Krisztus egyedül vándorolt a nagy országúton és egy ruszinnal találkozott...

- Te ruszin - mondotta az Úr -, gyere el holnap hozzám dolgozni. Aranyat kapsz a munkádért. Ha szorgalmas leszel, megalapozod a szerencsédet.
A szegény ruszin örömest fogadta az ajánlatot, mert egy garas nem sok, annyi sem volt a tarsolyában.
- Kora reggel légy a falu végén, ott foglak várni - tette hozzá az Úr, és tovább vándorolt.
Ment, mendegélt és nemsokára egy magyarral találkozott. Köszöntek egymásnak, illendően.
Így szólt Krisztus:
- Te magyar, eljönnél-e hozzám holnap reggel dolgozni? Jól megfizetek érte. Nem bánod meg, ha korán ott leszel a falu végén, várni foglak.
A magyar örömmel ráállott, mert bizony neki sem volt pénze.
- Milyen munkát kapok? - kíváncsiskodott a magyar.
- Majd megtudod reggel - felelte az Úr, és szép lassan továbbment.
Leszállt az éj. Nem jött álom a ruszin szemére. Félt, hogy elalszik és nem ér oda elég korán. Elővette lyukas bocskorát és foltozni kezdte, a feleségének pedig megparancsolta, hogy főzzön puliszkát, mert munkába kell mennie. Reggelig foltozgatta bocskorát. Hajnalodni kezdett, amikor elkészült vele.
A magyar hazament, lefeküdt és jóízűen aludt. Kora reggel felébredt, kiugrott ágyából, kenyeret és szalonnát dugott a tarisznyájába, tarisznyáját a botjára akasztotta, botját a vállára vette, s már indult is a falu vége felé.
Krisztus ott állott az útszéli keresztfa alatt. A magyar hozzáment, köszönt és így szólt:
- Uram, itt vagyok. Mondd meg, hogy mi munka vár rám és mi lesz a sorsom?
- Gyere velem! - felelte az Úr.
Kézen fogta a magyart, odavezette az Alföld széléhez és azt mondta:
- Ezt a vég nélküli, kövér búzatermő földet neked adom. Munkáld meg jól és bővelkedni fogsz húsban, halban és kenyérben.
Nemsokára a falu végére ért a ruszin is. Őt is a keresztfa alatt várta az Úr. Köszönt a ruszin, s kérte. hogy az Úr adja ki munkáját és ossza ki szerencséjét.
- Elkéstél, szegény ruszin. A jó szerencsét elvitte a magyar.
- Mi dolog ez? - méltatlankodott a ruszin. - Egész éjjel nem aludtam, csakhogy idejében itt legyek.
- Ügyesebb volt a magyar, mint te. Megelőzött. Elvitte a kövér búzatermőföldet, de itt vannak a hegyek, azokat neked adom.
És elvezette a hegyek közé, ahol silány a föld és gyenge a termés.
Mikor eljött a tél, a magyar is, a ruszin is elégedetlenkedni kezdett. A magyar fázott, nem volt fája. A ruszin éhezett, elfogyott a kevés kenyere.
Felcihelődtek és elmentek az Úristenhez, hogy segítsen rajtuk.
Az Úristen meghallgatta panaszaikat, s imigyen határozott:

- Egymás mellé tettelek titeket, hogy együtt éljetek és segítsetek egymáson. Jegyezzétek meg jól és híven kövessétek parancsomat! Te, magyar, kenyeret adsz a ruszinnak, hogy legyen mit ennie, te meg, ruszin, fát adsz a magyarnak, hogy ne fázzon. Menjetek haza és sohase szegjétek meg parancsomat.

Várhegyi Kálmán gyűjtése