Pár odavetett szó, egy-egy sokféleképpen értelmezhető mondat, - de mindig így kezdődik. Martonyi a magyar vezetésben a szabadkőművesség első számú képviselője. Lassan csak volt, mert nemsokára menni fog a posztjáról. Majd lesz helyette másik. Martonyi utóbbi időben adott riportjaiban élesen bírálta Putyint és Moszkva politikáját. Szavai páholyának szándékait tükrözik, de ez történelmi folyamatokba illesztve már a fenyegetés határát súrolja. Egyrészről hosszú távú gazdasági fenyegetőzéssel próbálkozik, másrészről már érzékelteti, hogy Oroszország visszaél a helyzetével. A történelem ismétli önmagát, - annak idején  a nyugat ugyanígy kezdte meg Németország fenyegetését. Azt is tudjuk, mi lett a történtek vége; Németországot provokációkkal belekényszerítették egy világháborúba.

Martonyi kifejti, hogy Magyarországnak (de ezzel együtt Európának is) a stabilitáshoz szüksége van az orosz gázra. Voltak már felvetések arra, hogy a nyersanyagokat a világ nyilvánítsa közkincsekké, és abból egyformán részesüljenek az országok. Éppen időben veti ezt fel a nyugat, miután már felélt minden nyersanyagforrást a saját területein. Bármit hajlandóak kitalálni, hogy nyersanyagokhoz jussanak, - és bármibe hajlandóak lennének belemenni, akár egy világháborúba is beleprovokálnák Oroszországot, hogy megszerezhessék nyersanyagait. Martonyi mondókája már pontosan ebbe a témakörbe illeszkedik. Előkészíti a közvélemény számára, miért is kell Oroszországgal háborúzni. "Moszkva agresszívan terjeszkedik Európa felé", ráadásul "veszélyezteti a békés, demokratikus országok stabilitását". Martonyi szerint ez elég jogalap arra, hogy csendes, vagy tevőleges háborút folytasson a nyugat Moszkvával szemben. Mi magyarok nem, mi nem akarunk, mi kimaradunk mindenből persze, csak és kizárólag az EU és a NATO kötelezettségeinknek teszünk eleget, de ezt Moszkvának el kell nézni - gondolja Martonyi.

A nyugat technikai fölénye nem egyértelmű, emberanyaga pedig teljességgel alkalmatlan egy komoly háborúra. Martonyi és cionista bandája pont úgy jár, mint ahogy Hitler a háború végén, amikor a terepasztalon nem létező alakulatokat tologattak. A világ úgy hiszi, a nyugat elegendő erővel rendelkezik egy nagy háború megvívásához. A meglepetések csak akkor kezdődnének, amikor megindulnának a harcok, - de ez lenne a cionista hatalmasok utolsó meglepetése. Birodalmuk kártyavárként dőlne össze. Marad a fogatlan vén oroszlán fenyegetőzése, - jó messziről, ahonnan még nagy és erős oroszlánnak néz ki. Ennek ellenére kiszámíthatatlanok, mert nekik nem gond, ha fehér fiatalokkal irtatják egymást önös cionista érdekekért. Ha vesztenek, akkor is nyertek, - mert millió számra hullana a fehér ember. A kérdés már csak egy; ők túlélnék-e a csalódott és fellázadt fehér ember haragját.

Kemény Gábor