Magyarország EU-tagságának tízéves évfordulóján hivatalosan is lehetővé válik a magyar föld külföldiek általi felvásárlása. Ennek lényegét fölösleges ecsetelni, május 1. alkalmából a belpolitika fő töréspontjává vált a földvásárlási moratórium lejárta körüli vita. A magyar föld védelme körül kialakult intenzív nyilatkozatháború ellenére újra azzal szembesülhetünk, hogy az egyes politikai erők alkalmatlanságukból vagy egyéni érdekeikből fakadóan valamilyen múlt századi retorikát folytatnak.
A magyar termőföld körüli vita kapcsán vannak olyan tények, amiket nem árt figyelembe venni, és ezek közül nem a külföldiek földvásárlása az elsődleges. A vita lényegét tekintve abszurd és egy újabb üresjáratnak, a magyar szavazók támogatásáért folytatott harcnak tekinthető, amennyiben a politikusok nem veszik figyelembe a következőket.
Az, hogy a külföldiek tudnak-e magyar termőföldet vásárolni, egyáltalán nem a szabályozástól függ. Megtalálják, és eddig is megtalálták a kiskapukat, amik lehetővé teszik a külföldi tulajdonú nagybirtokok kialakulását. Erre azért van lehetőségük, mert jelenleg a magyar tulajdonos és a külföldi vásárló közt érdekegyezés van. Egyeznek az érdekeik, mégpedig azért, mert sok esetben a magyar tulajdonos semmit nem tud kezdeni a saját földjével. Nem tud rajta érdemi gazdálkodást folytatni, nem tud beruházásokba kezdeni. Nem azért, mert nincsen ehhez kedve, hanem amiatt, mert nincs miből, - akinek van, annak pedig a vállalkozások szabályozásával akad gondja, a magyar állam az adórendszeren keresztül gyakorlatilag megfojtja a magánvállalatokat.
Ma Magyarországon a termőföld védelme alatt nem a külföldiek általi felvásárlást kell megakadályozni. A termőföld magyar tulajdonban tartása egyszerű populista retorika, és mindaddig semmi értelme, amíg egy teljesen átlagos, a pártokkal, a kormány helyi kádereivel semmilyen viszonyban nem lévő magyar állampolgár nem tud mit kezdeni a saját földjével, mert vagy eleve nem volt rá pénze, vagy ráfizetéses lett. Mi egyebet tudna kezdeni egy ráfizetéses birtokkal, mint eladni? Ez eddig is így volt és ezután is így lesz. A termőföld külföldiek általi felvásárlásának akadályozásával egyedül annyi változik, hogy a pártok (különösen a Fidesz) strómanjai vásárolják fel a termőföldeket, nem a németek vagy a hollandok. Vagyis megint annyi történik, hogy a pártok a nacionalizmus leple alatt szedik meg magukat, most épp nem készpénzzel, hanem ingatlanvagyonnal, termőföldekkel.
Mi a megoldás?
Tíz évvel ezelőtt a magyar nép ígéretet kapott arra, hogy az EU-tagsággal itt nyugati szintű fizetések lesznek. Nem lettek. Ha nyugati szintű fizetések lennének, az mind a nyugat számára, mind pedig a hazai pártok számára rendkívül veszélyes lenne. Ugyanis abban a helyzetben a helyi gazda sehol nem lenne rákényszerítve, hogy besoroljon valamelyik párt alá. Ha itt nyugati fizetések lennének, nem kellene valamelyik párttal jó kapcsolatot ápolni ahhoz, hogy a helyi gazda a saját földjén gazdálkodjon. Ehhez nem lenne szükség se EU-támogatásra, se csúsztatott állami pénzekre, ami csak a pártok felé leköteleződéssel és zsebbe visszafizetésekkel elérhető.
Egyszerűen annyira lenne szükség, hogy az állam csökkentse a vállalkozások adóterheit és olyan környezetet hozzon létre, ahol a magyar ember munkából nem csak megélni tud (egyik napról a másikra), hanem tud annyi megtakarítást képezni, hogy abból befektetni tudjon, földet venni tudjon, vállalkozni tudjon. A külföldiek azért vásárolnák fel a magyar termőföldet, mert a magyar embernek egyrészt nincs pénze földet venni, másrészt ami földje van, azt nem tudja nyereségesen használatba venni, - így kénytelen eladni. Ezzel szemben a nyugati ember jön, kilóra felvásárolja a termőföldet és vállalkozást indít belőle. Mi a különbség? Az, hogy Magyarországon nincs munkalehetőség, nincs az embereknek pénze, nincs lehetőség vagyonképzésre.
Meg lehet védeni a magyar termőföldet. Ez egy remek lehetőség a szavazatszerzésre, - de ennyi. Ezzel a magyar ember nem került jobb helyzetbe. A külföldi sem kerül rosszabb helyzetbe - megkerüli a szabályozást, vagy vesz máshol földet, és éli világát.
Éppen itt az ideje levedleni a múlt századi retorikát. Nem a földet kell megvédeni. Az egyszerű, munkából élő, pártokkal-gazdasági közösségekkel semmilyen kapcsolatban nem lévő magyar embert kell annyi pénzhez juttatni, hogy tudjon földet venni, tudjon gazdálkodni, vállalkozást alapítani. Minden más csak üresjárat, egyszerű szavazatszerzés. Ki lehet zárni a gonosz külföldieket, nehogy megvegyék a földünket, - de abba nem árt belegondolni, hogy ezzel a földek nagy része vagy megy a Csányi birodalomba, vagy parlagon hever majd, mint Ukrajnában.
Nem lenne jobb egyszer végre valóban végiggondolni egy-egy intézkedést, és végre a magyar ember érdekét nézni? Valljuk be: mindez hatalmas katasztrófa lenne. Főleg azoknak, akik ott ülnek a parlamentben, hozzáférnek a brüsszeli pénzekhez és az állami vagyonhoz, valamint az ő holdudvaruk. Ismerőseik, sógoraik, szomszédaik. Ebben az országban ők tudnak földet venni. A többi csak passzív szemlélő.
A földvásárlási moratórium lejárta kapcsán egyetlen kérdésünk lehet: a magyar ember vagyongyarapodási moratóriumának mikor lesz vége? A többi kérdés megválaszolása komolytalan, múltszázadi retorika.
Molnár István
