avagy a népi forradalmak technológiája, mára már értelmét vesztette. Miután a világ meglátta, hogy omlik össze ez a találmány, a világ lett az, aki tartozik nekünk az ipari forradalmak kódexeinek megfejtésével. Mert ha az, amit ma Szíriában forradalomnak hívnak, és ha ez győzedelmeskedett volna, akkor ez a hazugság folytatódott volna, és elérte volna Kínát, Indiát, meg Oroszországot is.
A szíriai elnökválasztások nem csak a szír népet érintik már, mert egy üzenetet jelentenek a világ összes népének, hogy a szabad nemzetek idejét avatjuk fel, melyek lerombolták az idősebb George Bush által létrehozott új világrendet, ki meg is ünnepelte ennek a világrendnek az megalapítását a Szovjetunió összeomlásánál, mikor beszédében kijelentette, hogy a szabadság és az új világrend minden helyet elért a világban. A szabadság íze, melyet az új világrend hozott, mindig is vér és szétmarcangolt testrészeket, könnyeket és szomorúságot jelentett a világ népeinek, és csak álmodozást az igazi szabadságról. Bush kijelentése akkor egy jel volt, annak a jele, hogy az egész emberi civilizáció a rabszolgaság korszakában lépett vissza.
Ez a rabszolgaság el is érte a legkegyetlenebb formáját, amikor már nem csak egyes személyes és gyengébb csoportok rabszolgasorsa ítéléséről szólt, hanem egész nemzetek, népek, kultúrák és történelmi hátterük átírásáról. Az egész jövőjük irányításáról, mint amilyen a helyzet a megszállt arab öböl országaiban, Afrikában, meg a legtöbb iszlám társadalomban. Sok elmélet született, hogy igazolhassa mások kultúrájának fegyveres kifosztását. A kulturális zsarnokság akkor érte el a csúcsát, mikor kijelentette a „történelem” meggyilkolásának a szándékát, mikor kitalálta „a történelem vége” kifejezést. Az új világrend „letartóztatta” a történelmet, meg a földrajzot, börtönökbe záratta hosszú időkre azt, megkötözve, megbilincselve, megvádolva őket bohóc és hazug tárgyalásokon, mint ahogy az arab vezéreket is sorban ítélték majd végezték ki. Az új világrendnek sikerült meggyilkolnia a történelmet Irakban, és vele együtt haldokolt az egész régi földrajz Levantében. Az új világrendnek sikerült elrabolni a történelmet a Nílus völgyében egészen Szudántól Líbiáig, majd megkezdte Szíria ostromát Egyiptommal meg Jemennel. Ezek a népek a történelem és az ősi földrajz szíve és bölcsője. E népek felbomlasztása vezetett az egész vallás felbomlásához is, és új, beteg vallási ideológiák létrejöttéhez.
A szíriai elnökválasztás üzenete a világnak egyértelmű és őszinte. Tartalma az, hogy a történelem és földrajz megmentése, melyet a szír nép és az állami hadsereg hajtott végre nem fog véget érni addig, míg meg nem törik az akarata annak a világrendnek, mely a civilizációk harcát mozgatja és vezeti a világot a történelem „vége” felé. Szíriában az elnökválasztást a szír állampolgárok fogják eldönteni, és nem Párizsban meg Londonban fogják mások eldönteni helyettük. A szíriai elnök lesz az egyetlen a világon, kit nem az ENSZ gyűlések fognak engedélyezni, sem a diplomaták teaestélyeiken létrejött döntései, melyek királyokat és egész uralkodó családokat szoktak megdönteni. Ezért a nagy készenlét csatlósaik által az arab és nemzetközi médiában, meg a hatalmas titkosszolgálati műveletekben, a terroristák felfegyverzésében, meg írók és újságírók felbérlésében, most sokkal jobban, mint máskor. Nagy terveik vannak, melyeket már el is kezdtek, de nem tudják, hogy ezek a tervek már a damaszkuszi elnöki palotában is megvannak. Szíria döntött, és döntése a határainak a biztosítása. Hamarosan pedig Aleppó város felszabadítása, melyet ma az új világrend meg akar mindenáron kaparintani magának, hogy megtörhesse a szavazásokat. De a szír állam, a szír esküvő estéjét Aleppóban fogja megtartani, és mindenki kezét le fogja vágni, aki ebbe be akar avatkozni. Még ha maga a NATO keze is az. Az elnökválasztás megtartásával végre érvényét veszti „a szíriai elnök utolsó napjait éli” hazug médiahíresztelés.
Képzeletben fenékbe rúghatom Erdogant, mikor tetteti, hogy imádkozik. Hányszor kívántam, hogy arcon köpjem Ban Ki-moon-t az ENSZ-ével és színészeivel együtt. Hányszor kívántam, hogy új szavakat ültethessek a beszéd mezőiben, olyan szavakat, melyek nem hasonlítanak semmi másra, és eljött a nap, hogy megfogjuk a Bernard Henry Levy családot és móresre tanítsuk és kiáltsuk hangosan, hogy a szíriai nép meg akarja buktatni az új világrendet, miután azt kellett hallanunk folyamatosan ennek a hazug világrendnek a nyelvén, hogy a szír nép ezt meg azt akarja! Először lesz rá esélyünk, hogy a szavazatunkkal minden szír állampolgár pofon vághassa Obamát, majd sorban az összes kongresszusi tagot, főleg John McCaint. Lesz rá módunk, hogy megrúghassuk a hazug David Cameron valagát és a szamár Hollande hátán sétálhassunk végig az Alizé palotában. Ezzel a választással lesz rá alkalmunk, hogy Erodgan szemeit kinyomhassuk, ki őrült módjára, hazug szemeivel akart délre nézni, és Aleppót megszerezi magának. A szír állampolgárok azt sem fogják elfelejteni, hogy eltapossák lábaikkal a mortar rakétákat és bombákat, mint a cigi csikkeket, mert a gyűlöletük mortar rakétája képtelen megtörni minket, képtelen már megállítani a megállíthatatlant. És maga a mortar rakéta is tart attól a sebtől, mely nem fél tőle. Attól a sebtől, mely képes szétrágni vékony piros ajkaiban a húsát, ugyan úgy, mint ahogy mi egyszer már szétrágtuk a Mirkava tankok húsát is dél Libanonban.........
A nemtörődömség, melyet sok politikus mutat a világban, melyben a lenézés és fenyegetőzés keveredik a szíriai elnökválasztás semmibevételével, nem tudja elrejteni a haragot meg a dühöt, amit éreznek, meg a várakozást, mellyel az egész világ közelít a választások felé. Az egész kapitalista diktatúra kénytelen együtt élni azzal a ténnyel, mely szinte hisztérikus rohamokat hoz ki belőlük, azzal a ténnyel, hogy ezek a választások meg fognak történni Szíriában. Ez a világrend, a maga oldaláról a szavazásokat a föld-föld rakétazáporokkal kezdte, meg a robbantásokkal, meg a katonai akciók fokozásával a városokban, és próbált mindent megtenni, hogy így nyerje meg a „választásokat”, így törje meg a mi választásunkat. Ezek a választások egy üzenetet, egy levelet jelentenek a világ postaládájában, melynek tartama az, hogy mi meg fogjuk tartani a választásokat, amiket mi határozunk meg Ban Ki-moon és Filtman összes intézményeiknek ellenére is, akik mindent megpróbáltak megtenni, hogy a szír állam legitimitását lerombolják az elmúlt 3 év alatt. Ezek a választások a 20. és a 21. század határán állnak, és kapcsok közöttük, és ezek az első szakaszai a világrend összeomlásának, melyben a népek közvetlen leigázása az álszabadság befecskendezésével, a demokrácia meg a műforradalmak alapján jöttek létre. Ezek a hatalmas változások, melyek a népek vércsoportjának és szívdobogásuk leállításával kezdődtek a Szovjetunió megolvasztásánál, elolvadtak Damaszkuszban váratlanul. Meg is változott velük együtt óráik mutatóinak a járása, és a találmány, melyben a Nyugat az összes erejét és technológiáját alkalmazza már több mint 100 éve, avagy a népi forradalmak technológiája, mára már értelmét vesztette. Miután a világ meglátta, hogy omlik össze ez a találmány, a világ lett az, aki tartozik nekünk az ipari forradalmak kódexeinek megfejtésével. Mert ha az, amit ma Szíriában forradalomnak hívnak, és ha ez győzedelmeskedett volna, akkor ez a hazugság folytatódott volna, és elérte volna Kínát, Indiát, meg Oroszországot is.
A szíriai elnökválasztások nem csak a szír népet érintik már, mert egy üzenetet jelentenek a világ összes népének, hogy a szabad nemzetek idejét avatjuk fel, melyek lerombolták az idősebb George Bush által létrehozott új világrendet, ki meg is ünnepelte ennek a világrendnek az megalapítását a Szovjetunió összeomlásánál, mikor beszédében kijelentette, hogy a szabadság és az új világrend minden helyet elért a világban. A szabadság íze, melyet az új világrend hozott, mindig is vér és szétmarcangolt testrészeket, könnyeket és szomorúságot jelentett a világ népeinek, és csak álmodozást az igazi szabadságról. Bush kijelentése akkor egy jel volt, annak a jele, hogy az egész emberi civilizáció a rabszolgaság korszakában lépett vissza.
Ez a rabszolgaság el is érte a legkegyetlenebb formáját, amikor már nem csak egyes személyes és gyengébb csoportok rabszolgasorsa ítéléséről szólt, hanem egész nemzetek, népek, kultúrák és történelmi hátterük átírásáról. Az egész jövőjük irányításáról, mint amilyen a helyzet a megszállt arab öböl országaiban, Afrikában, meg a legtöbb iszlám társadalomban. Sok elmélet született, hogy igazolhassa mások kultúrájának fegyveres kifosztását. A kulturális zsarnokság akkor érte el a csúcsát, mikor kijelentette a „történelem” meggyilkolásának a szándékát, mikor kitalálta „a történelem vége” kifejezést. Az új világrend „letartóztatta” a történelmet, meg a földrajzot, börtönökbe záratta hosszú időkre azt, megkötözve, megbilincselve, megvádolva őket bohóc és hazug tárgyalásokon, mint ahogy az arab vezéreket is sorban ítélték majd végezték ki. Az új világrendnek sikerült meggyilkolnia a történelmet Irakban, és vele együtt haldokolt az egész régi földrajz Levantében. Az új világrendnek sikerült elrabolni a történelmet a Nílus völgyében egészen Szudántól Líbiáig, majd megkezdte Szíria ostromát Egyiptommal meg Jemennel. Ezek a népek a történelem és az ősi földrajz szíve és bölcsője. E népek felbomlasztása vezetett az egész vallás felbomlásához is, és új, beteg vallási ideológiák létrejöttéhez.
A szíriai elnökválasztás üzenete a világnak egyértelmű és őszinte. Tartalma az, hogy a történelem és földrajz megmentése, melyet a szír nép és az állami hadsereg hajtott végre nem fog véget érni addig, míg meg nem törik az akarata annak a világrendnek, mely a civilizációk harcát mozgatja és vezeti a világot a történelem „vége” felé. Szíriában az elnökválasztást a szír állampolgárok fogják eldönteni, és nem Párizsban meg Londonban fogják mások eldönteni helyettük. A szíriai elnök lesz az egyetlen a világon, kit nem az ENSZ gyűlések fognak engedélyezni, sem a diplomaták teaestélyeiken létrejött döntései, melyek királyokat és egész uralkodó családokat szoktak megdönteni. Ezért a nagy készenlét csatlósaik által az arab és nemzetközi médiában, meg a hatalmas titkosszolgálati műveletekben, a terroristák felfegyverzésében, meg írók és újságírók felbérlésében, most sokkal jobban, mint máskor. Nagy terveik vannak, melyeket már el is kezdtek, de nem tudják, hogy ezek a tervek már a damaszkuszi elnöki palotában is megvannak. Szíria döntött, és döntése a határainak a biztosítása. Hamarosan pedig Aleppó város felszabadítása, melyet ma az új világrend meg akar mindenáron kaparintani magának, hogy megtörhesse a szavazásokat. De a szír állam, a szír esküvő estéjét Aleppóban fogja megtartani, és mindenki kezét le fogja vágni, aki ebbe be akar avatkozni. Még ha maga a NATO keze is az. Az elnökválasztás megtartásával végre érvényét veszti „a szíriai elnök utolsó napjait éli” hazug médiahíresztelés.
Képzeletben fenékbe rúghatom Erdogant, mikor tetteti, hogy imádkozik. Hányszor kívántam, hogy arcon köpjem Ban Ki-moon-t az ENSZ-ével és színészeivel együtt. Hányszor kívántam, hogy új szavakat ültethessek a beszéd mezőiben, olyan szavakat, melyek nem hasonlítanak semmi másra, és eljött a nap, hogy megfogjuk a Bernard Henry Levy családot és móresre tanítsuk és kiáltsuk hangosan, hogy a szíriai nép meg akarja buktatni az új világrendet, miután azt kellett hallanunk folyamatosan ennek a hazug világrendnek a nyelvén, hogy a szír nép ezt meg azt akarja! Először lesz rá esélyünk, hogy a szavazatunkkal minden szír állampolgár pofon vághassa Obamát, majd sorban az összes kongresszusi tagot, főleg John McCaint. Lesz rá módunk, hogy megrúghassuk a hazug David Cameron valagát és a szamár Hollande hátán sétálhassunk végig az Alizé palotában. Ezzel a választással lesz rá alkalmunk, hogy Erodgan szemeit kinyomhassuk, ki őrült módjára, hazug szemeivel akart délre nézni, és Aleppót megszerezi magának. A szír állampolgárok azt sem fogják elfelejteni, hogy eltapossák lábaikkal a mortar rakétákat és bombákat, mint a cigi csikkeket, mert a gyűlöletük mortar rakétája képtelen megtörni minket, képtelen már megállítani a megállíthatatlant. És maga a mortar rakéta is tart attól a sebtől, mely nem fél tőle. Attól a sebtől, mely képes szétrágni vékony piros ajkaiban a húsát, ugyan úgy, mint ahogy mi egyszer már szétrágtuk a Mirkava tankok húsát is dél Libanonban.........
Naram Sarjoon
Szíriai Hírek
