A “megbízott ukrán miniszterelnök” (sic!) Arszenyij Jacenyuk a donyecki régióban járt – és tárgyalások címén össze-vissza beszélt minden hülyeséget. – Ezzel rejtegetvén rafinált megvezetési kíséreteit…
“A kijevi kormány ismer egy receptet, amely biztosíthatja az ország egységét” – mondta a helyi tisztviselőkkel tartott ülésen.
Jacenyuk azért érkezett az ország keleti részére, hogy felajánlja a kijevi kormány ellen tiltakozó donyeckieknek az ukrán alkotmány módosítását és ezáltal próbálja meg elterelni figyelmüket a függetlenségi küzdelemről, de legfőképpen az Oroszországhoz való csatlakozásról.
Közben lejárt annak a 48 órás ultimátumnak a határideje, melyet a Jacenyuk kormány egyoldalúan határozott meg a donyecki orosz lakosságnak, hogy hagyják el az általuk elfoglalt kormányzati épületeket. De a tüntetők továbbra sem hajlandók kivonulni a megszállt hivatalokból sem Donyeckben, sem Luganszkban. (Ez ki is verte a biztosítékot a “megbízott miniszterelnöknél”).
Az orosz tüntetők nem vonulnak vissza, követeléseikről nem mondanak le sőt, a Nemzeti Milícia vezérkara, amely a hét elején kikiáltotta a Donyecki Népköztársaságot, most kijelentette, hogy népi hadsereget hoz létre, amelyre szavaik szerint azért van szükség, hogy megvédjék a népük, s a Donyecki Népköztársaság területi integritását.
Mára már egyre nyilvánvalóbb, hogy a kijevi junta, élén Jacenyukkal és Turcsinovval lényegében nem tudja mit csináljon a függetlenségre törekvő régiókkal, – csak kapálódzik össze-vissza, – mert már képtelen teljesen ellenőrizni Kelet-Ukrajnát. A tüntetők ellen küldött egységeinek jó része nem hajlandó teljesíteni a népellenes tűzparancsot és sorra állnak át a nép oldalára.
S, ha végül a kormány az agresszivitásával csak kikényszerítené a vérontást, akkor sem lenne számára jobb a helyzet. Sőt még rosszabb, mert a feldühödött oroszokat azután már képtelenség lenne a jogos küzdelemtől visszatartani.
Jacenyuk kínjában a donyecki tárgyalásokon ostoba frázisokat pufogtatott, mint pl. ilyeneket; “A kormány tudja mit kell tennie, hogy az emberek elégedettek legyenek életükkel.” – Mondja ezt akkor, mikor a kezdődő IMF megszorításoknak köszönhetően a háromszorosára ugrottak az élelmiszer árak az utóbbi hetekben.
Persze a mézesmadzag és a megvezetési kísérlet sem maradt el;
Jacenyuk megígérte, hogy Kijev nem tiltja be az orosz nyelv használatát, (sic!) és megpróbálja egyensúlyba hozni a hatalmat a régiók és a kijevi központ között. Azt, hogy ez pontosan mit is jelent, bővebben nem vázolta, abban azonban az orosz ajkú lakosság biztos lehet, – hogy Jacenyuk egy fikarcnyi hatalmat sem fog önként kiadni a kezéből. És bármilyen megállapodást köt, – azt esze ágában sem lesz hosszú távon betartani.
Ennek már ott a helyszínen is tanújelét adta, mert korábbi kijelentéseit nyakon csapva továbbra sem hajlandó hivatalos státuszt adni az orosz nyelvnek és szó sincs Ukrajna állami berendezkedésének változásáról sem, – vagyis a föderális államról, mely ugyan fél megoldás lenne az ukrajnai oroszoknak, – de bizonyos függetlenséget biztosítana a keleti régióknak.
A kijevi puccsisták látszólag csak némi decentralizációs engedményre lennének hajlandók, bizonyos, de lényegében elenyésző jogokat adva az orosz többségű kelet-ukrajnai régióknak.
De az igazi megvezetés az, hogy Jacenyuk keleten is megpróbálná legalizálni hatalmát, – és éppen a kelet-ukrajnai oroszok részvételével.
Valódi függetlenségről és teljes döntési szabadságról tehát továbbra sincsen szó, – ehelyett legitimizálni próbálná a donyecki oroszokkal a kijevi puccsistákat azzal, hogy csaliként fölajánlja nekik; támogatni fog a Kijevi Parlamentben egy törvényt, a helyi népszavazások elfogadásáról.
És itt jön a csavar; ezzel együtt már be is vonja a Donbasszban élő oroszokat, kijevi törvényhozási folyamatokba, – melynek a következő témája az országos népszavazás lesz az alkotmány módosításáról, hogy ezáltal lehetővé tegyék majd a május 25-i ukrajnai elnökválasztásokat. – Nagyon tartanak ugyanis attól, hogy a Kelet- és Dél-Ukrajnában élő oroszok tömegesen fogják bojkottálni ezt.
Persze nem gondolom, hogy ezekbe a rafinált machinációkba akár a Donyecki, vagy Luganszki Népköztársaság (melyeket persze Jacenyuk nem ismer el), orosz többsége belemenne.
Ám, bármilyen megállapodás is születne, – azt Jacenyuk és bandája fogja felrúgni először, ha úgy gondolják; számukra kedvezőtlenül alakulnak az események.
Bár még lényegében még nem dőlt el semmi, Jacenyuk csak az időt húzza, -megvezet, hazudik és vakol, – megpróbálván mindenáron elterelni a figyelmet a kézenfekvő megoldásról; – Kelet és Dél-Ukrajna függetlenedéséről és Oroszországhoz való csatlakozásáról.
Csakhogy, hiába mesterkedik Jacenyuk, – ezek a tüntetők nem unják meg és nem mennek haza. Csak, ha majd győztek.
Szabad Riport / Fort András
