Letelt az idő. Évekig, évtizedekig lehetett egy egész társadalmat az orránál fogva vezetni, ennek azonban véget kell érnie; az isteni törvények szerint, ami egyszer elkezdődik, az bizony be is fejeződik. A dőreségekkel tarkított, álarcok mögé bújt gazemberek előbb-utóbb elszegényedve fognak megszűnni, s az új kor hajnalán már csak a szívvel élők fognak hatalomhoz jutni.
Mindenkinek csak maga felett van hatalma. Ember ember felett nem uralkodhat, ezt elfelejtik hangoztatni az okosok, pontosan azért, mert a juhnyájat csak akkor lehet vezetni, ha nem tudnak semmit, főleg ezt nem szabad tudni. Mi, emberek, arra teremtettünk, hogy boldogan, békességben éljünk a Földön, leöljük és megegyük az állatokat, télen fűtsünk, ha fázunk, és világítsunk, ha sötétség borul ránk. Enni és inni kell, legyen egy hajlék, ahol lakhatunk, és kész, sokan ezzel meg is elégednek. A baj ott kezdődik, amikor a házat, lakást el akarják venni olyan emberek, akiknek semmi közük hozzá. Továbbá miért kell fizetni a villamos áramért, a vízért? Megint csak eljutottunk olyan alakokhoz, akik aljas módon lefölözik a hasznot, súlyos milliárdokat, miközben valaki alig tudja kifizetni a villanyszámlát…
A Föld gondoskodik lakóiról, a számos találmányok is bizonyítják ezeket: minden létezik elméletben, csak a gyakorlatba kell átültetni. Az emberi barbárság műve, hogy tömegpusztító fegyvereket gyárt, ahelyett, hogy olyan berendezéseket alkotnának, amelyek képesek áramot generálni, hogy ne kelljen villanyszámlát fizetni. Némely tudós eltűnt a süllyesztőben, másoktól ellopták a találmányokat. A Kárpát-medence kitermelt olyan koponyákat, amelyek aztán Nobel-díjat kaptak, az egész világon ismerik a nevüket, a találmányokat használják.
Bűnünk a tétlenség, ha ezt így ki lehet jelenteni! Az ember ölbe tett kézzel nézi, ahogyan kirabolják olyan emberek, akik messziről jöttek. Egyes alakok a bűntudatkeltés eszközével operálnak a világban, hazugságokra építik történelmüket, történelmünket. Ennek az egész aljasságsorozatnak a végére érkeztünk. A hazugok megbuknak, az igazak győzedelmeskednek – a törvényszerűség mindent be fog bizonyítani az elkövetkezendő néhány évben. A Jóisten sem tűrheti, hogy a gyermekei egymást öljék azért, hogy egy kis csoportosulás érdekei jól alakuljanak, és az a csoport meggazdagodjon. Mindenkinek jár a lelki gazdagság, és ennek megjelenése aztán a fizikai síkon is. A gazdagság nem lehet kiváltság, mert felborul minden, az értékrendek, a kapcsolatok, és így egy egész Nemzet is felbomolhat.
Sosem értettem, miért van az, hogy egy szűk réteg mindenféle juttatásban, kiváltságban részesülhet, ezzel szemben a kisembereknek semmi nem jár. Igazságtalanság, lehetne mondani. Induljunk ki abból az elméletből, hogy minden ember egyenlő, és gondoljuk végig, nézzünk szét a mai világban, hogy ez milyen módon érvényesül. Én úgy látom, nincs egyenlőség, a szabadság hiányzik a világból. Maguk a törvények is ezt kívánják rombolni, a szabadságtudat megszűnését kívánják elérni. Az ember nem állat, akit karámok, kerítések közé kell szorítani, hiszen minél jobban tiltanak valamit, annál inkább vonzóvá válik.
Európában a tendencia az, hogy egységbe tömörítjük az országokat, aztán elvesszük az önrendelkezés jogát, és a minél később csatlakozók lesznek legjobban kifosztva, ők lesznek a szeméttárolók. Egy ország nemzeti önrendelkezését megszüntetni rendkívül dőre cselekedet, azt is írhatnám: súlyos visszahatásként fog ez jelentkezni a későbbiekben. Borzasztóan magas árat kell annak az embernek, embereknek fizetniük, akik Európából egy afféle Európai Egyesült Államokat akar, akarnak csinálni.
Az alakoskodók, a békétlenek, a kizsákmányolók, a valódi gazemberek eljátszhatták ideig-óráig kisded játékaikat, áthúzhattak egyetlen tollvonással határokat, tönkre tehettek jó néhány nemzetet, csakhogy a jövő egészen mást tartogat: békességnek kell érkeznie, valamint igazságosságnak.
Magyarország számára a XX. század semmi jót nem hozott, mert bár volt nekünk egy Horthy Miklósunk, aki konszolidálta az állapotokat, rendet teremtett az országban, ő sem tudta elkerülni, hogy feldarabolják az ezeréves királyság területét. A revíziót, mint tudjuk, a nagyhatalmak nem támogatták, a kormányzó és társasága nem is gondolhatott tényleges terület visszacsatolásra. Az előző század finoman szólva is meggyötörte a Magyar Nemzetet. A mai magyarság – sajnos – egy szétzüllesztett, többszörösen megvert, kifosztott néppé lett ledegradálva. Minden módon ölték és ölik ma is a magyar identitástudatot. A tévé, a rádió ontja magából a nemzetellenes, erkölcstelen szemetet, hogy az újságokról ne is beszéljünk. A plurális politikai paletta megteremtésével még jobban faragtak egyet a magyarságon, elérve, hogy az emberek összefogás helyett vitatkozzanak, mini háborúkat vívjanak a politikai pártok érdekei mentén. Ennek számos bizonyítékát a saját szememmel láttam, amikor a családon belül hatalmas vitákra került sor, csak azért, mert az egyik a narancspártra, a másik a vörös pártra szavazott. Többen nem beszéltek egymással évekig, családi összejövetelekre sem jártak, kihűltek a kapcsolati vonalak.
Szépnek szép, hogy olyan színes a politikai paletta, az ember eldöntheti, kire teszi a voksát. Rendkívül szépen hangzik, a hosszú évtizedek alatt a demokrácia intézményei megszilárdultak, az eszmék kikristályosodtak, az alapvető elvek mindenhol ugyanazok. A szép csomagolásba burkolt rohadt valami azonban bűzlik. A nemzeti egység szétverése a politikai pártok csatározásai által hosszú évek óta nyilvánvaló. Pontosan ezért lett Magyarországon olyan markáns a két pólus közti ellentét, hogy az embereket tökéletes módon megossza. Közben folyamatosan tüntetések zajlanak szerte az országban, antifasisztáknak nevezett társaságok kiabálnak, próbálnak erőszakot elkövetni egy ország testén. Aztán jönnek néha liberálisok, akik a szabadelvűség fegyverével tudnak toborozni maguk mellé egy-kétszáz embert, hála istennek többre nem futja az erőből! Vannak még szocialisták, konzervatívok, kereszténydemokraták, és nemzeti radikálisok… Mindenki kedvére válogathat, szortírozhat, van néhány párt, amelyre lehet szavazni. A szocialista-konzervatív tengely két végén egy-egy párt trónol, akik a legnagyobb erőket tudják mozgósítani az emberek körében. (Meg kell jegyezni, a szocialisták szépen lassan szétforgácsolják magukat!) A lényeg ebben a történetben, hogy ezeket a sokszínű, számos eszmét feldolgozó pártokat egyetlen kéz mozgatja, és a valóságban sokkal jobban összefonódnak, mint azt bármennyire is el tudjuk képzelni.
Magyarország váltókormányzásai több kárt okoztak, mint a kommunizmus egymaga. Baloldal és jobboldal felváltva kormányzott az elmúlt jó húsz évben, amit az egyik felépített, lerombolta a másik, és fordítva. Egyedül a szocialisták tudtak két ciklust egymás után kormányozni, aminek végül meg is lett az eredménye: az ország eladósodott, az erkölcs és kulturális válság a tetőfokára hágott, az emberek hite is megrendült. Jelenleg jobbközépre sorolt kormánya van Magyarországnak, akik valószínűleg a következő választást is megnyerik, szerencsére, már nem lesz kétharmados többségük. Hogy hová tart ez az ország? Mindenki döntse el maga! Én amondó volnék, Magyarország számára a demokrácia, ez az úgynevezett liberális demokrácia semmiképpen sem járható út. A jogállamnak nevezett bődületes szamárságokkal megterhelt rendszere jót nem hozott ennek a Hazának, így nem is érdemes éltetni ezt a haldokló szörnyeteget.
Most, hogy Horthy Miklós személye egyes társaságok részéről utálat tárgyát képezi, kutatómunkába kezdtem. Régóta foglalkoztatott már a kormányzó cselekedetei, politikája, és úgy általánosságban a személyisége is. A napokban elolvasott cikkek, tanulmányok, a sok történet, amelyet a kisemberek adtak elő, körvonalazott bennem egy képet. Horthy Miklós karizmatikus, markáns személyisége érthető módon képezi ma utálat tárgyát; tökéletesen megértem azokat, akik megvetik, fasisztának nevezik. Ennek az embernek egyetlen bűnét lehetne felhozni: rendet tartott Magyarországon, megvédte a magyarságot, gatyába rázta a gazdaságot, a Nemzet szuverenitását tartotta elsődleges szempontnak, továbbá a Szent Korona törvényeit tartotta mérvadónak. A mai korban operáló magyar állampolgárok (sosem voltak magyarok!) számára megvetendő személyiség, mivel pontosan tudják, ha a jelen korban lenne egy ilyen államférfi, az ő hatalmuk egy csapásra összeomlana. A Horthy-korszak nagy érdeme, hogy valódi nemzeti politikát folytatott, a magyarok otthon érezhették magukat a Kárpát-medencében. Akkoriban olyan nagy politikusok alkották a hatalom gerincét, mint Bethlen István gróf, vagy Teleki Pál gróf. Horthy-Bethlen-Teleki trió munkálkodásai eredményeképpen vált Magyarország gazdaságilag erős állammá, amely megőrizte a királyság intézményét, bár király nélkül, mégis megőrizte szakralitását, amelynek ma oly nagy hiányát bárki érzékelheti. A kormányzó úr antiszemitizmusát kifejezetten dőreség hangoztatni, ugyanis a numerus clausus törvényeket nem a zsidók ellen hozták, hanem a magyar értelmiségi réteg védelmében, akik az elszakított magyar területekről eljőve az anyaországban kívántak élni.
Sajnálatos módon, az elmúlt hetven évben Horthy Miklós személyiségét, történelmi megítélését tudatosan torzították, ennek következtében pedig olyan furcsa eset állt elő, hogyha valaki nem veti meg a kormányzó személyét, akkor a tudatlanságra hivatkozva nem is mond róla semmit. Jelenleg olyan politikai rendszer van hatalmon, Magyarországon, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a magyarság számára fontos történelmi személyeket besározzák, a gyilkosokat pedig példaként említik, „reklámozzák” az embereknek. Így történhet meg manapság, hogy egy pufajkás karhatalmista, aki ’56 őszén a tömegbe lőtt, aki kiszolgált egy mészárlással fennmaradó rendszert, Horn Gyula, állami temetéssel kerül a földbe, valamint szobrot emelhetnek neki bárhol az országban. Egy olyan emberről van szó, aki nem nyugodhatna magyar földben soha, mert ezzel megsértjük azokat a halottakat, akik hősként küzdöttek a kommunizmus, és a magyarok ellenségei ellen. A jó és rossz fogalma igen relatív, a hagyományos értékrendek szerint vizsgálva tökéletesen megcserélték ezt a két fogalmat: manapság az a jó, ami rossz, és az a rossz, ami egy normális társadalomban üdítő, kellemes lenne.
Horthy Miklóssal szemben mit lehet felhozni? Egy Horn Gyulát, demokratikus kizsákmányolást, nemzetgyalázást, szabad rablást, néhány évtized kommunista diktatúrát… A sort még lehetne folytatni. Egyetlen egy személy képes a mérleg egyik serpenyőjét tisztességesen leterhelni, mert az ő személye a fentebb felsorolt aljasságokat mind felül tudja írni. A magyarság kormányzójának Magyarországon tucatnyi szobrot kéne emelni, számtalan utcát el kellene nevezni róla…
Az időről gondolkodván, arra a meggyőződésre jutottam, hogy vissza fog még térni Hazánkba a béke és nyugalom fecskéje, az erővel élő turul itt fog körözni felettünk. Az idő nekünk dolgozik, magyaroknak, az arcátlanok pedig csomagoljanak maholnap, mert csak a tisztaszívűek maradnak meg. Úgy gondolom, a politikusok felismerték, hogy a Magyar Nemzet egységessé válása a küszöbön van, ezért próbálnak a nemzeti jelszavak mögé bújni, csakhogy a Jóisten előtt nem lehet hazudni. Ha jobban meggondoljuk, örökké nem tarthat a ború, az eget nem borítják folyamatosan vaskos felhők, ahogy az évszakok változnak, úgy süt ki a Nap, amely elűzi a fellegeket.
Ezt a gondolatot Wass Albert fogalmazta meg Üzenet haza című versében. Csodálatos gondolat! Ahogyan változik a széljárás, a csillagok járása, ahogy fordul a világ kereke, úgy tűnnek el a hazugok, hamisak…
Mert mi hagytuk! Felültünk a szép ígéreteknek, a demokrácia mesés szemfényvesztéseinek, amelyekből semmi nem valósult meg; hagytuk, hogy fehérgallérok mögé bújt sarlatánok telepedjenek az ezeréves Királyság nyakára, akiknek semmit nem számít az emberek élete, boldogulása! Ezer éven keresztül működött egy olyan rendszer, amely a természethez igazodott, a Szakrális Magyar Királyság. 1944. március 19-én szakadt meg egy ezeréves folyamat, és ez még ma is fennáll, ez az áldatlan állapot, a Nemzet szenvedése! Hetven év alatt tökéletesen bebizonyosodott, hogy a köztársaság idegen Magyarország számára, a demokratikus állapotok a Kárpát-medencében nem vezetnek sehová.
Ha Magyarország visszatalál az ezer évig fennálló Királysághoz, életben marad! Ha nem talál vissza, szétfújja a szél a magyarságot, mint őszi faleveleket! De az idő nekünk dolgozik…
http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/mveszetek/sz-kovacs-peter/3054-nehany-gondolat-az-idrl
