Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok ukrajnai nagykövete kirohanást végzett Oroszország ellen, és két nappal azután, hogy Amerikában Hitlerhez hasonlították Putyint (amiből hatalmas közfelháborodás lett), az orosz külügy is megszólalt. 

Alekszander Lukasevics

Alekszander Lukasevics az orosz külügyminisztérium szóvivője nyilatkozott a nyugati lépések kapcsán. Nyilatkozatában két dolgot emelt ki. Az egyik, hogy az amerikai külügy önmagukra nézve megalázó módon, alacsony szinten kommunikál. A másik, hogy kettős mércét alkalmaznak. 

A nyilatkozat első felében hangsúlyozott témában kiemeli, rangon aluli, és az Egyesült Államokra nézve hiteltelen az a mód, ahogy megnyilatkoznak. "Első sorban azért" - mondta Lukasevics - "mert az Egyesült Államoknak nincs erkölcsi joga, hogy Moszkvát bírálja." Az az ország, aki az elmúlt több évtizedes történelme során rendre úgy szállt meg országokat, hogy arra semmilyen alapja nem volt, az Egyesült Államok szuverenitását illetve népét nem veszélyeztette, ezzel erkölcsileg hiteltelenné vált. Vietnam, Irak, Libanon, Dominikai Köztársaság, Panama, mind olyan országok, ahol az USA milliók haláláért felelős, és semmit az Egyesült Államok ellen nem vétettek, nem is tudtak volna. Éppen így nem volt joga Jugoszlávia esetében sem beavatkozni, vagy későbbiekben Szerbiát bombázni.

Ezzel szemben Ukrajnában sok millió orosz nemzetiségű emberért kell Moszkvának felelősséget vállalnia, ezek az emberek éppolyan oroszok, mint akik Oroszországban élnek. Pillanatnyilag Moszkva semmi egyebet nem tesz, mint igyekszik ezen emberek biztonságát szavatolni. Ezzel szemben az USA megszállta Libanont 1958-ban minden bejelentés nélkül, Dominikát 1965-ben, Grenadát 1983-ban, majd Líbiát bombázta 1986-ban, és megszállta Panamát 3 évvel később kénye-kedve szerint. Az Egyesült Államok mélységesen hallgasson az emberi jogok és a nemzetközi jog sárba tiprása terén. Ugyan ilyen jogtalanul lépett fel Irakban is.

Kettős mércét használ, mert amíg az ultrasoviniszta és nacionalista erők embereket ölnek, sok százezer oroszt üldöztek el lakóhelyéről, velük az USA tárgyalni akar, és a fegyveres puccsot kormányalakításnak ismeri el, eközben Moszkvát, amelyet felhatalmaz az 1997-es két ország közötti egyezmény 25 000 katona Krimi állomásoztatására és szabad mozgására, fegyveres invázióval gyanúsítja meg, és terjeszkedéssel vádolja. 

Lukasevics levonta a konzekvenciát is. Az USA bizonyítottan támogatta a Majdnanon tomboló szélsőségeseket, és az irányítás láthatóan kicsúszott a kezéből. Az ukrajnai folyamatok felett elvesztette a kontrollt. Természetesen, ahogy az Washingtontól megszokott, felelősséget nem mer vállalni tetteiért, ezért másra igyekszik hárítani azt. Az amerikai sablonok itt már nem működnek, nem tudja kezelni a kialakult helyzetet.

Lukasevics végül azzal zárta le, hogy ezekkel a vádaskodásokkal kapcsolatosan rávilágítottak arra, hogy az USA nem tisztességes módszerekkel politizál, azonban a vádak olyan alacsony színvonalúak, hogy arra nem is reagálnak érdemben. 

Kemény Gábor