Mire emlékezünk, mit ünneplünk március 15-én? A történelemkönyvek szerint ekkor Magyarországon forradalom volt, mely 1848. szeptember 29-én, a pákozdi csatával szabadságharccá változott. Aki viszont az átlagosnál jobban ismeri hazánk történelmét, az tudja, hogy ezen a napon lényegében nem történt semmi.
1848. március 13-án Bécsben megmozdult a tanuló ifjúság, melyhez csatlakozott a munkások és a polgárság egy része is. Forradalmi helyzet alakult ki, mely utcai harcokba torkollott. A pesti fiatalok közül azok, akik forradalmi álmokat álmodtak, akikben a francia forradalom nagyon kozmetikázott története egy ideaként élt, és akiket a személyes ambíciók is erősen motiváltak, úgy érezték eljött az ő idejük. A bécsi események miatt zavar keletkezett a hatalom síkján, és ez kedvezett a változásokat akaró magyarok cselekedni is akaró és képes rétegének.
Lényegében egy vendéglői asztaltársaság a fiatalokra jellemző lelkesedéssel (és a bécsi kamarilla tudtával) kivonult az utcára és jól kihasználva a mindenre kíváncsi tömeg hangulatát, hangot adott függetlenségi követeléseinek. Nem volt a forradalmakra jellemző nagy felfordulás, a Bastille, vagy a Téli Palota ostromához hasonló, elsöprő erejű tömegmegmozdulás. Egy röplap, egy elszavalt vers és Táncsics Mihály kiszabadítása a börtönből voltak mindössze a március 15-i forradalom látványos eseményei.
Semmiségnek tűnik, és ennél sokkal nagyobb történések sem vezettek forradalmi változásokhoz. Ennek ellenére mégis kialakult egy olyan helyzet, mely valóban forradalmi változásokat hozott, és szabadságharccá változtatta a polgári forradalmat. Mi tette lehetővé azt, hogy egy semmiségnek tűnő elégedetlenségi, nagyon visszafogott megmozdulás-tüntetés ekkora hatást váltott ki?
Mindenekelőtt az európai forradalmi helyzet, melynek oka a gazdasági válság volt. Európa éhezett, és fagyoskodott. 1848 februárjában Párizsban, majd ezt követően szinte minden európai fővárosban forradalmak törtek ki. Itáliában a népi felkelés súlyos gondot okozott Bécsnek, Berlinben is forradalom zajlott (1848. március 18), jól láthatóan eljött a változások ideje.
A változást, melynek társadalmi, gazdasági és politikai szinten meg kellett történnie, a "szabálytalan előzés" taktikáját követve jól szervezett háttérerők vezényelték Európa-szerte. A korszakváltásnak be kellett következnie, ezt a társadalmi viszonyok, az iparosítás és a korszellem diktálta. A "szabálytalan előzés" levezénylői is teljes mértékben ismerték ennek az elkerülhetetlen változásnak a törvényszerűségét. Ezért saját érdekeiknek az érvényesítése okán még a valódi változásokat -melyek mindenképp bekövetkeztek volna-, egy korai, erőszakos művelettel megelőzték, és így ők lettek a félresikeredett folyamatok egyetlen nyertesei. A forradalmakat is azért tudták sorra leverni, mert még nem jött el az igazi változások ideje.
A magyarországi forradalom minden erőkifejtést nélkülözve azért tudott kibontakozni. mert a kialakult európai helyzet ezt lehetővé tette. Nagyszerűsége ellenére rendkívül káros volt a magyarságra nézve, a következményeit tekintve. Viszont más a helyzet a szabadságharcunkkal. Egy hősköltemény volt, a magyar szellemiség fellángolása, évszázadokra visszamenően a legszebb megnyilvánulása a magyarság életerejének, küldetésének. Olyan energiákat hozott létre, melyből még hosszú ideig erőt meríthetünk harcainkhoz. Ez nem valósulhatott volna meg március 15. nélkül, és ezért valójában ez a márciusi események igazi üzenete. Ez az üzenet átragyog a hazugság és elnyomás, becsapottság és reménytelenség sötét ködén, és elvezet minket egy új Magyarország felé.
Kassai Ferenc
